Fövenyi Máté, a jazz és a Kodolányi

Cikk dátuma 2021. január. 25. | Mozaik
Fövenyi Máté, a jazz és a Kodolányi

Lenti Barnabás - kommunikáció- és médiatudomány szak, I. évfolyam


"Az élet labdákat ad, amiket le kell ütni"

 

Felsőoktatási tanulmányait a Vienna Konservatorium Budapest-ben kezdte Csepelen, de diplomáját Székesfehérváron a Kodolányi János Egyetem jazzgitáros szakán szerezte Fövenyi Máté, akivel karrierjéről, tapasztalatairól és persze a járvány miatti kényszerszünetről beszélgettem. Máté ma gitártanár a bodajki Hang- Szín- Tér Középiskolában és gitározik a Newseries-ben, valamint Freddie (Fehérvári Gábor Alfréd) zenekarában.

 

A Vienna Konservatorium Budapest Zeneművészeti Tanárképző Főiskolán kezdtél, ami a Bécsben alapított Vienna Konservatorium budapesti tagozata. Mi vezetett később a Vienna Konservatoriumból a Kodolányi egyetem művészeti szakára?

Mindenképpen zenei főiskolára szerettem volna járni, és az ember ilyenkor felméri a lehetőségeket. Ez Magyarországon akkor, és most is a csepelire, a Liszt Ferenc Zeneakadémiára és a Kodolányira korlátozódik, ebben a három intézményben folyik jazzképzés. Mindegyik felvételit megpróbáltam, és első körben a csepeli tűnt szimpatikusabbnak. Osztrák rendszerű képzése miatt ott a tanárképzés van előbb, ezért az választottam, de két év múlva, amikor elkezdtem Pesten tanítani, akkor Vörös Tamás (A Hang- Szín- Tér művészeti igazgatója, a szerk.) megkeresésére visszatértem Fehérvárra. Velem együtt, akkori hallgatótársam Vörös Janka (Newseries, a szerk.) is visszajött Fehérvárra és a Kodolányin is együtt folytattuk a tanulmányainkat. Sok tantárgyamat sikerült elfogadtatni, így kerültem utolsó évre a Kodolányira. Úgy gondoltam, hogy a tanítást össze kéne kötni a tanulással, ezért is kézenfekvő volt a Kodó.

Vörös Jankával azóta is együtt dolgoztok a Newseries együttesben.

Igen, aki fehérvári illetőségű, az Janka nevével már talán találkozott, hiszen énekesnőként nagyon szép karriert fut be. Sajnos most a járvány miatt próbálni és koncertezni nincs lehetőség, de a baráti és a szakmai viszony azóta is fennáll.

Mikor kezdtétek el a közös munkát?

Úgy tizenöt-tizenhat évesen. Én már Bodajkra jártam, ő pedig Székesfehérváron tanult énekelni. A közös érdeklődés pedig az intézményi határokat át tudja lépni, végül is a tanáraink voltak azok, akik „összeajánlottak” bennünket. A Janka szeretett volna zenekart alakítani, én pedig Bodajkon már tanultam azokat a harmóniákat és dalokat, így evidens volt, hogy összeüljünk.

Miért pont a jazz?

Erre a kérdésre nyilván nincsen logikusan adható válasz, viszont ott van az is, hogy az embert valahogy elkapja a dolog. Vita tárgya, hogy a jazz, főleg oktatásban, megragad-e annyira egy hangszeren játszó illetőt, hogy abban tovább lehessen őt vinni. Magyarországon periférián van ez a szakma, de jazzgitártanárként fontosnak kell érezni a műfaj tisztaságának megőrzését. A jazz a rengeteg ráragasztott címke mögött rendkívüli sokszínűséget takar, amit érdemes a helyén kezelni.

Megadta-e a Kodolányi azokat a feltételeket, amelyek ennek a megértéséhez kellettek?

Én ezt a felelősséget nem tolnám az intézményre, főleg a zenei tanulmányok kapcsán. Székesfehérváron például, amikor én végeztem, a zenei közéletben egy hatalmas lejtő jelent meg. A zenés rendezvények és a klubélet egyre inkább ritkult és ilyenkor egy intézménynek szerintem nehéz dolga van. A főváros persze jazzklubokban jobban bővelkedik, de ott is megfigyelhető ez a jelenség, tehát az intézményi felelősség nehezen jön szóba.

Ami viszont nagyon pozitív, hogy a szakmát képviselő és oktató emberek vettek minket körül, és ezek az emberi tényezők legalább olyan fontosak, mint egy pezsgő jazzéletben való részvétel. Bizonyos szempontból ez az emberi felvértezés kárpótolt azért, hogy nem tudtunk feltétlenül rögtön elhelyezkedni a szakmában. Egy ilyen tanári kar tudja megmutatni, hogy a zenei életben miként álljunk helyt és hogyan keressük vagy teremtsük meg azokat a körülményeket, hogy ezt a szakmát művelni tudjuk.

Az oktatás és a zenélés egyaránt része az életednek. Tanárnak érzed magad inkább vagy zenésznek?

Mivel a tanári pályán mutatkoztak meg először a sikereim és azt éreztem olyan hivatásnak, amivel a csekkeket is be lehet fizetni, ezért talán az lett a hangsúlyosabb akkor. Ha ideugrunk a jelenbe, akkor ugyanezt mondhatom, hiszen szerencsés vagyok, hogy koncertek hiányában nem kellett jellegében teljesen más munkát keresnem.

Ez mindig függ a körülményektől is. Ez ember elé sokszor jönnek lehetőségek, amiken gondolkoznia kell, hogy mit kezdjen velük, szeretne-e belőlük többet kihozni. Bennem mindig volt szerencsére egy eredményorientált buzgóság, hogy lássam a végkifejletét egy adott lehetőségnek, hogy érezzem azt, hogy jól csinálom. Emiatt persze lehetnek rossz döntések is például, ha tanárként egy módszertant erőszakosan akarok követni, nem biztos, hogy az működni fog.

Ha nem lenne most a járványhelyzet, akkor kizárólag a zenélésből meg lehetne élni szerinted?

Nehéz a kérdés, mert nálam például a kettő nem tudott elválni. Az embernek nem szabad ész nélkül túlvállalnia magát, nekem is meg kellett találnom az egyensúlyt az órák és a próbák között. Hogyha valaki ma járványügy nélkül zenélésre adja a fejét itthon, annak nagyon jó esélyei vannak, ha figyelembe vesszük az internet adta lehetőségeket. Ezzel nagyon széles körben tudjuk eljuttatni a zenénket a közönséghez, jól találhatjuk meg zenei partnereinket vagy akár külföldi zenészekkel is jól kollaborálhatunk.

Ma már sokkal több lehetőség van a zenéből való megélésre, mint azt sokán hinnék. Rengeteg zenei élvezetre szolgáló felület jött létre, a zeneszerető réteg sokkal kreatívabban éri el a tartalmakat. Sokkal több a zenészeket támogató forma is, gondolok itt olyan felületekre, ahol, ha megveszel egy zenei anyagot, az teljes egészében az előadóé lesz. Millió formája van annak, hogy egy hangszeren játszó ember közzé tegye a tudását, és azt valaki értékelje. Már nem csak az a sztereotip verzió létezik, hogy az ember megveszi a boltban a lemezt. Régen lehet, hogy ez volt a bevett gazdasági formula, de ma már sokkal bővebb dologról beszélhetünk.

Említetted, hogy az interneten esetleg könnyebben találhatunk zenésztársakat. Te hogyan találkoztál Freddie-vel?

Amikor az előző gitárosa Rúzsa Magdival kezdett játszani, akkor mindig helyettes gitárosok játszottak vele. Én is szóba kerültem az egyik koncerten, azután a következő alkalommal is engem hívott, ami jól esett, mert egy visszaigazolás volt, hogy jól végeztem a dolgomat. Így az előző gitáros leterheltsége miatt ő Rúzsa Magdinál lett standard gitáros, én pedig Freddie-nél.

Te nem érzed magad leterheltnek?

A leterheltséget ebben az időszakban nem a tevékenységek fokozzák, hanem az a furcsa érzés, amit minden zenész érez, hogy ez egy olyan átmeneti állapot, amiben az a feladatunk, hogy megőrizzük a józan eszünket. Úgy gondolom mindenki szakmaközeli lehetőségeket keresett erre az időszakra, de az a lényeg, hogy átmenetiként gondoljunk erre. Ez egy egészen abszurd helyzet. Ritkán van olyan helyzet, amiben mindent át kell értékelni, és most sok ember találja magát azzal szemben, hogy az évtizedeken át gondosan művelt és képviselt szakmát kell átgondolnia. Először is el kell fogadni a szituációt, aztán érdemes átcímkéznünk átmeneti állapottá, és valahogyan túl kell élni.

Milyen volt a raktárkoncert? Hiszen az pontosan a zenészek anyagi támogatására jött létre, és Freddie-vel ti is felléptetek.

Jól éreztük magunkat. Egy tévé székhelyén teljesen felkészült emberekkel és technikával tudtunk dolgozni. Közönség nélkül persze fura volt, de egy zenész gyakran találkozhat olyannal, hogy közvetett formában adja át a tartalmat a közönségnek. Ilyenkor kitartjuk a szüneteket, beszélünk a rendezővel, hogy minden rendben volt-e vagy valamit fel kell-e venni újra.

Van valami terved/tervetek bármelyik zenekarral?

Én személy szerint megpróbálom optimistán nézni a dolgokat, elkezdtem egy zenei producer képzést. Egy nagyon jó csapat, ami a mai szellemiséget képviselő zenei ötvözeteket hoznak létre. Mint hangszeres zenész, számomra is nagyon jó tapasztalat vált elérhetővé ezzel.

Mennyire összeegyeztethető a hangszeres játék az elektronikával?

Azt gondolom, hogy nagyon. Engem mindig is érdekelt és vonzott ez az irány, ezeknél a zenéknél mindig a hangzásban volt valami, amit szerettem, de egy hétköznapi ember is találhat benne valamit. És ha ezt tudjuk konkretizálni, akkor amögött vannak szakmai szempontok, amik egy nagy átgondoltságot tükröznek. A szakemberek és a hallgatók is tisztában vannak azzal, ha valami jó. Persze ez relatív fogalom, de körül lehet határolni különböző szempontokból: hangszerek, hangszínek, a hangszerek hangszínei, hangerők stb. A jó fogalmát nagyon sokféleképpen lehet megközelíteni.

Ilyen szempontból ez nagyon jó időszak, a tanulásra is tudok figyelni egy kicsit. Ha most ugyanúgy lennének koncertjeink, nem biztos, hogy eszembe jutott volna, vagy bevállaltam volna egy ilyen képzést. Rá kellett jönnöm, hogy csomó olyan dolog van, amit nem tudok, annak ellenére, hogy a Kodót elvégeztem és jazzgitártanár mesterképzést a Zeneakadémián. Vannak még szürke foltok és nagy érdeklődéssel fordulok az olyan ismeretek felé, amik ki tudják egészíteni azt a halmazt, ami a zenei fogalmat képviseli. Tanárként a tanítás mellett ez is kihívást jelent számomra, megtanulni ezeket az új dolgokat.

Hogy viseltétek egyébként az online időszakokat? Hiszen a zeneoktatásban nem árt a személyes jelenlét.

Szerencsére az iskolában van két informatikailag jól képzett tanár, akik meg tudták oldani a digitális platformok kérdéseit. Van írott nyoma is annak, amit csinálunk, feladatokat is adunk fel, amiket aztán le tudok ellenőrizni. Egyedül a közös muzsikálás veszik el így, viszont bejött a képbe egy plusz szempont, hogy otthon a diákoknak felvételt kell készíteni. Elég hangfájl, hogy a személyiségi jogok rendben legyenek, de az teljesítmény, hogy valamire rájátszik és visszahallja, hogy hibázott-e vagy nem. Ez az önképük és az önérzetük fejlesztése szempontjából nagyon jó, motivációs erejű.

Túl az egyetemi tanulmányokon, számtalan tapasztalattal a hátad mögött, vannak-e jótanácsaid a mostani egyetemistáknak.

Nekem is bőven lesz még elvakult és rossz döntésem, de mindegyik előrébb visz. Itt talán visszautalnék arra, amit mondtam, hogy az élet labdákat ad, és azokat fontossági sorrendben le kell ütni. Persze ez azon is múlik, hogy kit milyen irányba visz a szakma vagy az élet, hogy milyen energiákat tud mozgósítani. Szempont lehet az is, hogy nem kell túl sokat akarni, lehet könnyedén is teljesíteni a dolgokat. Mások azt mondják, hogy márpedig akarni kell. Szerintem lehet, hogy a kettőből együtt tanul az ember. A görcsös akarásra lehet, hogy az elején szükség van, de az le tud hullani később. Nehéz ezt megítélni. Én most leszek harminc éves és még én se mindig látom, melyik akarásomnak mi az eredménye. De ha hetvenévesen már tudom, és újra megkérdezel, akkor elmondom.

 

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat