Ha jazz, akkor Székesfehérvár

A Kodolányi János Főiskola művészeti tanszékének vezetője vagy 2007 óta. Talán te vagy, aki a legfiatalabban kapott Magyarországon tanszékvezetői feladatot.

Azt gondolom, hogy a kor továbbra sem erény, ahogy akkor sem volt az. Nem versenyzem a legidősebb vagy legfiatalabb címért, kortól függetlenül igyekszem jól csinálni, amit csinálok.

 A Kodolányi tanszékvezetőjeként mikor jutott eszedbe, hogy tehetségkutató versenyeket rendezz?

Rögtön az elején, de ez nem saját ötlet, Szabó Dani barátommal, a Kodolányi János Főiskola tanszéki művészeti vezetőjével álmodtuk meg. A nem titkolt szándékunk, hogy feliratkozhassunk a nemzetközi jazz edukációs térképre, amihez egy színvonalas nemzetközi verseny szervezése egy fokkal közelebb visz.

Az első versenyt Siófokon rendeztétek meg. Ez mikor volt és miért épp ott?

2008-ban, majd rá egy évre a következő. Akkor is nemzetközi versenyként volt meghirdetve, a zsűriben olyan világhírű jazz-zenészek ültek, mint John Hollenbeck, Kyle Gregory, Ed Neumeister, Hans Glawischnig vagy Antonio Sanchez. Siófokon, a Kodolányi főiskola kihelyezett tagozata gyönyörű környezetben, a Balaton partján volt, ez ideális helyszínnek bizonyult,  ráadásul Siófok városa és a Kodolányi főiskola közösen vállalta fel az esemény finanszírozását.

2007-ben azt terveztétek, hogy kétévente szervezitek meg a  versenyt. 2009-ben meg is tartottátok a másodikat, de  utána öt év szünet következett. Miért?

Elfogyott a pénz. Kihátrált a finanszírozó, közben a Kodolányi főiskola is felszámolta a siófoki képzési helyszínt, Székesfehérváron pedig kedvező változások álltak be. A mostani városvezetésnek fontos a kultúra és az is, amit mi ehhez zeneileg hozzáadunk. Így számíthatunk a város támogatására, legyen az pénzügyi vagy szellemi segítség.

Hányan jelentkeztek a mostani versenyre? Hányra számítottál előzetesen?

Huszonegy zenekar jelentkezett, ami az előző versenyekhez képest teljesen reális szám.

A tízes elődöntőbe a Kodolányiról, a Hang-Szín-Térből, a Kőbányai Zenei Stúdióból, az Etűdből és az LFZE Jazztanszékéről is bejutottak. Elégedett vagy ezzel?

Maximálisan. Azt gondolom, hogy ezeknek az iskoláknak nem lehet más céljuk, mint egy olyan nemzedék útjára bocsátása, akik magas szinten űzik a zenét, mint szakmunkát, aztán idővel elválik, hogy ebből művészet lesz-e. Mi mind egy irányba nézünk, így hát elengedhetetlen az intézmények közötti összefogás ahhoz, hogy a zene ügye előre tudjon lendülni.

Volt időd belehallgatni a demókba, vagy ott az elődöntőben szembesülsz először az előadók produkcióival?

Nem volt, ha lett volna sem tettem volna meg, mert nekünk Vörös Tamással, mint szervezőknek, más a dolgunk. Ez pedig az, hogy olyan környezetet teremtsünk, amivel a legmagasabb színvonalon valósul meg ez a három nap. Azért választottunk szakmai zsűrit, hogy ők tegyék meg ezt helyettünk. Távol álljon tőlünk, hogy egy olyan verseny látszatát keltsük, ahol a szervezők szólnak bele abba, hogy ki jut tovább. A két fordulón nézőként fogunk részt venni.

Az elődöntőket közönség is megtekintheti majd?

Igen.

Mely napokon és milyen szisztéma alapján lesznek az elődöntők?

Augusztus 6-án zajlik az első forduló, rá egy napra a második. Minden zenekar minden nap játszik, nincsen kiesés. Mindkét alkalommal három szám bemutatására lesz lehetőség, az első nap a feldolgozásoké, a második a saját kompozícióké.

Milyen díjak lesznek?

Elsősorban pénzdíjak lesznek, díjazzuk a legjobb zenekart, szólistát és hangszerelést, de adott esetben a zsűrinek is van lehetősége különdíjazásra.

A győztes csütörtökön délután is fel fog lépni? Vagy majd csak a következő évi fesztiválon mutatkozhatnak be?

Igen, felléphet, de igazán komoly bemutatkozásra a következő évben kerülhet sor, amikor teljes műsoridő áll majd rendelkezésére.

Megneveznéd a tíz elődöntőbe jutott együttest?

Balogh Tamás Quartet, Baló Sámuel Quartet, Blackberry Jam Combo, D.A.S. Trió, Erixperience, Grain Weevils, Infinity, Ludányi Tamás Quartet, Nemti, One More.