Fotópályázatot nyer és habilitációra készül

Mióta fotózol, ez mennyire hobbi vagy fontosnak tartod a munkád szempontjából is? Tanultad a fotózást?

Az első fényképezőgépemet még gyerekként kaptam, de tudatosabban mintegy húsz éve fotózom. Hobbi természetesen, hiszen nem ebből élek, de nagyon szorosan kapcsolódik a munkámhoz, mivel rengeteg fotót használok az előadásaimon. Így a "szép" képek mellett nagyon sokszor olyasmit is fényképezek, amit egy átlagos turistának nem jutna eszébe, mert nem látványos, nem esztétikus, szakmai szempontból viszont mégis izgalmas, feliratoktól szemetes kukákon át a tipikus turista viselkedésig. Nem tanultam soha fotózni, de rendszeresen olvasok ilyen témájú magazinokat, nézegetek fotós weboldalakat, járok fotókiállításokra, és figyelem, hogy mások képein mi működik és mi nem. 

Országosan elismert turisztikai szakember vagy. Honnan vezetett az út a KJF tanszékvezetői székéig? Egyáltalán, hogyan találtad meg ezt a szakterületet magadnak annak idején?

Mióta emlékszem, mindig utazni akartam. Sokáig diplomata akartam lenni, ezért jelentkeztem annak idején a Közgázra, de hamarosan rájöttem, hogy nem szeretnék egész életemben diplomatikusan viselkedni. Szerencsém volt, mert abban az évben, amikor nekünk szakirányt kellett harmadévesen választani, elindult a legelső turizmus szakirány Dr. Lengyel Mártonnal, így végül turizmus - logisztika menedzsment szakirányon diplomáztam. Már az egyetem alatt is lehetőségem volt részt venni különböző hazai és nemzetközi kutatásokban; a Balaton turisztikai koncepciójának kidolgozása, a közép-európai országok turisztikai átmenetének vizsgálata Szlovéniában, Horvátországban és Albániában. Így jó ötletnek tűnt jelentkezni PhD-ra, de igazán csak a PhD második évében, az angliai University of Surrey-n kutatással töltött hónapok alatt értettem meg, hogy turizmuskutatónak lenni pontosan olyan hivatás és életforma, amilyenről álmodtam volna gyerekként, ha tudtam volna, hogy létezik ilyesmi. A Kodolányi főiskola Turizmus Tanszékén többször is megfordultam az elmúlt évtizedek során, folyamatosan 2000 óta dolgozom itt, 2006 óta vagyok tanszékvezető.

A turisztika, turizmus melyik területe áll legközelebb Hozzád?

Tulajdonképpen minden érdekel, ami turizmus, amit a publikációs jegyzékem is alátámaszt: az elmúlt évtizedekben foglalkoztam például a turizmus társadalmi-kulturális hatásaival, a klímaváltozás és a turizmusfejlődés kapcsolatával, attrakció- és látogatómenedzsmenttel, rurális turizmussal, az euró bevezetésének turisztikai hatásaival, a turisztikai miliő mibenlétével és jelentőségével, a turizmus szakos gyakornokok elvárt és észlelt kompetenciáival, a desztináció imázs témájával, egészségturizmussal, az életminőség és a turizmus kapcsolatával, gasztroturizmussal, nemzetközi szállodaláncokkal, és a lista még hosszan folytatódna. A témaválasztást sokszor az is motiválja, hogy kivel dolgozhatok együtt, mert ugyan általában kevésbé küzdelmes egyedül kutatni, mégis nagyobb élmény olyan fantasztikus társszerzőkkel együtt gondolkodni, mint amilyenekkel nekem szerencsém volt találkozni. Csak azért nem említek név szerint senkit, mert nagyon hosszú lenne a lista. Ami jelenleg a legközelebb áll a szívemhez, az a kulturális és örökségturizmus összetett témaköre, illetve a kreativitás és az innováció szerepe a niche turisztikai termékek fejlesztésében. 

Mennyire fontos a tudományos munkád szempontjából, hogy megismerd, személyesen is lásd a világ turisztikai értékeit?

Nagyon fontos, hogy személyesen is megtapasztaljam, hogyan működik máshol a turizmus, rengeteg inspirációt adnak az utazások, amelyeket mind a tanításban, mind a kutatás során fel tudok használni. Ma Magyarországon az egész világgal versenyzünk, így gyakorlati szempontból is kifejezetten lényeges lenne szerintem, hogy rendelkezzünk átfogó nemzetközi kitekintéssel: rengeteg jó megoldás, ötlet létezik máshol, amelyeket lehetne adaptálni. Szintén fontosnak tartom a kulturális különbségek személyes átélését, hiszen a hozzánk érkező turisták is egyre változatosabb kultúrákat képviselnek. Az utazásaim jelentős része egyébként szakmai jellegű – konferencia-részvétel, tanítás külföldön-, ezek nélkül a tapasztalatok nélkül nem lennék képes nemzetközileg is versenyképes oktatási és kutatási teljesítményre. 

Mit tartasz legfontosabbnak, amit átadhatsz a tanítványaidnak? Milyen útravalóval mennek el a főiskoláról a friss diplomások?

Bár kicsit közhelyszerű, de a legfontosabb útravalóm a hallgatóknak talán az lenne, hogy legyenek nyitottak, vágjanak bele bátran új kihívásokba, tanuljanak folyamatosan, legyenek kíváncsiak azokra az emberekre, akikkel a sors összehozza őket, ne hálózatokat építsenek, hanem barátságokat. Keressék meg azt, hogy milyen feladatokban érzik jól magukat, de legyenek kitartóak, adjanak időt maguknak és a környezetüknek is arra, hogy kiderüljön, jó helyen vannak-e vagy sem. És persze utazzanak minél többet, aztán időnként jöjjenek vissza a főiskolára, és meséljék el, hogy mi minden történt velük. 

Milyen terveket, álmokat dédelgetsz a közeljövőt illetően?

Tervben van egy új könyv megírása, amely az utóbbi évek kutatási eredményeit foglalja össze és egyben várhatóan a habilitációs értekezésem is lesz. Egyébként pedig változatlanul álmom az összes Világörökség meglátogatása; eddig 318-at láttam 1052-ből. Ez persze teljesen reménytelen célkitűzés, mert folyamatosan bővül a lista. Arra azonban tökéletesen alkalmas, hogy kicsit strukturálja az utazásaimat, és könnyebben tudjam eldönteni, hogy a mindig korlátozottan rendelkezésre álló időben hova is akarjak mindenképpen elmenni egy desztináción belül.

-vi-