A Generál és LGT zenekarok legendás gitárosa, Karácsony János James a Kodolányi János Egyetem tévéstúdiójában vendégeskedett. A zenész óévbúcsúztató és turnézáró koncertre készül Presser Gáborral és a Csík Zenekarral, ami december 28-án a Budapest Kongresszusi Központban lesz. A közös munkáról, az új anyagokról és a terveiről Lenti Barnabás kérdezte Karácsony Jánost.
A Dal a miénk. Ezt a címet viseli a közös lemez, a turné és az év végi koncert is. Hogyan indult a közös munka?
A Csík zenekar évekkel ezelőtt kezdte el azt az áldásos tevékenységét, amelynek során kiléptek a saját ars poeticájukból és feldolgozásokkal kezdtek dolgozni. Jól álltak hozzá a dologhoz, nem mentek el a világzene felé és nem követték el azokat a hibákat, amelyet sokan mások. Ők találtak egy olyan párhuzamot a saját stílusukon kívül és azon belül, amelyet össze lehetett illeszteni bizonyos dalokkal, például LGT slágerekkel. Nem könnyű munka, sokan valószínűleg meg sem tudnák csinálni. Nem sajnálták sem az időt sem az energiát arra, hogy megtalálják azt a népdalt vagy akár csak dallamot, amely passzol a mi dalainkhoz.
Kettő ilyen is van a lemezen, az Áldd meg a dalt és a Miénk itt a tér.
Bizonyos szempontból mindegyik dal ilyen. A mélység a mérték változó. Az Áldd meg a dalthoz megtalálták azt a székely kesergőt, amely dallamában és harmóniájában is kísértetiesen passzol hozzá. Én nem is tudtam erről a dalról, hiába vagyok székely. Ez a munkának viszont csak az eleje. A megtalált darabokat össze kell illeszteni, hangszerelni kell, el kell dönteni, hogy ki fogja énekelni és aztán begyakorolni a koncerthangzást is.
Túl vagytok egy hosszabb turnén és óriási közönségek előtt játszottatok. Most pedig úgy néz ki, hogy az évzáró koncert is dupla teltházasnak ígérkezik. Hogyan alakul a folytatás?
Még nem volt sajtótájékoztató, de talán nem nagy meglepetés, hogy folytatjuk. Minden szempontból sikeres volt a lemez és a kárpát-medencei turné is. Már dolgozunk az új anyagon, tehát lemez is lesz, sőt a most következő koncerteken a közönség már hallhat egy kis ízelítőt is belőle.
Nagyon sok formációban játszol, szólóban, duóban, trióban, a zenevonat produkcióval. Milyen formában láthat még a közönség a közeljövőben?
Ezek mind folytatódnak. Új szólóanyagra egyelőre nem készülök, de nagyon sok anyagom van. Ha koncerteken ezeket eljátszom, akkor azt látom, hogy az emberek értetlenül néznek. Nem szeretek emiatt kockáztatni és nem szeretnék rossz szájízzel kijönni a dologból. De az eddigi felállásokban továbbra is játszani fogok.
Az új albumról azt gondolom, hogy az emberek azért néznek értetlenül, mert még nem ismerik a dalokat. De lehet, hogy kíváncsi lenne rá a közönség.
Vannak olyan partnerlehetőségek, akikkel szívesen készítenék lemezt. De ezek is szórakozásból készülnének. Egy életrajzi könyvvel is ugyanez a helyzet, én nem értek hozzá és szerintem kockázat lenne a megjelentetés. Egyre többször ütközöm a saját falaimba, hogy mit érdemes és mi éri meg. Előfordulhat, hogy valamilyen más formátumot választok az összegzéshez, például egy kamerával felvett monológot.
De egy életmű természetesen sosem lehet teljesen kész. Másra bízva a dolgot kiadni a kezeim közül, azt a legkevésbé szeretném. Az viszont kétségtelen, hogy ezeket a beatkorszakbéli történeteket az én szemszögemből csak én tudom elmesélni. Ezt elveszni pedig nem szabad hagyni. Bulvár anyagot azonban senki ne várjon tőlem.
