Ferenczi Máté - kommunikáció és médiatudomány szak, I. évfolyam
Némafilm, werkfilm, rádióműsor és szépírás
A Kodolányi János Egyetem november utolsó hetében tartotta meg a hallgatók szerint "félve várt" projekt hetet. A tematikus héttel ellentétben a projekt héten a diákok különböző projektmunkákon vehettek részt, kiszakadva a tantermekből, önállóan és csoportokban kreatívkodhattak, alkothattak. A kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatók újságírás, rádió, werkfilm és némafilm projektekben mérhették össze felkészültségüket. Szaktársaimat kérdeztem a projekthéten szerzett élményeikről.
A némafilmen dolgozók feladata az volt, hogy a Lumiere-filmek stílusában készítsenek felvételeket a városi dzsungelről, rendszerezett szabályokon belül. A werkfilmen ötletelők pedig a némafilmek alkotóival együttműködve a forgatások előkészítéséről, megvalósításáról a formai követelményeknek megfelelő werkfilmet forgattak. A rádió műhelyben műsort készítettek a nagyvárosi életről, valamint hangfelvételeken rögzítették a nagyvárosi terek zajait, hogy azokból zenei aláfestéssel kísért, kidolgozott hangkompozíciót, mini hangjátékot állítsanak össze. A Petőcz András vezette szépíró műhelyben a hallgatók a megadott szempontok alapján történeteket írtak. Olyan személyes élményeket dolgoztak fel fikciós formában, amelynek központi eleme a „nagyvárosi dzsungel” fogalma. A Petőcz Műhelyben született legjobb szépirodalmi alkotások a Kodolányisok Világa szépíró rovatában jelentek meg.
Érdekes vélemények fogadtak a projekthéttel kapcsolatban. Először a hallgatók benyomásaira voltam kíváncsi a hét programjaival kapcsolatban. Voltak, akik tartottak a projekt héttől, elhangzott például: "Féltem, hogy olyan lesz mint a tematikus hét, aminek szerintem semmi értelme nem volt". Akadt, aki így fogalmazott: "Sokkal jobban vártam mint a tematikus hetet, ahol csak ülsz és hallgatsz. A projekt héten gyakorolhatod az elméletben tanultakat.".
Első évfolyamos csoporttársam összegzésként azt mondta, hogy lehetne több ilyen, akár hagyományos órák keretein belül. Hozzátette: "Személy szerint nagyon élveztem, gyakorlati tapasztalatokat szereztünk. Bármi hasonlón szívesen részt vennék a jövőben is."
Arra is kíváncsi voltam, hogy miért éppen az adott feladatot választották, volt-e korábbi tapasztalatuk, amit szerettek volna megvillantani. Eltérő válaszok születtek, volt, akiben dúltak az ambíciók: "Későbbiekben is ezzel szeretnék foglalkozni, de semmilyen tapasztalatom nem volt, maximum annyi, hogy otthon néha videózok".
Néhányan a lehetőségeket látták a feladatok és maguk között: "Ebben láttam magam számára a legnagyobb alkotási lehetőséget", míg egyeseket más film ihletett meg: "Láttam a Whiskys werkfilmjét, ezért érdekelt a werkfilm."
Senkinek nem volt egyszerű, hiszen nehézségi szempontból sem tudtak különbséget tenni a feladatok között: "Nem tudnék választani, mivel mindegyik feladatnak megvolt a maga könnyedsége és nehézsége is, a némafilm rövid és egyszerű, viszont éppen ezért nehezebb belőle valami ütőset csinálni, a werkfilm pedig abban egyszerűbb, hogy szabadabb, de ezáltal könnyebb összecsapni” – jegyezte meg egyikük.
Felvetettem azt is, hogy nem-e érzik az elsősök magukat feszélyezve, hiszen voltak csapatok, ahol másodévesekkel kellett együttdolgozni vagy éppen ellenük mérték össze tudásukat. Kiderült, volt, akinek kifejezetten nem tetszett a munkamódszer: "Tulajdonképpen zavar az, hogy olyat várnak el tőlünk, amit nem is tanultunk". Akadt, aki nem érezte magát egyenrangú vetélytársnak: "A kamerakelezéssel voltak problémáink, ilyen szempontból érhető, hogy a felsőbbévesek munkája jobb lett, mint a miénk".
Volta, akiknek ezt a hátrányt sikerült az előnyükre fordítani: "Nem éreztem, hogy különbséget tettek volna a tanárok közöttünk, és így legalább fejlődök."
A csoportban a feladatvállalás senkinél nem okozott gondot, alapvetően egyetértettek abban, hogy mindenkit más érdekelt, így nem volt probléma azzal, hogy hogyan osztják szét a feladatokat.
A központi témaként megadott Nagyvárosi dzsungel feldolgozása konkrét kritériumok alapján történt, ugyanakkor a többség szerette volna beletenni a saját elképzeléseit:"Nem dolgoztam volna minta alapján… Nekem nincsenek példaképeim, így mindent, amit csinálok, annak próbálok saját stílust adni… Most így hirtelen nem tudom, hogy pontosan hogyan dolgoztam volna fel a témát, ha egyedül csak én döntöttem volna a dolgokban. Esetleg átment volna valami világvége stílusba" – röpködtek a vélemények.
Néhányan a formai követelményeket rúgták volna fel: "Ha a saját stílusomban készítettem volna el, biztos hogy használtam volna zenét , tettem volna bele kameramozgástés különböző kameraállásokat is" – mondta egyikük.
Számomra ugyancsak hasznos volt az elmúlt hét tapasztalata, szívesen dolgoznék a jövőben is hasonló projekteken, csapatban és személyesen egyaránt. A némafilmen dolgoztam, részemről izgalmasan teltek a forgatások, sokat tanultam és várom a folytatást.
