Sóty Réka - televíziós műsorkészítő szak, I. évfolyam
Fontos a befogadó, családias közösség
Hazaértem. Ez az egy szó az, amivel a leginkább, a legőszintébben el tudom mondani, hogy itt, a Fókuszban olyan dolgozni, mintha egy hosszú utazásból hazaértem volna.
Már öt-hat éves korom óta ez a célom, a szenvedélyem, és azóta mindennap küzdök a jövőbeli karrieremért. Hatalmas előrelépés és lehetőség volt, hogy alig tizenkilenc évesen elkezdhettem az RTL Klubnál dolgozni.
A szeptemberi, egyetemi tanévkezdéskor nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt sikerül majd valami, amire tizenhárom éve várok.
Amikor a Fókusz című műsorhoz kerültem gyakornokként, bevallom féltem, hogyan találom meg majd a helyem egy szerkesztőségben, ahol olyan nagyszerű szakemberek dolgoznak évek óta, amilyen én nem vagyok. Hogyan fognak nekem bármilyen munkát adni, mit fognak komolyan rám bízni, amikor fele annyi dologhoz nem értek, amelyekhez ők igen. Mi van, ha mindent elszúrok, és estére nem lesz kész anyag. Számtalan dolog tűnt ijesztőnek és ismeretlennek egyszerre, furcsa volt először a kamera elé ülni és interjút készíteni. Gyomorgörcsöm volt az első interjúm előtt. Ám a félelmem alaptalannak bizonyult, mert ilyen, befogadó, családias munkaközösséggel nem mindennap találkozhatok. Nem kellett kávét főznöm, ebédet hoznom vagy felmosnom a folyosót. Nem. Teljes bizalommal fogadtak, és csodálatosan tanítottak, tanítanak mindenre, hogy mit, hogyan csináljak, milyen híreket keressek, hogyan készítsek el egy saját anyagot.
Ráadásul olyan szerencsés vagyok, hogy olyan mentort kaptam, aki mindennap ad valami pluszt, amitől több leszek, amitől fejlődöm, amitől magabiztosabb lettem. Minden forgatáson, amelyre magával visz, figyelem a munkáját, mit, hogyan csinál, és próbálom elsajátítani azt. Reggelente sem gondoltam/gondolom azt, hogy "jaj, dolgozni kell menni, ne már...". Sőt, imádok reggel felkelni, hogy aztán bemenjek a székházba és csináljam, csináljam, csináljam. Ha kell, akkor egyszerre tíz feladattal foglalkozom, mert élvezem.
Egy hatvan perces anyagot mindennap elkészíteni óriási belefektetett munka, nagy erőfeszítés. De újabb és újabb célok jelennek meg előttem, mindennap teljesíteni akarom a maximumot, egyre motiváltabb vagyok a szakmában, és a legfontosabb, hogy imádom azt, amit csinálok. Úgy érzem, szerelmes vagyok a munkámba, a munkahelyembe, és nem tűnik áldozatnak semmi, ami ehhez kötődik. Fókuszban a tanulás és a munka, ami így együtt is földöntúli örömet jelent számomra. Most már világosan látom, a kitűzött cél elérhető, ha mindent megtesz érte az ember. Az út elején persze az sem mellékes, hogy mennyire érezheti az ember az őt körülvevő közeg szeretetét, támogatását. Azt hiszem, enélkül minden másabb és nehezebb lenne.
