Lukács Noémi, kommunikáció- és médiatudomány szak, III. évfolyam -
Utolsó félév az egyetemen a nagy betűs élet előtt
“Nemsokára vége” - gondolja az a hallgató, aki most utoljára vette fel, az utolsó féléve, utolsó tárgyait. Persze, elsőre nem jut eszébe, hogy ez az utolsó félév lesz a legnehezebb.
Ebben az utolsó félévben fog a legkevesebbet aludni. Ebben az időszakban lesz a legkevesebb ideje és energiája, ám annál stresszesebbé és kétségbeesettebbé fog válni. Most lesz a legnehezebb a megfelelő egyensúlyt megtalálnia az egyetemmel és a magánéletével, esetleg a munkahelyével. Össze lesz zavarodva, összefolynak a napok és a határidők, azt se tudja, merre van arccal előre.
Ebben az utolsó félévben lesz a legjobban elveszve, de ez nem látszik előre.
Végzős egyetemista asztalán terítékre kerül még több fogás, amit a hallgatónak el kell fogyasztania. Leszámítva a már felvett tárgyakat, ilyen a kötelező gyakorlat és a szakdolgozat, portfólió vagy vizsgafilm (vagyis a diplomamunka). Az államvizsgát és annak a tételeinek a kidolgozását pedig nem fejtem ki, mert már előre kiráz tőle a hideg.
Ha a szakdolgozatot választja a hallgató, akkor elsősorban kell egy szinopszis a témáról, ha ezt jóváhagyja a konzulens, csak akkor kezdheti el egyáltalán írni magát a szakdolgozatot. Járjon utána mindennek, hiszen kell hivatalos forrásokból pontosan idézni, hivatkozni mindenre, megfelelő ábrákat és mellékleteket találni, amik illenek a szakdolgozat témájához, és ha egy idézőjelet is kihagy a tanuló, akkor már plágium lép érvénybe. Még jobb, ha kérdőívet is készít, de akkor reménykedik, hogy minél több ember kitöltse. Tartalom- és irodalomjegyzéket, bevezetőt, fejezeteket kell írni, mind ezt 30-40, de akár 60 oldalon keresztül.
Van a portfóliót preferáló diák, akinek talán annyival egyszerűbb a dolga, hogy esetleg már van használható anyaga, amiket az egyetemi évek során készített. Ha nem, az se baj, csak még több teher esik a vállára, mint például hibátlanul elmondani a mikrofonba újra és újra azokat a híreket, amiket írt, megfelelően hangsúlyozva, rendes híradói minőségű saját műsort felvenni, és ha már minőség, akkor rádióba illő interjúkat készíteni, ki ne hagyjam, hogy persze ezeket mind meg is kell vágni. Már ezek időigényesek és nem soroltam fel mindent, ami egy jó portfólióba kell.
A vizsgafilmet ki ne felejtsem a felsorolásból. A forgatókönyvírás macerája, a szereplőválogatás nehézségei és a forgatási napok megszervezése, persze, hogy mindenkinek jó legyen. Egyszerre kell lennie az embernek a saját filmje forgatásán rendezőnek, producernek, operatőrnek, majd otthon a gép előtt vágónak és talán még hangtechnikusnak is. Mindezekre még több energiát és időt kell szánni, ha nem akarunk hanyag munkát kiadni a kezünkből. Bár őszintén, ugyan ki akarja kockáztatni a diplomáját a célegyenesben.
Ha megvan a diplomamunka, akkor se higgyük azt, hogy „oké, király minden”, mert ugye nem felejthetjük el a kötelező 180 óra gyakorlatot, ami nélkül, ha törik, ha szakad, de nem lesz diploma a kezünkben. A felvett tárgyakról pedig még nem is esett szó, amikhez kellenek az aláírások és/vagy az érdemjegyek, amiket sajnos-nem sajnos, nem szép mosolyra adnak. Ezek még több energiát és még több időt igényelnek, hiába nincs már ezekből szinte semennyi. Az államvizsgát szándékosan nem említettem eddig, mert én személy szerint a gondolattal se merek eljátszadozni, mi lesz, ha nem megyek át a fent említettek után. Úgyhogy már azt se tudom, mire szánjak még kevesebb időt, hogy tudjak tanulni erre is.
Fojtogat továbbá a tudat, hogy rendben, nemsokára ennek vége, ahogy a diákéletnek is és felmerül annyi kérdés, hogy Dunát lehetne rekeszteni, mégis a legfontosabb lebeg mindenki feje fölött: „Mi lesz az egyetem után”. Most főleg az egyetemista társaimhoz szólnék, de mindenkinek üzenem, aki tud azonosulni vele.
Fiatal felnőttnek lenni iszonyatosan nehéz. Pont. Eddig volt egy rendszer az életedben; óvoda, általános-, majd középiskola és egyetem. Pontosan tudtad, hogy hol leszel és meddig. Most azonban, hogy véget ér az egyetemi életed és mindenki kérdezgeti, hogyan tovább, teljesen rendben van, ha azt mondod fogalmad sincs. Teljesen rendben van, ha jelenleg még nem tudod mit szeretnél és hogyan tovább. Nem baj, ha nem tudod milyen sorrendben kéne haladnod a dolgaiddal, hogy úgymond „teljes értékű” felnőtt legyél. Nem vagy elkésve, hidd el, semmivel sem vagy elkésve.
A saját életedben, a saját idősávodban, te pont jó helyen vagy. A saját életedben sose tudsz lemaradni. Az élet pedig mindig odasodor, ahol pont jó helyen leszel, még ha elsőre ezt nem is így fogod érzékelni.
Nincs semmi baj és minden rendben lesz.
