Adjudani Pezsman írása - nemzetközi tanulmányok MA, I.évf.
Műhelykonferenciát rendezett a társadalomtudományi tanszék
A Kodolányi János Főiskola Társadalomtudományi Tanszéke ismét magas színvonalú műhelykonferenciát rendezett „A nemzetközi kapcsolatok és a társadalomtudomány kérdései a 21. században” címmel. A tanszék oktatói három szekcióban mutatták be kutatási területüket, ezzel is a hallgatók elé tárva a személyes érdeklődésük tárgyában álló témákat.
A zsúfolásig megtelt előadóban az első előadást főiskolánk frissen kinevezett egyetemi tanára, Simon János professzor tartotta, aki a technika ördögeivel is harcba szállva arról beszélt, hogy ma milyen a magyarok nemzetközi megítélése, illetve a magyar nemzet kit tekint barátjának, kihez viszonyul ellenségesen. Kutatásainak érdekes módszertanával is megismertette a hallgatóságot, továbbá elmondta, hogy saját kérdőíve mellett az Eurovíziós dalfesztivál szavazati arányát is felhasználva készített elemzést a nemzetközi helyzetről. Őt követte Dr. Vizi László Tamás, aki mélyelemzéssel ismertette a trianoni békediktátum kilencven éve tartó, de állandóan változó válságkezelési módszereit. Dr. Koudela Pál konkrét példákon keresztül szemléltette a kivándorlás fordulópontjait Magyarországon, Dr. Darai Lajos pedig az egynyelvű fogalomszótár szükségességét bizonyította a nemzetkapcsolatok közös nevezőinek megtalálásához. A második szekciót Lőrinczné Dr. Bencze Edit nyitotta az EU bővítéspolitikájának bemutatásával, majd Dr. Zachar Péter tanszékvezető vázolta fel a Duna Stratégia jelentőségét. Ezután Dr. Kovács András boncolgatta a puha jog érdekes kérdéskörét, majd Wirthné Móricz Zsuzsanna beszélt a társadalmi vállalkozásokról, és a fejlesztési stratégiáikról. A záró szekció első előadója Prof. Dr. Ljuba Shishelina volt, aki Magyarország és a Kelet-közép-európai államok szerepét mutatta be az orosz külpolitikában. Ezután Dr. Sorosy Tamás vázolta fel az új elemeket a NATO stratégiai koncepciójában, őt Dr. Remek Éva követte, aki a Maliban zajló EU műveleteket tárta fel. A konferenciát Szilágyi Péter előadása zárta az „arab tavasz” után végbement líbiai változásokról.
A konferencia szerteágazó témákat dolgozott fel, bemutatva ezzel az oktatók magas szintű felkészültségét, sokszínű érdeklődését. Az előadók mindegyike olyan szegmenseket vizsgált, amelyeket a hallgatók órán nem hallanak, minden témát új aspektusból közelítettek meg, ezzel is újdonságokkal bővítve a hallgatóság ismereteit. Ez talán természetes is, hiszen az oktatók sajátjukként kiemelten kezelt, folyamatosan kutatott témakörük előadásaihoz mindig képesek nóvumot hozzátenni. A konferencia lényegét és létjogosultságát pedig éppen ez adja. Ezek ugyanis olyan kérdések, amelyek napról napra alakulnak, e tény előrevetíti, hogy lesz még ilyen konferencia. Hogy értesülünk-e az addig eltelt új eseményekről? A mai előadások színvonala alapján bizonyosan.
