KAG, ByArt Galéria, Szlabey Máté

A műkereskedelem specializáción elsajátított gyakorlati ismeretek sokat lendítettek azon az elképzelésen, amelyek egy saját galéria létrehozásához kapcsolódtak, régi tervük megvalósításához fogtak hozzá közösen grafikus édesapjával. A Ráday utcában nyitott ByArt Galéria életében egyébként fontos időszak a mostani, hiszen Féner Tamás Fotoposzok című kiállítását és Vásárhelyi Antal Az élet jelképe című könyvének bemutatóját is sikerrel szervezték meg. A munkájáról és korábbi tanulmányairól beszélgettem Szlabey Mátéval.

Máté munka közben a Ráday utcában

Hogyan kezdett a műkereskedelem és a művészet érdekelni?

Édesapám grafikusművész, illetve grafikustervező, édesanyám pedig festőművész. Gyerekkorom óta műtárgyak között forgok, rengeteg művésszel találkoztam, folyamatosan jártam kiállításokra, múzeumokba. Szépen, lassan én is megkedveltem a művészetet, majd gimnázium alatt döntöttem el, hogy műkereskedelemmel, művészek menedzselésével és képek eladásával szeretnék foglalkozni.

Ez az elhatározás vezetett a Kodolányi főiskolához is?

Olyan helyet kerestem, ahol kulturális menedzsmentet tanítanak, lényegében ez a műkereskedelem is. Én a műkereskedelem szakirány miatt jöttem ide a Kodolányira. Itt volt az egyetlen hely, ahol az andragógia felnőttképzés elsősorban, és műkereskedelmet is tanítanak hozzá Ez volt a nagy álmom.

Művészetek vonatkozásában sokat hoztál otthonról, nyilván jó alapnak bizonyult a tanulmányokhoz a családi indíttatás. Itt a főiskolán sikerült már az elején kiemelkedned vagy voltak nehézségek?

Sajnos a művészi vénát nem nagyon örököltem. Jobban értek ahhoz, hogy eladjam a képeket, illetve ahhoz hogy megállapítsam, minek lehet értéke a jövőben, és minek van művészi értéke. Az iskolában nem feltétlenül sikerült kiemelkednem, inkább sikerült jól beilleszkednem. Felkeltettem az érdeklődését néhány tanárnak, például Nasztanovics Ferencnek, illetve Dr. Tarbai Gabriellának, akik később nagyon sokat segítettek nekem.

Számos gyakorlati lehetőség van a főiskola falain belül, jó példája ennek a Kodolányi Art Gallery, a KAG. Milyen többletet jelentenek ezek?

Lényegében én vagyok az egyik alapító tagja. Többek között tőlem származik az ötlete annak, hogy csináljunk egy galériát az iskolában. Az volt az elsődleges cél, hogy segítsünk a hallgatóknak, akik rendezvényszervezéssel vagy műkereskedelemmel akarnak foglalkozni, hogy első kézből, felügyelet mellett, de mégis gyakorlatban megtapasztalják, milyen feladatokból áll megszervezni egy kiállítást.

Gondolom, most már rutinotok van az Kodolányi Art Gallery kiállításainak megszervezésében. Eleinte milyen nehézségek léptek fel?

Az volt a legnagyobb nehézség, hogy a nulláról kellett felépíteni az egészet. Ebben szerencsére már korábban volt gyakorlatom. Még az Anker közben csináltuk a Nomade Galériát édesapámmal és még egy színtársunkkal. Ott már nagyjából beletanultam abba, hogyan kell a semmiből felépíteni egy galériát, illetve kiállításokat szervezni. Itt a Kodolányin a legnagyobb nehézség az volt, hogy össze kellett hozni azokat az embereket, akik behozzák a képeiket, s mivel a tanórák, tanulás mellett mi magunk szervezzük a kiállítást, időt kellett szakítani arra, hogy felrakjuk a kiállítást, be kellett vásárolni az esetleges anyagokat, elő kellett készíteni a dolgokat,. Ez volt igazából a nehézség. Az, hogy megszervezzük a megnyitót már csak könnyed újgyakorlatnak bizonyult. A munkafázisok gyakorlása mellett természetesen megtanultuk az elméletet is mindehhez.

Így utólag hogyan értékeled a projektet? Sikeres volt és sokat tanultatok?

Aki tényleg dolgozott vele, az nagyon sokat fejlődött. Annak örülök a legjobban, hogy minden évben újra és újra van legalább egy kiállítás az iskolában, amit a hallgatók csinálnak.

Ezeket a gyakorlatokat sikerült kamatoztatnod a diplomád kézhezvételét követően. Ritka eset az, hogy valaki az iskolából kilépve, egyből egy saját galériát nyithat. Neked hogyan sikerült ezt elérni?

Édesapámmal már régóta gondolkoztunk azon, hogy szeretnénk egy galériát, mivel ő is szeretne mind cserekiállításokat, mind egy olyan helyet, ami a modern művészetekért van, és a kortárs absztrakt művészetet tudja megjelentetni, illetve eladni. Ennek az a legnagyobb hátránya, hogy nagyon kevésbé ismert ez a művészeti ág, illetve Magyarországon nagyon kevéssé elfogadott. Úgy alakult, hogy a Ráday utcában volt egy szabad helyiség, édesapám pedig ismeri egy ideje a tulajdonost, akié a helyiség. A tulajdonos felajánlotta, hogy csináljunk egy galériát ott. Gyorsan összeállt a csapat és megszerveztük az első kiállításunkat Mengyel András és Segesdi György közös képei, illetve szobrai adtak alapot az egészhez. Sokat jelentett az is, hogy a Nomád Galériát is csináltuk, amivel másfél év alatt az ország leghíresebb és legkeresettebb galériája lettünk. Külföldről kerestek meg minket művészek, ezt a kapcsolatot természetesen most is tudtuk kamatoztatni. A mai napig folyamatosan kapcsolatban állunk svájciakkal, szerbekkel, németekkel, és az egész világról keresnek minket. 

A Kodolányi főiskola nagy hangsúlyt fektet a gyakorlatra. Az iskolában szerzett tapasztalatokat például az Art Gallery szervezésében mennyire tudtad felhasználni? Valósághű volt a gyakorlat?

Meglepően valósághű volt! Én is meglepődtem, hogy mennyire tudjuk kamatoztatni az itt megszerzett tudást, illetve a korábban megszerzett tudást. Itt Sipos Attilával és Boka Mátéval – Dr. Tarbai Gabriella felügyelete mellett - kezdtük el megalapítani az egészet. Sinkó Gergő volt csoporttársam is becsatlakozott, és ő is az egyik alapító tag. Közösen összedobtuk a tudásunkat és így sikerült létrehoznunk egy olyan iskolai galériát, ami kis menedzseléssel megállná a helyét önállóként is.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Szeretnék különböző művészeket behozni ide, akik tudnak újat mutatni és elismertek a szakmájukban. Szeretném, hogy ne kelljen külön galériába mennie az embernek ahhoz, hogy modern művészetet lásson, hanem itt helyben meg tudja nézni. Azt is szeretném, hogy a hallgatók megmutathassák a saját műveiket.

Milyen tippeket tudnál adni az olyan első éveseknek, mint én?

Menj műkereskedelem specializációra, ha téged is érdekel ez a világ, a többi már simán fog menni. Ha van érzéked ahhoz, hogy a gyakorlatban is meg tudd csinálni azt, amit már elméletben megtanultál, akkor egy idő után fel fognak figyelni rád a tanárok. Így vagy úgy, de segíteni fognak abban, hogy elindulj a pályán. Egyébként ez a többi szakterületre ugynígy igaz.