Az anglisztika szakosok vendége volt Gearóid Mac Lochlainn
A tematikus hét kedd esti programja az ír költészet köré épült. Az esemény három prezentációval kezdődött, amelyet anglisztika szakos hallgatók adtak elő. Az első kiselőadás Írország szimbólumairól és a kelta hagyományról szólt. Elhangzottak a legfőbb ír szimbólumok, mint az ír zászló, a lóhere és a hárfa. A kiselőadás második felében pedig egy érdekes kelta társadalomról volt szó, amely az írek zeneszeretetének hatására alakult ki. Ezek a kelták vándor énekesek, költők és történetmondók is voltak egy személyben, akik a nagy kelta hősök tetteit versformába öntötték és aztán ének formájában előadták. Nagy hatással voltak az emberek hitvilágára is.
A második prezentáció egy híres ír költőről, Seamus Heaney-ről és munkásságának jelentőségéről szólt. Az előadás elején a költő életéről, családi hátteréről és tanulmányairól hangzott el információ. A későbbiekben pedig a hallgató részletesen szólt a költő munkásságának fontosabb elismeréseiről, például, hogy 1989 és 1994 között ő volt a „Költészet professzora” az Oxford Egyetemen, s természetesen arról is, hogy 1995-ben irodalmi Nobel-díjat nyert. Néhány főbb műve is terítékre került, például a Digging című verse, ami a „Death of a Naturalist” című verseskötetében található és a Beowulf című 1999-es versfordítása.
A harmadik kiselőadás ugyancsak egy ír költőről, Gearóid Mac Lochlainn-ról szólt, aki az esemény vendége is volt. Miután a prezentáló beszélt a költő életéről és költészetének főbb jellegzetességeiről, egy videón keresztül is érthetővé tette, hogy mitől is más egy kicsit Gearóid költészete. Előadásmódjában az az érdekes, hogy sajátos módon, kicsit énekelve adja elő verseit és a megszokottól eltérő szavakat használ, hogy a közönség érdeklődését minél jobban felkeltse. A költő ír/kelta nyelven írja verseit, és aztán fordítja angolra őket. Műveiben a két nyelv közötti kapcsolatot és konfliktusokat próbálja meg felfedezni. A hagyomány szerepére, az ír identitásra és a fordítás természetére vonatkozó kérdéseket is felvet verseiben.
A kiselőadások után következett a költő, Gearóid Mac Lochlainn előadása. A költő több verséből is felolvasott, először ír/kelta nyelven majd az angol fordítását. Volt köztük komolyabb hangvételű és humorosabb is. Elmondta, hogy azzal, hogy ír nyelven és angolul is megfogalmazza verseit, próbál egyfajta harmóniát teremteni a két nyelv között. A versek felolvasása után szót ejtett az ír nyelvi mozgalomról, aminek hatására az ír nyelv és az ír hagyományok megőrzése iránti érdeklődés az utóbbi időben megnőtt. Szóba került a migráció is, amit ő rendkívül jó dolognak tart, mert ennek köszönhetően ismerte meg zimbabwei barátját.
