Jogosítvány a média, a kommunikáció világába

Valójában már az általános iskolás éveim során tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Mindig is imádtam szerepelni, versenyekre járni, beszédeket mondani, vagyis a figyelem középpontjában lenni. Mindez végigkísérte a középiskolai éveimet is, így a felvételi időszakban nem volt kérdés, hogy kommunikáció-és médiatudomány szakra jelentkezem. Nem véletlenül választottam a Kodolányi János Főiskolát, több felsőoktatási intézmény nyílt napján is részt vettem, s a tapasztaltak alapján döntöttem a Kodó mellett. A technikai eszközökkel  jól felszerelt tanszék lehetővé teszi, hogy a diákok mind a rádiós, mind a televíziós szakmai gyakorlatuk során az összes pozícióban kipróbálhassák magukat. Akár operatőrként, akár riporterként, akár műsorvezetőként, ez pedig lényeges szempont a szakterület kiválasztásakor, de a huszonegyedik századi médiavilág elvárásai tekintetében is.  Nyilvánvaló, hogy aki például a műsorvezetés mellett dönt, az azon a területen szeretné fejleszteni a tudását, készségeit, ugyanakkor  ismernie kell a szerkesztői és egyéb munkaterületek alapvetőségeit. Napjaink médiamunkásai írnak, televízióznak, rádióznak és fotóznak. A Kodolányi főiskolán mindezt figyelembe véve folyik az oktatás. A nyers elméleti anyagok elsajátítása mellett megtanultam hireket, tudósításokat, interjúkat írni, szerkeszteni, photoshoppolni, megismerkedtem a televíziózás rejtelmeivel, így utólag is szívesen gondolok Máté Krisztina óráira.

Most, a főiskola elvégzése után újraolvastam néhány korábbi házi dolgozatomat, hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy egyik-másik jól használható referencia anyagnak a munkahelyi jelentkezéseknél.

Bevallom a főiskolai éveim alatt nemigen foglalkoztam azzal, hogy a főiskolán közben új oktatási rendszert vezettek be, nevezetesen a  PIQ & Lead™ képzési modellt. Ebben az új oktatási formában kiemelt hangsúly helyeződik a gyakorlati tapasztalat megszerzésére is az elméleti képzés mellett.  Azt viszont biztosan tudtam, hogy egyre több tudást szívtam magamba és érdekesebbnél-érdekesebb előadásokon vettem részt ahogyan teltek a szemeszterek. Kifejezetten örömmel töltött el, hogy a kötelezők mellett, szabadon választható tantárgyakat is felvehettem, kielégítve más szakok iránti érdeklődésemet. A tanáraim felkészültségük mellett kedvesek és roppant segítőkészek voltak, felnőttként kezeltek minket. Olyan kiemelkedő életúttal rendelkező szaktekintélyek tanítottak, mint például Győrffy Miklós, aki sajátos humorával minden főiskolai napomat bearanyozta. Időközben megismerkedtünk hallgatótársaimmal, különleges barátságok is kialakultak, szép számmal vannak olyanok, akikről tudom, hogy a továbbiakban is bármikor számíthatok rájuk.

Mi tagadás, szerettem a Kodolányira járni. Az elvárások nagyok voltak, ugyanakkor könnyen teljesíthetőek, ha valaki kellően elszánt és ambiciózus. A főiskolai életünk, benne a tanulás, barátkozás,  a rengeteg bulizás megalapozta az utat a nagybetűs élethez. Valójában a diploma kézhezvételét követően döbbentünk rá arra, hogy lezárult egy szakasza az életünknek. Ki ilyen, ki olyan szakon szerezte meg azt a tudást, amivel  - mint biztos fogódzóval  - nekivághat a következő szakasznak. Mára bebizonyosodott, hogy jól döntöttem, amikor a kommunikáció és médiatudomány szakot választottam, nincs annál boldogabb dolog az életünkben ha  azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk. Közhelynek tűnik, ugyanakkor igaz, hogy valójában a munkám a hobbim. Ezt a lehetőséget adta meg nekem a Kodolányi János Főiskola, amiért örökre hálás leszek.