Erdős Áron - kommunikáció és médiatudomány szak, II. évfolyam
Már a paralimpia se a régi
Mivel magam is fogyatékossággal élek, azt hiszem, az emberek többségénél mélyebben érint, ami a 2016-os paralimpián, és főleg ami a paralimpia körül történik. A fogyatékossággal élők olimpiai versengése 1948 óta teremt lehetőséget arra, hogy sérült emberek tömegei kitűzendő és elérő célokat találjanak maguknak a sportban. Az pedig, hogy 1992 óta az olimpiával azonos helyszínen, mindössze három hét különbséggel rendezik meg versenyeiket, erre a rövid időre rájuk irányítja a világ figyelmét, ami segít feldolgozni az egyébként talán feldolgozhatatlant.
Éppen ezért sajnálatos, hogy ezt a tiszteletreméltó és felemelő sporteseményt ezúttal egyáltalán nem tiszteletreméltó történések előzték meg nemzetközi szinten és idehaza is.
Először az maszatolta össze némiképp a játékok tisztaságát, hogy kiderült, a hazai Paralimpiai Szövetség korábbi elnöke négy szövetségi munkatárs devizahitelét törlesztette a fogyatékos sportolok felkészülésére szánt pénzekből, köztük a sajátját is. Ráadásul egy európai parlamenti képviselő segítségével.
Azt már nem is maszatolásnak, hanem e tiszta ügy elhomályosításának nevezném, hogy kizárásokkal kezdődött a 2016-os paralimpia, mivel a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság eltiltotta a teljes orosz csapatot a megmérettetéstől az állam által támogatott doppingolás miatt. Az orosz paralimpikonokat négyévnyi munkájuk eredményétől fosztották meg, s talán néhány versenyzőt az utolsó olimpiai lehetőségétől is. Kétségbevonhatatlan, hogy a nagyszabású sporteseményekre való felkészülés rengeteg munkával jár; a fogyatékossággal élők számára pedig a paralimpia talán az egyetlen verseny, ahol megmutathatják a világnak, hogy ők is érnek annyit, mint a fogyatékosságban nem szenvedő emberek.
Most a győztes sportolók nem lehetnek felhőtlenül boldogok, hiszen nem tudhatják, mi lett volna, ha az orosz versenyzők is szerepelnek a résztvevők listáján.
Azt pedig végképp nem értem, miért kell a politikai csatározásokba a paralimpikonok díjazásának kérdését bevonni. A fogyatékosság fokától függően számos kategóriában sokszor összehasonlíthatatlanul küzdenek a résztvevők, miért kéne őket az egészséges sportolókkal összevetni. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a vita nem a fogyatékos sportolók megbecsüléséről szól, hanem arról, hogy a politikai küzdőtéren melyik párt tud még egy jó nagyot behúzni a másiknak. Sajnálatos, hogy ahová egyszer a pénz és a politika beteszi a lábát, ott a legtisztább ügyet is sikerül bemocskolni.
