Fókuszban a kulturális sokszínűség

Cikk dátuma 2017. április. 21. | Tudomány
Fókuszban a kulturális sokszínűség

Lőwi Ildikó

Kultúrák találkozása a magyar Befogadó Állomások környezetében (1. rész)

Meeting of cultures in the environment of Hungarian Refugee Shelters(1st part)

Absztrakt

A migrációs folyamatok következtében kialakuló, a menekülőket fogadó intézmények (menekülttáborok) környezetükre gyakorolt hatásának tanulmányozása nem csak a vándorló tömegek, hanem a befogadó populáció szempontjából is fontos lehet, mivel az idegen kultúrájú tömegek jelenléte nagymértékben hat az őshonos társadalom alrendszereire, gazdasági életére, demográfiai összetételére, vagy akár a biztonságára is. Dolgozatom első részében a kultúra kutatásának irányzatait és a kultúra definícióinak változását mutatom be. A második részben a magyar Befogadó Állomások környezetében kialakuló szubkultúrát és annak szociológiai aspektusait vizsgálom a kulturális sokszínűség tükrén keresztül.

Kulcsszavak: kulturális sokszínűség, Befogadó Állomások szubkultúrája, kultúrsokk, akkultúráció, kulturális adaptáció

Abstract

The research of the effects of institutions on environment elaborated due to the migration procedures (Refugee Shelters) is not only important due to the migrating mass, but for the hosting population, as the foreign culture of the migrating mass considerably effects the subsystems, economic circumstances, demographic structure of the native society, as well as its security. In the first part of my paper, I am displaying the changes of the definitions related to culture and the directions of culture research. In the second part, I am examining the subcultures formed in the Hungarian Refugee Shelters and their sociological aspects though cultural diversity.

Key vocabulary: cultural diversity, subculture of Refugee Shelters, culture shock, cultural adaptation  


Bevezetés

A nemzetközi vándorlás folyamatai egymástól különböző kultúrák találkozását, konfrontálódását, kölcsönhatását eredményezhetik, ami jelentős változásokat generál a nemzetállamokban zajló társadalmi folyamatokban – elég, ha csak a Franciaországban, Németországban, Hollandiában vagy a skandináv országokban zajló, bevándorlókkal kapcsolatos tendenciákra gondolunk.

Az UNESCO 2001-ben fogadta el az Egyetemes nyilatkozatot a kulturális sokszínűségről. A Nyilatkozat szerint a kulturális sokszínűség az emberiség közös örökségét képezi, ezért a jelen és a jövő generációk érdeke, hogy azt elismerje és megőrizze. Hangsúlyozza, hogy „a kultúra egy társadalom vagy társadalmi csoport sajátos lelki, tárgyi, szellemi és érzelmi jegyeinek együttese, mely magába foglalja a művészeteken és az irodalmon kívül az életstílust, az együttélés módjait, az értékrendszert, a hagyományokat és a hiedelmeket”. Megjegyzi, hogy a kultúra az identitásról, a társadalmi kohézióról és a tudásalapú gazdaság fejlődéséről a manapság zajló viták középpontját képezi, és leszögezi, hogy a „kultúrák sokszínűségének tisztelete, a tolerancia, a párbeszéd és az együttműködés a kölcsönös bizalom és megértés légkörében, a nemzetközi béke és biztonság egyik legjobb biztosítéka”.[1]

A kultúra amellett, hogy észrevétlenül jelen van életünkben, segít láttatni, értelmezni a világunkat és meg találni helyünket a saját miliőnkben, jelentéssel látja el világunkat, ezáltal megkönnyíti a tájékozódásunkat a környezetünkben. Gyakran hallani, hogy a kultúra az emberiség aktivitásának a „lenyomata”, amely igaznak bizonyulhat, amennyiben a kulturális hátterünk a történelmünkből merít. Hofstede (2001), az egyik legismertebb kultúrakutató analógiája szerint:” kulturális hátterünk olyan, mint az orrunk, nem látjuk megfelelően, de mindenki más észreveszi és furcsának találja, ha más, mint a többieké. Emellett arra megyünk, amerre vezet, de mindig útban van.”[2]

A történelem során génjeinkbe ivódott kulturális örökség vezérel minket a mindennapi cselekedeteinkben, gondolkodásunkban, attitűdjeinkben, interakcióinkban, hatása nap, mint nap tetten érhető nemcsak a társadalmunk összes alrendszerében, hanem az egyén személyes viselkedésében, motivációiban, indítékaiban is.

A kulturális tudáshoz vezető út végét sohasem láthatjuk, hiszen ez a fajta tudás nem tények és normák megtanulásán alapul, hanem az ezek mögött rejlő összefüggéseket és indokokat kell megértenünk. A folyamat sikeressége mellett még hangsúlyozottan magas fokú tolerancia és empátia is szükséges a számunkra idegen kultúrák szokásainak, a miénktől eltérő hagyományainak megértéséhez.

A kultúrával és kapcsolódó témáival egyre több tudományág kerül kapcsolatba (kulturális antropológia, néprajz szociológia, pszichológia, nyelvtudomány, etnológia, történelemtudomány, kommunikáció tudománya stb.), tudományágak vizsgálódásaiból következtetve értelmezhetjük a kultúra fogalmát egy nagyon általános és mégis sokféleképpen értelmezhető jelenségnek. Vizsgálata interdiszciplinritást kíván, mivel az egyes tudományágaknak más-más oldalról közelíthetik meg, értelmezik, saját céljaiknak és fogalomrendszerüknek megfelelően alkotják meg annak definícióját. 

A szociológia területén kibontakozó migrációkutatások egyik meghatározó vonulata a kultúra és a migráció kontextusában bontakozik ki. E megközelítés abból a tapasztalati tényből indul ki, hogy a modern népvándorlás során az idegen etnikumok nem válnak meg saját kultúrájuktól, identitásuk meghatározója, tehát a migráció a kultúrák exportálását is magában hordozza. A folyamatok kutatása ezért szükségessé teszi a kultúrsokk, az akkultúráció és a kulturális adaptáció vizsgálatát is – véli Horváth Militityi Tünde (2012) doktori disszertációjában.[3]

A kultúra és a migrációs folyamatok összefüggéseinek kutatása közben hasznos támpontokat kaphatunk a kultúra különböző történelmi korokból ismert, változó fogalmáról. A fogalom meghatározása meglehetősen bonyolult összefüggések feltárását kívánja, mivel a társadalomtudományi szakirodalomban sokrétűen használt modern kultúrafogalomnak nincs egyetlen közösen elfogadott definíciója – hangsúlyozza Sperberg [4](2001) és Nguyen Luu (2003) is átfogó, kultúráról írt tanulmányukban.[5]

 A nemzetközi kultúrakutatás területén négy fő irányzata fejlődött ki, a különböző társadalmi, gazdasági, politikai és intellektuális összetevőktől függően.

1. A „monocoltural studies” egy-egy nemzet kulturális jellemzőinek leírásával foglalkozik.

2. A „cross national comparison” két, vagy több nemzet kultúrájának,a fogalom jellemzőinek összehasonlító kutatása.

3. Az „intercultural interaction” két vagy több kultúra kapcsolatba kerülését tanulmányozó terület. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi történik akkora, amikor különböző kultúrák (egyéni, csoport vagy nemzeti szinten) kapcsolatba kerülnek egymással. Itt az egyik leglényegesebb kutatási terület az egyén kulturális identitásának figyelembe vétele, hiszen azok a jellemzők (származás, nemzetiség), amelyek szerepet játszanak ezen identitás kialakításában, csak más kultúrák képviselőivel történő interakciók során kerül nyilvánvalóan a felszínre.

4. A negyedik irányzat a „multiple cultures perspecitve”, azon komplex társadalmak kutatására irányul, ahol különböző nemzeti, vallási és kulturális identitással rendelkező emberek élnek egymás mellett.[6]

A kultúra tehát – ahogy a négy irányzat mutatói meghatározták – mindenkori viszonyulás a világhoz, ezen belül is a társadalmakhoz, a nemzetekhez, a vallásokhoz, függetlenül attól, hogy elszigetelt individumról, kiváltságos rétegekről vagy az „arctalan tömegről” beszélünk. Mivel a kultúra az ember interakcióinak minden dimenziójára hatást gyakorol, az ember értékválasztásában, döntéshozatalaiban megnyilvánul, befolyásolja az ember viselkedését, gondolkodásmódját, cselekedeteit, át kell tekinteni a fogalom koronkénti tartalmi változásból eredő és a kultúra meghatározására irányuló sokszínű és több oldalról közelítő definiálási törekvéseket. A továbbiakban a kultúra fogalmának és értelmezésének a dolgozat szempontjából relevánsnak tűnő állomásait mutatom be.


1. Történeti áttekintés

A kultúra szó latin eredetű, a colere igéből ered. A kultúra fogalmának az értelmező kéziszótár három jelentést tulajdonít. Az első jelentés szerint a kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek valamely területe, illetve valamely népnél, valamely korszakban való megnyilvánulása. A civilizációval szembeállítva pedig, amely a technikai fejlettséget jelenti, a szellemi javak és a műveltség tartozik ide.

- A második jelentésben a kultúra egy személy művelt mivoltára vonatkozik.

- A harmadik jelentésben a kultúra valaminek a termesztését, illetve biológiai értelemben tenyészetet jelent.

A szó etimológiája (szóeredet) az ókorba nyúlik vissza. A kifejezésről első írásos emlékünk Cato (i.e. 234-149) egyik művéből való, aki ezt a szót használja a földdel kapcsolatos megművelés értelmében. A „cultura agri” kifejezés ebben a vonatkozásban az embert környező természet gondozását, ápolását, nemesítését jelenti. A kifejezés mai értelmű első lelőhelye Cicero Tusculanae (Kr. e. I. század) művében található, aki a cultura animi – a lélek művelése kifejezést használja.[7]

Márkus György (1997) írja a Kultúra és modernitás című munkájában: „Jóllehet ma elfogadott jelentésében a „kultúra” modern terminus, eredete azonban az antikvitásra nyúlik vissza. Végső soron a „colere” szóból származik, mely maga igen széles jelentésmezővel rendelkezett, és sok mai kifejezésünk gyökeréül szolgál a kultusztól a kolonializmusig. A  „cultura” vagy még gyakrabban az eredetileg ugyanebben az értelemben használt „cultus” már korán kiterjedt metaforikus jelentésre tett szert: elkezdték általános értelemben bármi kiművelésének vagy jobbításának jelölésére alkalmazni.[8]

A kultúra fogalma az eszmetörténetekben mindig is központi helyet foglalt el, amelynek segítségével az ember helyzetét elemezni lehet – utal Márkus (1997) a fogalom rendszertani helyzetére. Míg a 18. század második felében, a francia nyelvben a „civilisation” kifejezés kelt versenyre a kultúráéval – amely végül is a latin eredetre, a civis (polgár) szóra utal, és civilitasként az állampolgár társadalmi erényeit jelölte, – addig a német nyelvben a „die Kultur” fogalomnak a század során fő szinonimája a „bilden” (alakítani, képezni, teremteni) igéből származik. A terminust egy szellemi folyamat felölésére használták a késő középkortól, amelyben az ember Isten képére alakíthatja át lelkét, saját munkálkodása gyanánt.

A késő középkorban és a reneszánszban olyan misztikusok, mint Meister Eckhart, J. Böhme, már összekapcsolták a két szó jelentéstartalmát az önművelés folyamatának megjelölésére, majd a 19. század második felétől fokozatosan csak a nevelési folyamatra korlátozva használták.[9]

A civilizáció nyugati fogalma egy meghatározott történelmi korban keletkezett. Norbert Elias könyvében kifejti, hogy a „civilité” terminus a társadalomban kívánatos viselkedésmódot jelölve a 16. században jelent meg – idézi Barcsi Tamás (2007) tanulmányában.[10]

Az antropológiai megközelítés a kultúrára, mint egész életformára tekint. A legkorábbi antropológiai meghatározást Edward Burnett Tylor (1871) a brit szociál antropológia alapító atyja az ezernyolcszáz hetvenes évek elején adta meg. Értelmezésében a kultúra „az az összetett egész, ami magába foglalja a tudást, hiedelmet, művészetet, erkölcsöt, törvényt, hagyományt, és minden más olyan képességét és szokását az embernek, amiket a társadalom tagjaként sajátított el”.A kultúra tylori meghatározását több mint harminc éven keresztül nem kérdőjelezte meg senki: nemcsak antropológusok, hanem szociológusok is elfogadták, idézték és alkalmazták (pl. Kroeber és Kluckhohn). Ennek nemcsak az volt az oka, hogy az "összetett egész" meghatározás kellően homályossá és ezáltal sokoldalúan felhasználhatóvá tette a definíciót, hanem az is, hogy az evolucionista társadalomelméletben nem volt szükség különbséget tenni kultúra és civilizáció között: az egyes társadalmak közötti szubsztantív és formális (kulturális és morfológiai) eltéréseket ugyanazokra a fejlettségbeli különbségekre vezették vissza.[11]

A kultúra fogalmának addig született definícióit Kroeber és Kluckhohn (1952) összegezték a huszadik század közepén. Az 1951-ben közösen megjelentetett cikkükben, több mint háromszáz addig megjelent kultúra definíció áttekintése után egy – reményeik szerint – széles körben elfogadható definícióval rukkoltak elő: „ A kultúra olyan viselkedési és viselkedést szabályozó, explicit és implicit mintákból áll, amelyeket az emberek, szimbólumok használata útján sajátítanak el és közölnek egymással. A kulturális minták az emberek csoportjainak sajátos teljesítményét, valamint e teljesítmények tárgyakban való megtestesüléseit hozzák létre. A kultúra lényegi magja tradicionális (történetileg származtatott és szelektált) gondolatokból és különlegesen a hozzájuk rendelt értékekből áll. A kulturális rendszerek felfoghatók úgy is, mint cselekvések termékei, de úgy is, mint a további cselekvések alapjai.”[12]A meghatározás az ide tartozó jelenségek különbözőségeit veszi figyelembe, attól függően, hogy honnan, milyen szempontból, milyen kutatási irányból, melyik diszciplína felől tekint a kultúrára [13]

A hetvenes évek közepétől a legtöbb antropológus Clifford Geertz (1973) Sűrű leírás című tanulmányát tartja az interpretív antropológia, valamint a legtöbb társtudomány alapkövének, így a szociológiában is új utakat nyitott. Geertz a „jelentések hálójában függő emberről” beszél. Megközelítésében nem elég az ember viselkedését, mozdulatait és azok fenomenológiáját vizsgálni, hanem a viselkedéseket alakító jelentésrendszert kell értelmezhetővé tenni. A mű alkotója arra is felhívja a figyelmet, hogy a cselekvéseket generáló kulturális kontextus megértése (és annak módszertana, a „sűrű leírás”) még nem teljes eredmény, mert az ember nem viselkedik, cselekszik, stb., hanem a viselkedését, cselekvését jelentéssel ruházza fel. Az egyik szemünk rándulása – Geertz példájában – attól válik kacsintássá, hogy a résztvevők egy jelnek ismerik el magát a mozdulatot. A jelentések társadalmilag konstruáltak, az egyén szempontjából azonban adottak. A kultúrát a szimbólumok felől írja le, véleménye szerint a „kultúra a szimbólumokban megtestesülő jelentések történetileg közvetített mintáit jelenti, a szimbolikus formákban kifejezett örökölt koncepciók azon rendszerét, amelynek segítségével az emberek kommunikálnak egymással, állandósítják és fejlesztik az élettel kapcsolatos tudásukat és attitűdjüket.[14]

Durkheimnél a kultúra önmagában létező entitásként, társadalmi tények integrált együtteseként jelenik meg – olvasható Vörös Miklós (1992) fordításában.[15]

A társadalomtudományi megközelítések a kultúra fogalmát annak tág értelmében használják. Ebben az értelemben a kultúrához hozzátartoznak egy adott társadalom intézményei, értékei és tapasztalatai, amelyek a szimbólumokat, és a különböző megnyilatkozásai formákat kialakították. A kultúra fogalma így magában foglalja a szimbólumok, eljárások, értékek olyan halmazát, amely generációról generációra öröklődik. Az emberi kultúra csak közösségi létben létezhet, a másokkal való érintkezésben, kommunikációkban, visszacsatolásokban bontakoznak ki és maradnak fenn a kulturális jelenségek.(Niedermüller,1999).[16]

Csíkszentmihályi Mihály (2001) szerint a kultúrának elsődleges szerepe van abban, hogy segítséget nyújt az életben való eligazodásban. Az emberiség számára „A kultúrák egyik legfontosabb szerepe az, hogy a benne élőket megoltalmazza a káosztól, és biztonságérzettel töltse el őket saját fontosságuk és végső sikereiket illetően”. A kulturális értékek támaszától megfosztva az emberek „a szorongás és az apátia mocsarában” vergődnének.[17]

Geert Hofstede (2001) a kultúrát a gondolkodás kollektív programozásaként értelmezi[18], Fons Trompenaars (2004) szerint a kultúra az a módszer, ahogyan az emberek egy csoportja megoldja a problémáit és eldönti dilemmát.[19] Az előbb idézett szerzők a viselkedés összetevői felől határozzák meg a kultúrát, meghatározásuk szerint a kultúra tehát explicit vagy implicit viselkedésmintákból áll, amelyeket szimbólumok közvetítenek, egymásba nyúló rendszereinek összességéből választott témakörök, társadalmi események, viselkedések, intézmények, folyamatok okát és kulturális kontextusait írják le.

Vitányi Iván (2002) a kultúrának az emberre gyakorolt hatásával, illetve vele való összenövésével kapcsolatban más gondolkodókat is segítségül hívva írja, hogy Erdei Ferenc szerint a kultúra azon eljárások összessége, amelyek az életet elviselhetővé teszik.[20]

A diskurzusok szóhasználatában a kultúra a tanulás, művelődés, művészetek ösvényeire visz bennünket, vagyis az un.”magas kultúra” területét is érthetjük a szó jelentése alatt. A tág értelmezés azonban feltételezi, hogy nemcsak az úgynevezett magas kultúra jelenségei léteznek, nemcsak a tudományos és művészeti élet, nemcsak a vallás és más „magas szellemi szférába” tartozó jelenségek tartoznak ide, hanem a mindennapok kulturális örökségünk által átitatott és vezérelt motivációi, interakciói és attitűdjei is.

A mindennapi élet és a gondolkodás fejlődése egyaránt háttérbe szorította a kultúra fentebb vázolt értelmezését, és napjainkban a kultúrát egységesen értelmezzük. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogykétségkívül vannak a kultúrának különböző területei, de ezek szoros kölcsönhatásban vannak egymással, így a kultúra részterületei nem választhatók el egymástól, s csak az egységes értelmezésnek van létjogosultsága. Ugyanígy nem választható elkultúra anyagi és szellemi oldala egymástól. Napjainkban ezért a kultúrának ezt azegységes értelmezését fogadjuk el és használjuk. 

A kultúrának ezt a tág értelmezését magyar vonatkozásban – többek között – Józsa Péter (1976) fogalmazta meg. A szerző a kultúrát mindazon ismeretek, értékek, reflexek, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek összességének határozza meg, melyeket az egyén az őt felnevelő közegben, a szocializáció során részint megfigyelhető, részint észrevétlen módon elsajátít.A kultúra fogalmaként tehát Józsa Péter szerint egy dinamikus, komplex rendszert  kell feltételeznünk, amelybe az esztétikai alkotások éppúgy beletartoznak, mint a mindennapi viselkedés, a termelési, vagy épp a szerelmi kultúra. Ebben az értelemben a kultúra nemcsak a felhalmozott ismeretek, értékek összessége, hanem a viselkedési modellek, szokások és hiedelmek  rendszere is, melyet az egyénnel, a társadalmat alkotó személyiséggel összefüggésben kell vizsgálnunk. A kultúra rendszere csak akkor és annyiban nyer értelmet, ha azt az egyén a saját szocializációja során elsajátítja, s ez részint személyisége részévé válik, részint a környezetéhez, az őt körülvevő valósághoz való viszonyában realizálódik.[21]

Annak ellenére, hogy a kultúrafogalomnak többféle definíciója létezik, Hollós Marida (1995)néhány jellemvonást ragad ki és ezekben minden kultúra osztozik: a kultúra közös, azaz a közösség minden tagja osztozik benne, tanult, szimbólumokon alapszik és integrált, ami azt jelenti, hogy az összes eleme együttműködik.[22]

A kultúra mérése leginkább a kulturális értékek vizsgálatán alapszik, ezért a legtöbb kultúrafogalomat ilyen módon (méréssel) alakítják ki. A defíniciók az értékek mellett a kultúra további elemeit is tartalmazzák, mint pl. a vallás, történelem, értékek, nyelv,szokások stb.  A kulturális különbségek mérése során a kutatók megpróbáltak különböző szempontokat figyelembe véve (általános érvényű fogalom, értékek, hitek, magatartások szerint, orientáció vagy intézmény-központúság szerint) definíciókat fogalmazni a kultúráról, egyúttal  rendszerbe foglalva is azt. A következő oldalakon néhány teóriát mutatok be a teljesség igénye nélkül.


A kultúra rendszerszemléletű definíciók szerinti értelmezése


1.  Általános rendszerszemléletű felfogás:

„A kultúra egy adott szimbólumkészlet, a történelem folyamán közösen kialakított rendszere, mely világunkat érthetővé teszi.” – írja Hall(1987). Kultúrafüggő, hogy az emberek milyen távolságot tartanak társaiktól, hogyan strukturálják otthonukat, de ide tartoznak az olyan kézzelfogható elemek is, mint pl. a zászló, a címer és a nem kézzelfogható elemek, mint pl. az emberi szabadságjogok. Ez a közösen kialakított rendszer a szelekció, a rendezőelv és az értékelés segítségével teszi érthetővé a világot, amelyben élünk. A különböző hátterű kulturális tudás határozza meg, mit veszünk észre egy adott szituációban és mit nem ismerünk fel (szelekció), mit kategorizálunk (rendezőelv) és mit értékelünk (értékelés).[23]

Egy másik rendszerszemléletű definíció szerint: „a kultúra közös alapfeltevések, illetve követelmények alrendszere, amely egy adott csoport kialakított illetve kifejlesztett annak során, ahogyan megbirkózik a külső alkalmazkodás és a belső integráció kihívásaival,és amelyek már elég jól működtek ahhoz, hogy érvényesnek minősüljenek”.[24]  Ezért a csoport új tagjait meg kell tanítni az őket kihívásként ért intuíciók helyes értékelésére és kezelésére.

Jellemző erre a szemléletre és a meghatározások közös vonása, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a generációról generációra történő kultúraörökítésnek, mely a szerzők szerint a kultúra folyamatosságát és identitást biztosítja.


2. Értékek, hitek, magatartási szabályok összességére épülő definíciók

A legkorábbi definíció, mely az értékek, hitek, magatartási szokások és szubjektív kultúraelemekre épít és az ide tartozó későbbi definíciókat is megalapozta, Taylortól (1997) származik. Szerinte „a kultúra komplex egész, mely tudást, hiteket, erkölcsöt, szokásokat, viselkedésformákat és képességeket tartalmaz egy adott társadalom tagjairanézve.”[25]

A Malota – Mitey (2013) szerzőpáros idézi Triandis korábban kialakított véleményét, mely szerint a kultúra az ember által kialakított környezet szubjektív percepciója, ezek a szubjektív kultúraelemek pl. az asszociációk, hiedelmek, attitűdök, normák, értékek és szerepek, melyek egységbe formálva egy jelentéssel bíró egészet alakítanak ki.[26]

Geert Hofstede (2005) a kultúrák összehasonlításának étékek, hitek, magatartási szabályok szerinti megoszlás szerint négy alapvető területet különített el:

1.Hatalmi távolság: Az adott kultúrában élők hatalomhoz való viszonya, az egyenlőtlen hatalmi viszonnyal kapcsolatos vélemények, az egyenlőtlenségekkel kapcsolatos ítéletek, illetve az egyirányú függőség kontra kölcsönönös függőség kérdéseivel foglalkozik. A dimenzióban született értékek alapján Hofstede megkülönböztet kis és nagyhatalmi kultúrákat.

2.Bizonytalanság kerülés: A bizonytalanság kerülésének foka egy adott kultúra egyértelmű jellemzője is egyben. A különböző technikai vívmányok, a törvények és szabályok együttese a társadalmi bizonytalanságot hivatott csökkenteni, a vallás és bizonyos hiedelmek pedig az emberek számára racionálisan meg nem magyarázható és meg nem érthető történések bizonytalanságának csökkentését szolgálják. A szerző által kidolgozott bizonytalanságkerülési index azt méri, hogy egy kultúrában az egyének mennyire érzik magukat fenyegetettnek, illetve hogy mennyire próbálják a bizonytalannak mutatkozó helyzeteket elkerülni.

3.Individualizmus, kollektivizmus: az egyén és a csoport közötti viszonyokat méri, alá és fölérendeltségi viszonyokat vizsgálja, illetve azt, hogy egy adott döntés meghozatalakor az egyén a saját (és családja) érdekeit tekinti-e előbbre valónak, vagy a csoportét.

 Maszkulin értékrend dominancia: A társadalmi élet legfontosabb területein (gazdaság, politika, pénzvilág) a férfiközpontú értékrend a meghatározó, nagyon pontosan megrajzolt nemi szerepekkel. A nőies kultúrákban a nemek szerepe kevésbé élesek körvonalazottak, mindkét nem képviselői számára hasonló munka és karrierlehetőségek adottak. A társadalomban elfogadott értékrend inkább a nőies értékrendhez kötődik, a sikeresség fokmérője a társadalmi kapcsolatokban minőségében és mennyiségében mérhető.[27]A legismertebb hazai definíció kultúra koncepcióját illetően a fogyasztói magatartással kapcsolatban a Horváth Ágnes (2003) tollából született és  „ A fogyasztói magatartás” című tanulmányában érhető el. A szerző a fogyasztói társadalom aspektusában tárja fel azt, hogy   ”a kultúra azon meggyőződések, hitek, értékek és szokások összessége, melyek egy adott társadalomban irányítják a fogyasztók magatartását.” [28]


3. Orientáció központú definíciók

Az e csoportba tartozó definíciók a kultúrának olyan értelmet adnak, mely szerint az segíti a világban való orientációt valamint megfelelő keretet és segítséget nyújt a mindennapi élet problémáinak megoldásához. Marosi Miklós (1997) megfogalmazásában a kultúra olyan értékeket, magatartási szabályokat, útmutatásokat foglal magába, melyek segítik a világban az eligazodásunkat.

Borgulya (2001)[29] és Tóth (2008) szerint „a kultúra az ember környezetének az ember által használt eleme, illetve viszonyulása a környezethez, végeredményben életmód. A kultúra segíti az egyént abban, hogy eldöntse, mivé lehet, mit érezhet, mit tehet és hogyan”.[30]Hofstede a kultúra definíciójának ebben az értelmezésébenkultúrát, mint az agy kollektív, mentális programozását említi, mely az egyik csoport tagjait megkülönbözteti a másiktól – idézi könyvében a Malota –Mitev (2013) szerzőpáros.[31]Az említett szerzők egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy a kultúra egy eszköz, mely segít az egyéneknek a környezetükben adódó problémákkal való megküzdésben, mivel válaszsémákat kínál a megoldásokra. Válaszokat várunk arra például, hogyan mutassuk ki tiszteletünket, miben higgyünk, hogyan viszonyuljunk a természethez stb.


4.Intézmény – központú definíció

Az intézmény és kultúra kapcsolatával kapcsolatban Sípos Judit (2016) Malinowskinak azt a megállapítását idézi, hogy minden kulturális elem és minden társadalmi intézmény szükségletet elégít ki. Szerinte a kultúra olyan eszköz, amely az emberi lények szükségleteire nyújt választ, és az ember egyéni szükségletei (táplálkozás, reprodukció, testi kényelem, biztonság, pihenés, mozgás, növekedés) átalakulnak másodlagos társadalmi szükségletekké.[32]Más szerzők állítják, hogy az intézmények, mint kulturális rendszerek vannak jelen a társadalomban. Kulturálisnak nevezhetjük ezeket azért, mert szimbolikus formákban kifejezett, örökölt, történelmileg közvetített koncepciók olyan rendszereit tárják elő, melyek segítségével az emberek kommunikálnak, állandósítják, fejlesztik az életükkel kapcsolatos tudásukat, attitűdjeiket. Ezeknek a koncepcióknak az a funkciójuk, hogy szintetizálják azt a képet, melyet a társadalom tagjai a valóságban létező dolgokról fenntartanak, ugyanakkor rögzítsék a rendről vallott legátfogóbb elképzeléseiket. A hangsúly a kulturális rendszereken belüli életszemléleteken, életértelmezéseken van, állítják a tanulmány szerzői. Ugyanakkor a különböző kulturális rendszerek, mint a vallás, a tudomány, a gazdaság csak egy- egy perspektívát tárnak elénk. Jelentőségük abban a képességükben rejlik, hogy egyrészt az egyén vagy a csoport számára sajátos forrásul szolgálnak, a valóság modelljeiként működnek, másrészt olyan meggyökeresedett diszpozíciókat rejtenek (képességek, szokások, kötelezettségek, tendenciák, motívációk), melyek a társadalom működésében meghatározó szerepet töltenek be.(Pete – P.Szilcz, 2006)[33]


Összefoglalás

A kultúrakutatók által megfogalmazott definíciókból kitűnik, hogy a kultúra bonyolult rendszer, számtalan eleme van, amely a sokszínűségét eredményezi és ezek a különböző tartalmi elemek teszik színessé világunkat.A kulturális diverzitás során, mely a modern népvándorlás jellemzője, a befogadó országokba érkező idegen identitású csoportok nem válnak meg saját kultúrájuktól, az mindenkor identitásuk meghatározója, tehát megtörténik a kultúrák exportálása a befogadó társadalmak helyszínére. Ugyanakkor az őshonos populáció a számára idegen kulturális sajátosságokat nem mindig tolerálja, példaként említve azt a jelenséget, hogy az utóbbi évtizedek globalizációs folyamataiban az egymástól távol eső kultúrák találkozása és az abból fakadó atrocitások akár társadalmi törésvonalak kialakulását is eredményezhették a társadalmakban.A különböző történelmi hagyományokba, tradíciókba ágyazott kultúrák jelentős különbségeket mutatnak és nem tolerálása esetén könnyen eluralkodhat a kultúrsokk, nem csak a más szokásokkal, attitűdökkel, identitással rendelkező bevándorlók esetében, hanem a befogadók körében is. A folyamat napjainkat is jellemzi, ezért véleményem szerint a magyar Befogadó Állomások környezetében kialakuló szubkultúrában különösen szükséges a kultúrsokk, az akkultúráció és a kulturális adaptáció vizsgálata. A dolgozatom második részében a saját és idegen kultúra találkozásakor észlelt folyamatokat veszem górcső alá, e jelenségek hazai vonatkozásainak aspektusából.

 

Felhasznált irodalom

Barcsi Tamás (2007): A hatékonyságtól a harmóniáig. Esszé. Esély 2007/4.101.  http://www.esely.org/kiadvanyok/2007_4/barcsi.pdf

Letöltés:2017.03.06

Borgulya Istvánné (2001): Megújuló vállalati kultúrák – átalakuló vállalti kommunikáció. Vezetéstudomány/7-8. Budapest,2001.33-40.

Dr. Horváth Á.(2012): A kulturális környezet hatása a fogyasztásra. In: Dr. Fodor – Fürediné Dr. Kovács – Dr. Horváth Á. – Rácz G.(2003): Fogyasztói magatartás. Perfekt, PR –2015/12. Budapest,2012.23-28.

Tóth Tamás (2008): Nemzetközi marketing. Akadémia Kiadó, Budapest. 2008.41.

Csíkszentmihályi Mihály (2001): Az áramlat. Flow. Budapest, Akadémiai Kiadó,2001. 31. http://osono.ro/uploaded/files/file_954a04a7eb.pdf Letöltés:2017.03.06.

Edward T. Hall (1987): Rejtett dimenziók. Ford: Falvai Mihály (1980) Gondolat Kiadó, Debrecen, 1987.

http://barankovics.hu/cikk/edward-t-hall-rejtett-dimenziok-gondolat-kiado-1980

Letöltés:2017.02.26.

Egyetemes Nyilatkozat a Kulturális Sokszínűségről. UNESCO 31. Közgyűlése Párizs, 2001.10.15–11. 05.http://www.unesco.org/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/CLT/diversity/pdf/declaration_cultural_diversity_hu.pdf Letöltés:2017.03.06.

Geertz, Clifford (1973): Sűrű leírás. Út a kultúraértelmező elméletéhez.In: Szűcs Balázs (2004): A jelentések nyomában. MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont Munkafüzetek 95. Budapest, 2004. 7-9.http://mek.oszk.hu/01700/01709/01709.pdf

Letöltés:2017.02.12.

Hofstede, Geert (2001):Culture’s consequences.2nd ed.Thousands Oaks. In: Malota Erzsébet – Mitev Ariel: Kultúrák találkozása. Alinea Kiadó,2013, Budapest.11-13.

Hofstede, Geert (2005): Cultures and Organizations: Software of the Mind, Revised and expanded 2nd Edition, New York: McGraw-Hill USA, 2005, 436.

Hollós Marida (1995): Bevezetés a kulturális antropológiába. Szimbiózis Kötetek. Budapest, ELTE BTK Kulturális Antropológia.26-29.

Horváth Militityi Tünde (2012): Egy kultúraváltás szemszögéből láthatatlan migránscsoport élményuniverzumai: a helyvesztés és a beilleszkedés pszichés dinamikája" PhD értekezés. Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskola Szociálpszichológiai Program,Pécs 2012.24.http://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/15204/horvat-militityi-tunde-phd-2012.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Letöltés:217.03.05.

Józsa Péter (1976): Kód – kultúra –kommunikáció, Budapest, NPI, 1976. 52-59.

Korpics Márta (2011): Az interkulturális kommunikáció. TÁMOP pályázat. Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar, Pécs, 2011. http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/interkult_komm/2_a_kultra_fogalma_modellek_s_elmletek_a_kultrrl.html Letöltés:2017.02.26.

Letenyei László (2002): A jelentésháló pókja. Adalék a kulturális antropológia érvényességi határának kérdéséhez Bertalan László Emlékkonferencia Kiadvány, Budapest, 2002.

Malota Erzsébet – Mitev Ariel (2013): Kultúrák találkozása. Alinea Kiadó Budapest,2013.25.

Márkus György (1997): Egy kultúra antinómiái. Magyar Lettre International. 1997/ 26. Ősz. http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/index.htm

Letöltés:2017.03.06.

Márkus György (1992): A kultúra: egy fogalom keletkezése és tartalma.  Kultúra és modernitás. Budapest, T-Twins. 1992. 24-25.

Nguyen Luu (2003): Lehet-e összehasonlító a pszichológia, ha kulturális? In: Nguyen – Fülöp (szerk): Kultúra és pszichológia. Budapest, Osiris Kiadó, 15 - 53.

Niedermüller Péter (1999): Az interkulturális kommunikáció oktatásának fontossága.In: Korpics (2011): Az interkulturális kommunikáció. TÁMOP pályázat. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Pécs, 2011. http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/interkult_komm/2_a_kultra_fogalma_modellek_s_elmletek_a_kultrrl.html

Letöltés:2017.02.26.

 

Pete Krisztián – P.Szilcz Dóra (2006): A kommunikáció intézményeiről. In:Horányi Özséb  (2006):A kommunikáció mint participáció. AKTY – Typotex, 2006. 30-31. https://books.google.hu/books?id=1dyxtQ9t8YQC&pg=PA321&dq=Hall:+magyarul&hl=en&sa=X&ved=0ahUKEwjyidz-sa7SAhXhDZoKHSuLC1AQ6AEIHTAB#v=onepage&q=Hall%3A%20magyarul&f=false

Letöltés: 201702.21.

Sipos Judit (2016): a kulturális sokszínűség megélésének és kezelésének körülményei a hazai és külföldi tanítóképzésben. Doktori Disszertáció. Pécsi Tudományegyetem „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola,2016.  30.  

http://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/15822/sipos-judit-phd-2017.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Letöltés:2017.03.06.

Sperber, D (2001): A kultúra magyarázata. Budapest, Osiris.  Kiadó,2001.1-4. http://epa.uz.ua/01900/01963/00003/pdf/infotars_2002_02_02_097-101.pdf

Letöltés:017.03.05.

Schein, E.(1991):What is culture?In: Malota Erzsébet – Mitev Ariel (2013): Kultúrák találkozása. Alinea Kiadó Budapest,2013.25. 22.

Trompenaars, Fons (2004): Business weltweit. Der Weg zum interkulturellen Management, MurnannVerlag, 2004.In: Veronika Hübl (2010): Wirtschaftdeutsch als Fremdspache für zukünftige Manager. Waxman , 2010, Münster,New York,München. 20 - 29.

Tylor, Edward Burnett (1871/1997): A primitív kultúra. Bohannan, P.–Glazer, M. szer): Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Budapest, Panem Kiadó. 108.

Vitányi Iván (2002): A civilizáció és a kultúra paradigmái. Magyar Tudomány 6. 725–729.

Vörös Miklós (1994):Az amerikai antropológia és szociológia kapcsolata történeti perspektívában. Ford:Vörös Miklós. Határesetek. Replika, 1994.15-16. Budapest. 243-246. http://replika.hu/system/files/archivum/replika_15-16-19_voros.pdf Letöltés:2017.03.07.


[1]Egyetemes Nyilatkozat a Kulturális Sokszínűségről. UNESCO 31. Közgyűlése Párizs, 2001.10.15–11. 05.http://www.unesco.org/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/CLT/diversity/pdf/declaration_cultural_diversity_hu.pdf Letöltés:2017.03.06.

[2] Hofstede, G.(2001):Culture’s consequences.2nd ed.Thousands Oaks. In: Malota Erzsébet – Mitev Ariel: Kultúrák találkozása. Alinea Kiadó,2013, Budapest.11-13.

[3] Horváth Militityi Tünde (2012): Egy kultúraváltás szemszögéből láthatatlan migránscsoport élményuniverzumai: a helyvesztés és a beilleszkedés pszichés dinamikája" PhD értekezés.Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskola Szociálpszichológiai Program,Pécs 2012.24.http://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/15204/horvat-militityi-tunde-phd-2012.pdf?sequence=1&isAllowed=y  Letöltés:217.03.05.

[4] Sperber, D (2001): A kultúra magyarázata. Budapest, Osiris.  Kiadó,2001.1-4. http://epa.uz.ua/01900/01963/00003/pdf/infotars_2002_02_02_097-101.pdf Letöltés:017.03.05.

[5] Nguyen Luu (2003): Lehet-e összehasonlító a pszichológia, ha kulturális? In: Nguyen – Fülöp (szerk): Kultúra és pszichológia. Budapest, Osiris Kiadó, 15 - 53.

[6] Korpics Márta (2011): Az interkulturális kommunikáció. TÁMOP pályázat. Pécsi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar, Pécs, 2011. http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/interkult_komm/2_a_kultra_fogalma_modellek_s_elmletek_a_kultrrl.html Letöltés:2017.02.26.

[8] Márkus György (1997): Egy kultúra antinómiái. Magyar Lettre International. 1997/ 26. Ősz. http://epa.oszk.hu/00000/00012/00010/index.htm Letöltés:2017.03.06.

[9]  Márkus György (1992): A kultúra: egy fogalom keletkezése és tartalma.  Kultúra és modernitás. Budapest, T-Twins. 1992. 24-25.

[10] Barcsi Tamás (2007): A hatékonyságtól a harmóniáig. Esszé. Esély 2007/4.101.  http://www.esely.org/kiadvanyok/2007_4/barcsi.pdf Letöltés:2017.03.06

[11] Tylor, Edward Burnett (1871): Primitive Culture. In: Letenyei László: Letenyei László (2012): Kulturális antropológia. A kultúrakutatás kezdetei. Elmélettörténet. Typotex Kiadó, Budapest.26. http://www.typotex.hu/upload/book/4201/letenyei_bevezeto.pdf Letöltés:2017.02.21.

[12] Letenyei László (2002): A jelentésháló pókja. Adalék a kulturális antropológia érvényességi határának kérdéséhez Bertalan László Emlékkonferencia Kiadvány, Budapest, 2002.

[13] Niedermüller Péter (1999): Az interkulturális kommunikáció oktatásának fontossága.

 In: Korpics (2011) u.o.

[14] Geertz, Clifford (1973): Sűrű leírás. Út a kultúraértelmező elméletéhez.In: Szűcs Balázs (2004): A jelentések nyomában. Hermeneutika Clifford Geertz kései, teoretikus írásaiban. MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont Munkafüzetek 95. Budapest, 2004. 7-9.

http://mek.oszk.hu/01700/01709/01709.pdfLetöltés:2017.02.12.

[15]Vörös Miklós (1994):Az amerikai antropológia és szociológia kapcsolata történeti perspektívában. Ford:Vörös Miklós. Határesetek. Replika, 1994.15-16. Budapest. 243-246. http://replika.hu/system/files/archivum/replika_15-16-19_voros.pdf Letöltés:2017.03.07.

[16] Niedermüller Péter (1999): In: Korpics (2011) u.o. 98-102.

[17] Csíkszentmihályi Mihály (2001): Az áramlat. Flow. Budapest, Akadémiai Kiadó,2001. 31. http://osono.ro/uploaded/files/file_954a04a7eb.pdf Letöltés:2017.03.06.

[18] Hofstede, Geert (2005): Cultures and Organizations: Software of the Mind, Revised and expanded 2nd Edition, New York: McGraw-Hill USA, 2005, 436.

[19] Trompenaars, Fons (2004): Business weltweit. Der Weg zum interkulturellen Management, MurnannVerlag, 2004.In: Veronika Hübl (2010): Wirtschaftdeutsch als Fremdspache für zukünftige Manager. Waxman , 2010, Münster,New York,München. 20 - 29.

[20] Vitányi Iván (2002): A civilizáció és a kultúra paradigmái. Magyar Tudomány 6. 725–729.

[21]Józsa Péter (1976): Kód – kultúra –kommunikáció, Budapest, NPI, 1976. 52-59.

[22] Hollós Marida (1995): Bevezetés a kulturális antropológiába. Szimbiózis Kötetek. Budapest, ELTE BTK Kulturális Antropológia.26-29.

[23] Edward T. Hall (1987): Rejtett dimenziók. Ford: Falvai Mihály (1980) Gondolat Kiadó, Debrecen, 1987.

http://barankovics.hu/cikk/edward-t-hall-rejtett-dimenziok-gondolat-kiado-1980

Letöltés:2017.02.26.

[24] Schein, E.(1991):What is culture?In: Malota – Mitev (2013): u.o.22.

[25] Tylor,Edward Burnett (1871/1997): A primitív kultúra. Bohannan, P.–Glazer, M. szer): Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Budapest, Panem Kiadó. 108.

[26] Malota Erzsébet – Mitev Ariel (2013): Kultúrák találkozása. Alinea Kiadó Budapest,2013.25.

[27] Hofstede:Hofstede, Geert (2005): Cultures and Organizations. In: Malota Erzsébet – Mitev Ariel (2013) szerk: Kultúrák találkozása. Alinea Kiadó Budapest,2013.25.

[28]Dr. Horváth Á.(2012): A kulturális környezet hatása a fogyasztásra. In: Dr. Fodor  – Fürediné Dr. Kovács – Dr. Horváth Á – Rácz G.(2003): Fogyasztói magatartás.Perfekt, PR –2015/12. Budapest,2012.23-28.

[29] Borgulya Istvánné (2001): Megújuló vállalati kultúrák – átalakuló vállalti kommunikáció. Vezetéstudomány/7-8. Budapest,2001.33-40.

[30] Tóth Tamás (2008): Nemzetközi marketing. Akadémia Kiadó, Budapest 2008.41.

[31] Malota – Mitev (2013): u.o.24.

[32] Sipos Judit (2016): a kulturális sokszínűség megélésének és kezelésének körülményei a hazai és külföldi tanítóképzésben. Doktori Disszertáció. Pécsi Tudományegyetem „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola,2016.  30.  

http://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/15822/sipos-judit-phd-2017.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Letöltés:2017.03.06.

[33] Pete Krisztián – P.Szilcz Dóra (2006): A kommunikáció intézményeiről. In:Horányi Özséb  (2006):A kommunikáció mint participáció. AKTY – Typotex, 2006. 30-31.https://books.google.hu/books?id=1dyxtQ9t8YQC&pg=PA321&dq=Hall:+magyarul&hl=en&sa=X&ved=0ahUKEwjyidz-sa7SAhXhDZoKHSuLC1AQ6AEIHTAB#v=onepage&q=Hall%3A%20magyarul&f=false

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat