Hat novella Örkény egypercese nyomán

Cikk dátuma 2017. október. 17. | Szépírók

Tematikus hét, Petőcz-műhely

"A tematikus hét keretében, az órámon, írtak a nappalisok, első és második évfolyam,  nagyon jó novellákat Örkény egyik Egypercese nyomán." - írta Petőcz András a KV-nak. Aztán azt is elmondta, hogy a tematikus héten lehetőség nyílt arra, hogy a kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatók a szépírással foglalkozhassanak. Sikere volt a kezdeményezésnek, ezt bizonyítják a kurzus keretében született novellák.

Kovács Nikolett

Édes Illatok

Egy üveg parfüm. Általában a legtöbb hölgy táskájában lapul egy, sőt sokaknak otthon egy egész gyűjteménye van. Úgy tartják, nincs is kellemesebb annál, mint amikor elsétál mellettünk valaki, akinek illata megrészegít minket. Legyen az nő vagy férfi.

Így gondolja ezt Louise is, egy párizsi származású előkelő hölgy, akinek fehér antik fésülködő asztala telis-tele van különböző parfümökkel. Férjével közös hálószobájukat, valamint az egész ódon lakóházat betölti a friss gyümölcs, és az egzotikus virágok édes illata. A reggeli elfogyasztása után, ami a szokásos módon croissantból és kávéból állt, egy hosszúra nyúlt csókkal búcsúzott férjétől, aki munkába igyekezett. A fiatal feleség ezután kedvenc elfoglaltságával folytatta napját,ami egyben a munkája is. Ez pedig nem más,mint a festés. Újdonsült galériájának megnyitójára készült, bővíteni szerette volna a galéria kínálatát. Éppen vizet öntött egy pohárkába a színpompás festékeinek, amikor kopogott valaki. Meglepve nyitott ajtót, hiszen vendéget nem várt, és a postás is volt már tegnap meghozva leveleiket. Mikor ajtót nyitott, egy jóvágású, elegáns, harmincas évei elején járó férfit pillantott meg. A férfi bemutatkozott, aki mint kiderült, az új szomszéd, most költözött ide, a szemben lévő lakásba. A jó benyomás érdekében egy jó minőségű rozé bort hozott szomszédjainak, hogy egy kellemes csevej mellett elfogyasszák. Ez így is történt, hiszen Louise-nak kimondottan imponált a férfi. Főként az illata, melyet mámorítónak tartott a fiatal hölgy. A bor felbontása után csaknem úgy tűnt sosem fogynak ki a témából, megtalálták a közös hangot. Mikor pár óra után felállt, hogy elbúcsúzzon, a bortól kissé mámorosan, hirtelen megcsókolta hevesen az asszonyt. A vonzalom kölcsönös volt. Heves csókcsatába kezdtek, ám a nőnek volt annyi tartása, hogy visszautasítsa az egyre forróbb közeledést. Majd miután csaknem kitessékelte az újdonsült szomszédot lerogyott az ágyra…szégyellte magát. Annak érdekében, hogy férje gyanút ne fogjon, zilált haját felfogta, valamint, kedvenc parfüméből szeretett volna fújni nyakára és mellkasára, hogy a férfi mámorító illatát eltűntesse magáról, de a parfümből egy csepp sem jött bőrére. Pár percnyi próbálkozás után, sikeresen permetezett bőrére  belőle, ám az illatos virágillat helyett, záptojásra hasonlító bűz jött az üvegből. Az asszony ijedtében a földre ejtette az üveget, mire az hirtelen felugrott és kiszaladt Párizs utcáira. Csalódott gazdájában…illata szégyenében bűzzé vált. Mivel már senkit nem tudott illatossá tenni, és vonzóvá, bánatában egy csatornába vette magát, és öröke elnyelte a sötétség.

 

Nick Bettina és Nagy Vivien

A Vodka

Szerda este van. Egy panellakás hetedik emeletén az egyik lakásban, annak szobájában csacsogós csajok tesznek-vesznek. Hangos zene hallatszik ki, amit a lányok kiabálása nyom el. Sminkek tömkelege hever az asztalon. Különböző parfümök illata keresztezi egymást. Készülnek a maszkok a lányok arcára melyet a társadalom kényszeresen elvár tőlük. Alakul az aznapi divatkreáció mely közel sem az önkifejezés célját szolgálja.

A szoba közepén hever egy, még tele lévő vodkás üveg. Bontatlan, még a címke is rajta van. Egyedül, magányosan, elveszve néz, és csak arra vár, hogy valaki végre észrevegye. Figyelemre vágyik, arra, hogy valaki kinyissa, hogy végre az üveg pereme ajkakhoz érjen. Nyelv cirógassa nyitott fedelét. Mindenki izeg-mozog a vodka körül, mégse látják meg. Úgy érzi már sosem nyitják ki. Vajon miért nem? Miért nem vagyok elég jó? Nem vagyok elég erős? Kevés az alkohol tartalmam?  Túl áttetsző a színem? Kicsi vagyok? Rossz nevet kaptam? Nem jó márkát képviselek? Kevés vagyok egyedül? Össze kellene önteni narancslével? Energiaitallal?  Miért nem vagyok önmagamban elég?

Abban a pillanatban, hogy az üveg ezen morfondírozik, felkapják, lecsavarják a kupakját és megtörténik, amire a legjobban vágyott. Ott a várva várt ajak és nyelv mámoros kombinációja. Tökéletes beteljesülés. Katartikus élmény.

Már nem magányos az üveg. Már nincs elveszve. Már nincs egyedül.

 

Fekete Dorottya

Adásszünet

Budapesten, a belvárosban, egy nyolcemeletes ház legfelső szintjén egy rendetlen lakásban van egy kis szoba. Ott állt csillogón – villogón egy nagy, fekete TV, ami egész nap sugározta a zanza műsorokat, ráadásul még össze – vissza is kapcsolgatták.

Egy szép hétvégi délután a gyerekek leültek a TV elé, hogy spongyabobot nézzenek, odaszerettek volna kapcsolni, amikor hirtelen elsötétült a képernyő. Akárhogy próbálták visszakapcsolni sehogy sem sikerült, csak nagysokára, amikor is hangyás volt az összes kép az adókon. Ez ugyanis azért történt, mert a T megunta, hogy egész álló nap „dolgoznia” kell és nem haddják őt pihenni.
Az egész család köré gyűlt.

- Mit csináltatok már megint a Tv-vel? – kérdezte az apa.

- Nem mi voltunk. – mondták kórusban a gyerekek.

Először az anya, aki a konyhából sietett be csupa lisztesen, próbálta visszakapcsolni a kedvenc főzőműsorára, sikertelenül, ugyanis a TVaz adásokból azt a részt adta, mikor „nem”-et mondtak. Most már az apa is odalépett, hogy megnézze vajon mi a baja. Ő a kábelekkel próbálkozott, kihúzta a falból, erre a keze köré tekeredtek, szorongatták és nem akarták elengedni. Rángatás közben minden lépéssel közelebb kerültek az ajtóhoz, ezt a TV észrevette, hogy van egy szabadulási lehetősége, gyorsan elengedte az apa kezeit, majd egy hirtelen mozdulattal kilökte az ajtót és már szaladt is a folyosón a liftig, ott bepattant és száguldott lefelé, ki az útra. Ki a szabadságba.

Sétált egy darabig, de mivel olyan forgalmas volt a Váci utca a hétvégi shopingolások miatt, hogy rosszul érezte magát, és nemcsak ezért, hanem azért is, mert sehova sem engedték be, még egy műszaki boltba sem. Ezért úgy döntött, hogy taxiba ül, le is intett egyet a kábeleivel, egyenesen a Nyugati pályaudvarhoz hajtatott, ott kért egy jegyet Párizsba, mert mindig is el szeretett volna utazni oda, a műsorok csodás képet festettek a városról, így szeretett bele. Szomorúan felszállt, az utolsó vagon utolsó homályos kis fülkéjében helyett szeretett volna foglalni, de ott már ültek, egy régi, szép sárga TV személyében. Megilletődve bement.

- Szabad egy hely? – kérdezte vágyakozva.

- Örülnék a társaságnak. – válaszolta elpirulva a kis TV.

Helyet foglalt. Nem tudjuk mi történt az utazás alatt, de annyi bizonyos, hogy pár nap múlva látták őket, amint kábeleiket összecsavarva sétálnak a lemenő nap fényében a Szajna partján.

 

Kovács Attila

Éjszakai kalandozások

Egy kisváros kis szobácskájában fején baseball sapkában, egy fotelben, sört szürcsölve és chipset majszolva ült egy fiatalember. Épp egy Chicago Bulls - Lakers kosárlabda mérkőzés ment a televízióban. A srác teljes katarzisban figyelte a meccs minden mozzanatát. Mint minden jó Chicago Bulls szurkoló magára öltötte a csapat hivatalos mezét, egy baseball sapka társaságában, amit a klub logója díszített.

Az egyik pillanatban azonban minden megváltozott, mintha a televízióból sugárzó közvetítés hangja hatással lett volna a sapkára. Először csak megmozdult a fiú fején, aki tudomást sem vett az eseményről, később viszont egy Lakers dobásnál lerepült a srác fejéről egyenesen a földre. Természetesen azonnal felfigyelt rá a fiú és ijedt fejjel – mint aki egy horror film egyik jelenetébe borzongott volna bele – tekintetét a földön heverő sapkára szegezte. Szíve hevesebben vert.

-Mi történhetett? – kérdezte magában.

A sapka életre kelt. A mérkőzés minden nagyobb mozzanatánál csinált valami természetfeletti dolgot. A sapka egyik pillanatról a másikra újra megmozdult, de ezúttal rá is támadt gazdájára. Ráugrott a fejére és elkezdte szorítani azt. A srác mindent megtett annak érdekében, hogy valahogyan lerángassa magáról a baseball sapkát, azonban nem járt sikerrel. Később önszántából hagyta el a fiú fejét. A sapka ezután elugrált az ablakhoz, majd kimászott azon és egyenesen a csöndes utca aszfaltjára pottyant. Elindult a belváros felé. A fiú pedig csak némán ült szobájának egyik sarkában és reszketett.

A sapka megállt a kereszteződésnél és nem ment tovább. Éppen arra sétált egy buliba igyekvő fiatal. Meglátta a sapkát és azonnal felkapta, rátette a fejére és indult tovább. Egy álma vált valóra a fiatalnak, hiszen mindig is egy ilyen baseball sapkára vágyott. A sapka viszont újra furán kezdett viselkedni. Elindult miközben az idegen fején volt. Húzta végig az utcán a fiatalt, aki nem értette mi történik. Majd nagyot botlott az egyik járdaszegélyben és pofára esett. A sapka elhagyta a fejét és tovább indult.

A következő állomása egy baseball sapka üzlet volt. Megállt a kirakatnál és szemezni kezdett egy narancssárga sapkával, azonban tekintetét azonnal egy másik sapkára szegezte. Egy rózsaszín fullcap volt arany Nike jelzéssel díszítve. Főszereplőnk azonnal beleszeretett pink párjába és már az esküvőt tervezgette vele, amikor valaki levette a polcról, feltette a fejére és elindult kifelé az üzletből. Egy ideig sikerült követnie szíve választottját és gazdáját, de később szem elől tévesztette őket. Bánatosan indult tovább a sapka, de már nem érezte a reményt az életében, ezért drasztikus lépésre szánta el magát, és a folyóba vetette könnyed, pamut testét. A folyó visszasodorta eredeti gazdájának, aki a reggeli futás közben pillantotta meg a folyóparton a sapkát, aki már teljesen hétköznapian viselkedett.

A történetnek természetesen itt még nincs vége, a sapka csak egy kis kalandozásra vágyott, ezért minden este megismételte azt, amit ezen a bizonyos napon tett.

 

Vendrey Márta

Örkény István után szabadon

Budapesten, a III. kerületben már messze a belvárostól, de még távol a város szélétől állt egy népszerű műszaki áruház. Az üzlet hétköznap is forgalmasan működött, legfőképpen az iskolából lógó, vagy az iskola után lézengő gyerekek kedvenc időtöltése volt a műszaki kütyük közé járni. A legnépszerűbbnek, az áruház egyik sarkában elhelyezett játékkonzol bizonyult. A többnyira fiúkból álló közönség kézről-kézre adogatva a játékvezérlőt szórakozott az általuk elindított játékokon.

Egyszer egy napsütéses délután egy fiatal, szemüveges, pattanásos, meglehetősen magának való fiú lépett a konzol elé. Az akkor ott lévő srácokkal kissé zavartan, de magát menő csávónak beállítva vette fel a kapcsolatot.

- Hé srácok! Nekem van egy nagyon király zombis játékom, én írtam! - mesélte hencegve - Kipróbáljátok?

A többiek ugyan kiröhögve őt, de saját hitetlenségükben bízva átadták a srácnak a vezérlést. A fiú megvárta azt az óvatlan pillanatot, amikor nem figyeltek az eladók és kicserélte a konzolban cd lemezeket.A játéknak finoman szólva is béna grafikája és gagyi hangzása volt, ráadásul a történet se nyerte meg a kudarcra éhes közönséget. A szemüveges kezdő programozót kigúnyolva ott hagyták, majd szomorúan kivéve lemezét a gépből ő maga is távozott.

Alig telt el egy óra, a játékkonzolt újra használni kezdte egy jól öltözött, láthatóan gazdag családból származó elkényeztetett testvérpár. Jobban mondva szerettek volna játszani rajta, de a konzol nem engedelmeskedett nekik. A tesók olyan erőszakosan nyomkodták a játékvezérlőt ennek ellenére is, hogy az végül pofon vágta mindkettejüket. Ennek hatására sírva rohantak ki az üzletből, az eladók pedig annál gyorsabban siettek a gép megjavítására. A konzol nekik sem fogadott szót, sőt kihúzta magát a konnektroból és kiamőbázott az áruházból. Az üzletben tartózkodók eleinte megbotránkozva a történteken, majd hamar továbblépve rajta vásároltak tovább, mondván “Ez nem nagy dolog, a mai elgépiesedett világban megszokott, hogy időnként megbolondulnak.”. 

Az immáron szabad játékkonzol a csodás idő hatására az Árpád-híd felé vette az irányt, majd a Margit szigeten kötött ki. Élvezte a verőfényes napsütést, már nagyon elege volt a sok évnyi áruházi lámpavilágítástól. Már éppen kezdett leégni a parton sütkérezés közben, amikor különös fényeket vélt felfedezni, melyek egyenesen ráirányultak. Hamar észrevette az egyik pad alatt kéjesen heverő elhagyott cd lemezt, mely a ráérkező napsugaraktól kék, zöld, rózsaszín színekben pompázott. Több se kellett a konzolnak, máris magába szívta a lemezt és el kezdte pörgetni az izgatóan érdes cd-olvasó fején. A járókelők mit sem vettek ebből észre, hisz már kezdett sötétedni és amúgy is csak egy halk búgás hallatszott belőlük.

Hogy az este pontosan mi történt, arra csak abból lehetett következtetni, hogy másnap a pad alatt már egy itt-ott kissé megtöredezett cd lemez hevert kimerülten. A napsugarakat is már csak gyengén volt képes visszaverni. A konzolnak addigra persze hűlt helye maradt.

Messze a város szélén, már a körgyűrűn is túl, Szentendre környékén, egy elhagyatott szigeten folytatta életét, csak egyetlen vágya volt: “Több játékot ne tegyenek belém!”.

 

Rakovács Regina

A Király utca 15 szám alatt álló ház kapucsengője

Áll Budapest belvárosában, a Deák tértől 3 perces sétára egy régi bérház. A több mint százéves gangos ház túl élte az első és a második világháborút is. Bár a falak őrzik még a régmúlt emlékét. Az udvaron egy étterem hátsó bejárata található. Előtte mindig cigizik egy-két pincér. A gangos ház hátul fallal elkerített. Ez a fal egy emlékfal, ami a II. világháborúban kialakított gettófalnak állít emléket.

A régi bérház kapucsengővel felszerelt. Minden lakónak van egy házszáma és egy hozzátartozó kód. Az emlékfal miatt rengeteg turista keresi fel a régi gangos házat és próbálnak mindenáron bejutni az objektumba, de az a fránya kapu mindig megakadályozza őket.

Szombat kora reggel megszólal a Király utca 15-ben a 15-os lakásban a kaputelefon csengése. Az ott lakó középkorú hivatalnok férfi morcosan ébred a csengetésre. A hétvége a pihenőnapja, ilyenkor tudná kipihenni a hétköznap fáradalmait, de szól az a fránya csengő. Idegesen felkapja a kaputelefont és beleszól, - tessék?! A válasz angolul érkezik, turisták szeretnék, hogy beengedje őket. A Király utca 15 alatt álló ház 15. számú lakásában az ott lakó ingerülten lecsapja a készüléket, válaszul. – Megint a rohadt külföldiek vernek fel a legszebb álmomból! – kiabál mérgesen magában.
A turisták lent a kapunál kitartóan csengetnek tovább lakásról-lakásra. Annak reményében, hogy valaki csak otthon van és beengedi őket. De senki nem hajlandó felvenni a kaputelefont. A külföldiek végső elkeseredésükben, megelékszenek azzal is, hogy a kapun lévő 4x4 cm-es lyukon próbálnak ellátni az ominózus falig, majd kihúzva ezt a látványosságot is a listájukról indulnak tovább felfedezni Budapestet.

Délutánra már folyamatos a jövés-menés a házban. Megérkeznek az étterem dolgozói, a fiatalok kirándulni indulni. A második emeleti kutyás leviszi a bernáthegyiét és a tacskóját sétáltatni, és Marika néni is elindul a piacra káposztát venni a vasárnapi ebédhez.
Leghamarabb a kutyás érkezik vissza a kutyasétáltatásból. Beüti a kapukódot, majd tolná be a kaput, de az meg se mozdul. A kapucsengő kijelzőjén ERROR felirat olvasható. Második, harmadik próbálkozás után se moccan meg a kapu. A kutyák eközben megjelölik saját területüket a kapu tövében, kutyásunk nagy örömére.

Időközben Marika néni is visszaérkezik a bevásárlásból, a jó öreg kék-fehér pöttyös gurulós kocsijával. A Király utca 15 szám alatt, ahol turisták csoportja szokott állni, most a kutyás, és Marika néni próbál bejutni a kis lyukon kiabálva a kint cigiző pincéreknek. De azok rá se bagóznak a kapu előtt állókra. Csak nem fogják a cigi szünetüket elpazarolni. A kutyás kétségbe esetten tárcsázz. Azt a számot hívja, ami a kapucsengőn fel van tűntetve üzemzavar esetén. A kapucsengőszerelő félórás várakozás után meg is érkezik. Addigra mindkét kutya odapiszkít. Marika néni pedig inkább leül a ház előtt padra, ahol hajlaktalanok töltik rendszerint az éjszakát. türelmesen vár. Ő már nem siet sehová.

A szerelő megállapítja a hibát. A kapucsengő elhasználódott. Túl sokat csengettek rajta hiába, túl sokszor mentek ki-be, rajta keresztül az emberek, mit sem törődve a kapucsengővel, és annak érzéseivel. A kaputelefonszerelő leszerelte a készüléket, majd beledobta a legközelebbi kukába. Mire meggondolta magát, (hogy azért még sem kéne egy kukába kidobni), addigra a kaputelefonnak már csak a hűlt helyét találta.
A kapucsengő a Király utcán végig száguldva ért ki a Deákra, majd jegyváltás nélkül felszállt a 49-es villamosra. A villamoson utazók ügyet se vetettek rá, mindenki meredten bámulta a telefonja képernyőjét. A Fővám téren leszállt, és a Bem rakparton az első kapucsengő nélküli bérház kapuja mellé felpattant. Az ott lakók nagy örömmel fogadták a kapucsengőt. Azóta mindennap otthon ülnek, nem mennek sehova, nehogy elhasználódjon szegény kapucsengő. A király utca 15 alatt álló bérház lakói pedig a mai napig kapucsengő nélkül élik az életüket. 

 

 

 

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat