Örök ajándék
Már a küszöbön áll a karácsony, az egész esztendőben várt mesterkéletlenül őszinte ünnep, amit a harmadik évezred kíméletlen világában is a szeretetnek, a megbékélésnek szentelünk. Advent heteiben a várakozás különleges érzése apránként költözött a lelkünkbe, napról-napra erősebbé vált az érzés, hogy szeretném megölelni az egész világot.
Az embereket, akik fáznak, éheznek, akiknek nincsen, ahol lehajtsák a fejüket, akiknek nincsen családjuk, akiket nem szeretnek, akiknek a hazájában fegyverek ropognak. Szeretném megölelni azokat is, akik valamiért az élet árnyas oldalára kerültek, és azokat is, akik a napos oldalon élve nem veszítik szem elől a világ sokféleségét.
Nehéz világot élünk, már alig működnek azok az örökérvényűnek tartott szabályok, amelyeket gyerekfejjel megtanultam. Biztos zsinórmértékkel éltem sokáig, mára azonban elkoptak a szálai, hiába ragaszkodom erősen minden egyes családi passzushoz. Jó tett helyébe jót várj, hallottam ezerszer, így aztán várom is a mai napig. Aki szeretet ad, az szeretetet kap, hiszem halálomig. Ha megdobnak kővel, itt már elbizonytalanodom, hiszen oly sokszor dobtam vissza a kenyeremből, hogy alig maradt belőle mára. Egyetlen dologban azonban biztos vagyok: ha nem is pazarolom a kenyerem, kővel soha nem dobnék vissza. A zsinórmérték kopottas, toldozott, de van. Amíg vagyok, addig az avíttas mércém is van, és ez az én legnagyobb karácsonyi ajándékom, amit a fiaimnak, lányomnak, a barátaimnak adhatok.
Most, hogy közeledik a szent ünnep, készítem a lelkemet, hogy mint minden esztendőben, most is megidézzem azokat a kalácsillatú karácsonyokat, amit megélhettem oly sokszor. Elcsendesedünk majd, kizárjuk a világ zajait, és elhisszük arra a néhány napra, hogy az emberek jók, a világ élhető, csak a helyünket kell megtalálni benne.
Valamennyiünknek megvan a saját zsinórmértéke, adventje, karácsonyi emléke, amit minden egyes ünnep kapcsán újra meg újra megélünk. Generációkon keresztül tanultuk mindezt, jó útravalónk van ahhoz, hogy az idei ünnepen is kitárjuk a lelkünket.
Ez a mi örök karácsonyi ajándékunk.
Kép és szöveg:Virágh Ildikó
