Cél a doktori iskola, a prémiumkategória és a nemzetközi tér

Hervainé Dr. Szabó Gyöngyvér helyét vetted át, miután ő nyugdíjba vonult. Mi volt az első gondolatod, amikor idén augusztusban megkaptad ezt a pozíciót?

Elsősorban arra gondoltam, hogy ez óriási lehetőség. Tavaly február óta vagyok az egyetemen, és együtt dolgoztunk a Gyöngyvérrel, hogy   az átadás átvétel gördülékenyen menjen. Ma is együtt dolgozunk, Gyöngyvér együtt van velünk a csapatban, ötleteivel javaslataival velünk együtt építi a munkánkat. Az ambiciózus terveink részben az ő gondoskodásával születnek. Van egy nagyszerű örökség, amit tovább kell vinni, hozzá kell tenni. A Kodolányi János Egyetem volt az első magánintézmény, ahol nemcsak a tanítás, a szolgáltatás volt az elsődleges feladat, hanem a kutatás is.  Gyöngyvér itt oszlopokat helyezett el, amelyek ki is jelölik  a következő éveket, és lehetőséget adnak arra is, hogy ehhez rugalmasan viszonyuljunk.

Mit jelent részedről a rugalmasan viszonyulás?

Ez azt jelenti, hogy egyfelől egy Kárpát-medencei identitást adtunk a kutatásnak, hiszen a regionális tanulmányokban, regionális tudományokban már maradandót alkotott a Kodolányi.  Megnyitottunk olyan utakat, hogy a globális tér felé is el tudunk mozdulni, hiszen az a középtávú és hosszútávú célunk, hogy a kutatási portfóliónk nemcsak itt a szűkebb térségünkben lesz izgalmas   és köt minket össze a határon túli területekkel, hanem lehetőséget ad arra, hogy távolabb tekintsünk.  Akár az ázsiai térség, a transzatlanti térség felé tudjunk olyan tartalmakat kitalálni, ami új kutatási irányultságot is ad az egyetemnek. A virtuális tér és a digitalizáció egyébként megváltoztatja ezt platformot is.  

Említetted, hogy a kutatások vonatkozásában távolabbra is lehet tekinteni. Mennyire függ ez össze azzal, hogy tavaly áprilisban tulajdonosváltás volt Kodolányi János Egyetem fenntartását illetően?

Azt gondolom, hogy a legideálisabb változások történtek meg, a pénzügyi struktúra még stabilabbá vált.   Lehetőség van a tervszerű fejlesztésre, az új fenntartó – a Docler cégcsoport - minden tekintetben abban érdekelt, hogy a digitalizált, virtuális, minden kontinensen megjelenő egyetemi tudást el tudja vinni a Kodolányi az európai térségbe, de át tudjunk lépni óceánokat is. Cél, hogy bárhova el tudjon jutni ez a tartalom akár angol nyelven, hiszen az angol nyelvű oktatásnak már megvannak az alapjai nálunk.

Évtizedek óta egyetemi oktató vagy, ám te is voltál egyetemista. Honnan jöttél, hol jártál egyetemre, honnan vezetett az út a Kodolányi egyetemig?

A nyolcvanas években jártam az I. László Gimnáziumba, ott érettségiztem. Az volt az első olyan gimnázium Budapesten, ahol kilenc nyelvnél többet tanítottak. Nekem a német stabilizálódott abban az időszakban és vált meghatározóvá a későbbi években.  Édesanyám orosz származású, így az orosz nyelvet otthonról megkaptam. A rendszerváltás után hiány volt   olyan szakemberekből, akik értik az orosz nyelvet és kultúrát, akár geopolitikai, politikai, gazdasági, kulturális és egyéb más tekintetben.  Tehát ez meghatározta a történetemet. A gimnázium után elkezdtem dolgozni, ez rendkívül fontos volt, mert élettapasztalatot szereztem a munka világában. Aztán első körben Moszkvában a Lomonoszovon tanultam történelem szakon, de visszajöttem, és az ELTE orosz-történelem szakán folytattam a tanulmányaimat. Felvettem a muzeológia szakot is, és ezen a három szakon szereztem diplomát. Mindvégig tanár szerettem volna lenni, és az is lettem. A tanulmányaim gerince, súlypontja a történelem lett. Tanítottam általános iskolában, középiskolában, de legtöbbet egyetemen. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy a rendszerváltás után sikerült egy évet eltöltenem Ausztriában. A Bécsben töltött idő alatt fordult a figyelmem az osztrák történelem felé, és ez meghatározóvá vált a pályám alakulásában. 1993-ban bekerültem a felsőoktatásba, és azóta benne is maradtam különböző szinteken és módokon.

Elmondanád az állomásokat?

1993-ban az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán kezdtem tanítani, ami számomra különösen jó iskola volt, mert ott a módszertan nagyon nagy hangsúlyt kapott. Ott ismerkedtem meg a holisztikus szemléletű pedagógiával, ami a nevelés, fejlesztés és oktatás vonatkozásában az embert a maga teljességében szemléli. Az előadásaim témája a 19. és a 20. századi egyetemes történelem, tehát átfogó ismereteket kellett interpretálnom a hallgatóknak.  Ott alakult ki az a végleges formátum, ami alapján 1997-ben megtudtam védeni a doktori disszertációmat.

Mi volt a témája a dolgozatodnak?

Az osztrák identitást választottam témának, ami különleges terület, hiszen a mai napig sokan vitatkoznak arról, hogy egyáltalán létezik-e osztrák nemzet.  Én azt állítottam és állítom, hogy ez már megszületett 18. század után, sőt korábban is voltak ennek már jelei.  Komoly vitát generáltam, aminek nagyon örültem, és nagyon büszke vagyok arra is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia épületében volt a védés. Summa cum laude minősítéssel tudtam megvédeni a disszertációmat. Fontosnak tartom a tudományt és a kutatást, érdekel a kutatásszervezés és a tudományszervezés, és mindaz, ami az egyetem menedzsmenttel összefügg. 2001-ben elkezdtem tanítani a Zsigmond Király Főiskolán, ahol először intézetvezető lettem, majd 2007-től általános rektorhelyettes, 2016 után pedig megbízott rektorként négy évig voltam az intézmény első számú vezetője. Megértettem, hogy mi a különbség az állami és a magán felsőoktatás között, sikerült olyan ismeretekre szert tennem, amelyeket csak részben ismertem.  Globális, összetett képet kaptam az oktatásról, a módszertanról, és arról is, hogy mit jelent egy jól szolgáltató egyetem, és mit jelent az, amikor a hallgató van a fókuszpontban.

Ez a szemléletet évtizedek óta jelen van a Kodolányin, és nem csak a ez volt ismerős számodra, hanem az intézmény vezetőinek egy része is, akikkel együtt dolgoztál különböző területeken.

Igen. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy az elmúlt két- három évtizedben az egyetem vezetésének jónéhány tagjával együtt dolgoztam különböző bizottságokban, különböző felületeken közösen képviselünk olyan érdekeket, amelyek fontosak voltak a magánintézményeknek.  A munkakapcsolat mellett olyan baráti kapcsolatok is kialakultak, ami lehetőséget adott arra, hogy együtt dolgozzunk. Örömmel jöttem, hiszem, hogy óriási fejlődés előtt vagyunk. Magyarország első számú magánegyeteme, amely prémium egyetemmé kíván válni, az a Kodolányi János Egyetem.

Mely az a terület, amely prioritást kap az életedben, az oktatás, a kutatás vagy a menedzsment? 

Alapvetően tanár vagyok. Ha adrenalinról beszélünk, amire mindenkinek szüksége van, az nálam a tanítás. Amikor az ember a tanteremben átadja a tudást, és természetesen ő is tanul közben, nincsen szebb és felemelőbb ennél. Az elmúlt időszakban túlnyomórészt a menedzsment vált meghatározóvá a munkámban, az elmúlt tíz évben az intézmények vezetése töltötte ki az életemet, illetve az, hogy létrehozzunk egy olyan hálózatot, ami megadja a presztízsét is ennek a szektornak. Intézményesen vállaljuk, hogy mi valóban a hallgatókat tekintjük fontosnak ebben a struktúrában, és úgy gondoljuk, hogy az ő épülésük, kiszolgálásuk a legfontosabb.  Viszont fontos az is, hogy ehhez kapcsolódjanak a megfelelő kutatási attitűdök. De nem szeretnék kitérni a válasz elől: a munkám során 45% arányban van jelen a vezetés, és megfelelő arányban elosztva a maradék.

Az oktatás nyilván a második preferált terület, ehhez kapcsolódik a kérdés. Milyen tantárgyaid vannak az egyetemen?

Mindig is a történelem és a politológia határán mozogtam, a 19. és 20. század egyetemes történelme a területem, valamint mindig tanítottam nemzetközi kapcsolatok történetét, diplomácia történetet, illetve a következő elem a geopolitika és a nemzetközi rendszer változásai a 16. századtól napjainkig.  Mindig nagyon érdekelt, hogyan függ össze a földrajz a történelemmel és a gazdasággal, illetve mindig érdekelt a szűkebb értelemben vett Közép-Európa viszonya a világhoz. Ezeket a kérdésköröket szeretném érdekessé tenni az oktatás során.

Nemzetközi kapcsolatok története a két világháború között és a hidegháborúban, Ausztria története az első és második köztársaság ideje alatt, Geopolitikai rendező elvek a 19. és a 20. században.  Ezeken a kutatási területeken sokat dolgoztál eddig, melyik vonatkozásában vannak további terveid?

A geopolitikai rendező elvek a 19-20. században alapvetően arról szóltak, hogy egy kis vagy közepes állam, milyen mozgástérrel   rendelkezik a világpolitikában. Ezen belül Európa hogyan erősödött vagy gyengült a nemzetközi rendszerben.  Azt is látjuk, hogy a nemzetközi trendek alapján nagyon nagy átrendeződések vannak. ’89-’90-ben a hidegháború befejezésével teljesen átalakultak a struktúrák, és úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok felé tolódik el a hatalmi centrum. Közben jól látszik, hogy új szereplők jelentek meg a nemzetközi életben. Izgalmas kérdés, hogy Európa hogyan tudja megőrizni, újra húzni helyét és szerepét ebben a nemzetközi rendszerben.  Az én gondolkodásmódom alapvetően Európa centrikus, és fontos számomra, hogy Európa ebben a nagyhatalmi játszmában, hogyan tudja megőrizni az identitását, illetve a hagyományos európai értékeket érvényesíteni. Gyöngyvérrel nagyon sokat gondolkodunk azon, hogyan lehet ezeket a gondolatokat egy szélesebb kontextusban az egyetemhez kapcsolva a tovább vinni. A 2020-as év eredménye, hogy sikerült elnyernünk egy pályázatot, amely pontosan erről a kontextusról szól. Az a kutatás tárgya, hogy Európa és a világ hogyan van egymással kapcsolatban, az eurázsiai tér, Afrika, Ázsia az Egyesült Államok hogyan illeszkedik ebbe az új nemzetközi rendszerbe.

Tehát indul egy új projekt?

Indul egy új projekt, amelynek sok-sok állomása lesz 2021-ben. Ez egy klasszikus tudományos projekt, hiszen köteteket adunk ki, legalább kettőt, ami nem kis teljesítmény egy év alatt.  Rengeteg műhely-konferenciát szeretnénk, többek között olyan platformon is, ami nagyon jól működött az elmúlt évben.  Számos online konferenciát, könyvbemutatót, előadásokat szerveztünk, amelyeken a kodolányis oktatókon és hallgatókon kívül mások is részt vehettek. Valójában sikerült elérnünk a szélesebb közvéleményt is az online programjainkkal. Jól modellezhető volt, hogyha a módszert kiterjesztjük a tudományos közvélemény felé, akkor mozgósíthatjuk a kutatókat, a doktoranduszokat, a tudományos élet résztvevőit.

Ha jól értelmezem, átkerültek a virtuális térbe azok a tudományos rendezvények, amelyek más egyetemek oktatóit és hallgatóit is vonzzák.

Igen. Szerintem modellt alkottunk azzal, hogy öt tudományos rendezvényből kompakt, egyórás mozgóképes tartalmak készültek.  Ezeknek a programoknak egyébként ugyanaz volt a forgatókönyve: három   rövid hozzászólás és utána moderált vita. Az élvezetes és tartalmas tudományos rendezvényeket folytatni szeretnénk a jövőben is, a virtuális tér nem vesz el az értékükből, hanem inkább hozzátesz, hiszen rögzítve megmaradnak.

Egyik ilyen általad vezetett rendezvény volt Dr. Bordás Sándor „A magyar kultúra történelmi traumái” című könyvének online bemutatója. Az egyetemi lap – a Kodolányisok Világa - felületén bármikor újra nézhető. De voltak olyan online rendezvények is, amelyeknek később az oktatásban lesz szerepük.

Így van, ez is fontos célunk. Egy másik program során például Nyugat-Balkán volt a téma.  Politikusokat, külügyi szakembereket, kutatókat, üzletembereket szólítottunk meg. Olyanokat, akik a térséget nagyon jól ismerik, és élmény szerűen tudnak róla beszélni öt-tíz perc erejéig.  A virtuális térben jelenlévő közönség feltehetett kérdéseket, és egyértelmű, hogy az rögzített tartalom tananyagként is szolgálhat.  Az öt rendezvényből álló sorozat során olyan videók születtek, amelyeket a kollégák órákon, előadásokon, kurzusokon tudnak használni, közösen a hallgatókkal. Ezek a felvételek a jövőben építhetik a képzéseinket. 

Visszatérek most a kutatás területéhez. Úgy fogalmaztál, hogy érdekes kérdés, hogy Európa hogyan tudja újra értelmezni a helyzetét a geopolitikai rendező elveket tekintve. Hogyan látod, milyen válaszokat tud erre Európa adni?

Ebben a vonatkozásban egyik kulcsmomentum Közép-Európa lesz.  Ezt részben az Ausztria kutatásaim okán gondolom így, mert az osztrák nemzettudatnak az egyik fő sarokpontja abban áll, hogy Ausztria megértette a nyugatról és a keletről jövő kihívásokat egyaránt.  Közép-Európának is ez a különlegessége: hogy egyformán értjük azokat az érdekrendszereket, amelyek keletről és nyugatról érkeznek.  Ez a közvetítő képesség erősíti és emeli ki a Közép-európai térséget.  Sok szempontból segíti Nyugat-Európát is abban, hogy a hagyományos civilizációs értékeket megerősítve Európa újra definiálja magát politikai gazdasági és kulturális vonatkozásban is.  Ha nem lenne ez a sokszínűség és az összetartozás, akkor nem tudnánk felvenni a versenyt olyan szereplőkkel, akik ott kopogtatnak az ajtón.  Itt elsősorban Ázsiára gondolok.

Sajnos azt kell látnunk, hogy a 20. század első felében gyengült Európa varázsa a nemzetközi térben, és fokozatosan csökkent 1945 után, sőt a hidegháború időszakában is fokozatosan csökkent az európai önállóság.  Ennek oka pedig az volt, hogy mind az USA-nak, mind pedig a Szovjetuniónak birodalmi érdekei voltak, és egyikük sem tartotta szükségszerűnek, hogy Európa önálló entitásként jelenjen meg.

Jelenről, múltról, a tanulmányaidról, a kutatásaidról az oktatási tevékenységedről beszélgettünk, nézzük most a jövőt. Mit tervezel az elkövetkezendő tíz esztendőre?

A Kodolányi János Egyetemhez kapcsolódik az intézményi önmegvalósítás. Ha az egyetemet egyfajta emberi testhez hasonlítom, akkor azt mondhatom, minden szervnek megvan a maga feladata. És mindegyik ugyanolyan fontos. Elsődleges célunk, hogy a belátható öt éven belül – együttműködve a fenntartóval -   valóban eljussunk a prémium egyetem kategóriáig. Meg tudjuk valósítani azokat a grandiózus fejlesztéseket, amelyeket elterveztünk, és ebben nagyon sok minden benne van.  Harmincéves tradíciója van az egyetemnek, ez arra predesztinál minket, hogy nagyban gondolkodjunk. Jelenleg az alkalmazott tudományok egyeteme vagyunk, de egyáltalán nem tartom lehetetlennek azt, hogy egy tízéves szorgos munkával a tudományegyetem felé mozdulunk, megőrizve azokat a tradíciókat, amelyekkel eddig is rendelkeztünk.  Másik szempont, hogy olyan kutatásokat kell produkálni, amelyek nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is egyedülállóak. Létre kell hoznunk a saját doktori iskolánkat, utánpótlási rendszert biztosítva az egyetemnek. Célunk, hogy nemzetközi térben is elismert egyetemet csináljunk.

Azt mondják, a sikeres férfiak egyik biztosítéka a hátország. Három felnőtt gyermeked van, nyilván erőt, energiát adnak számodra az ő sikereik is.

Alapvetően kiegyensúlyozott karakter vagyok, és ezt az állítást fordítva is igaznak tartom, miszerint minden boldog nő mögött egy biztos hátország áll.  Ez kölcsönös.  Úgy gondolom, hogy ez nálunk megvan. Három felnőtt gyerekem - tizennyolc, huszonegy és huszonhárom évesek - tanulnak, teszik a dolgukat, felelősségteljesen élnek. Érdekes, hogy ők például napi szinten kontrollálják azokat az ügyeket, amelyek engem a virtuális térhez kötnek.  Ez jól jön a mindennapokban, mert a sebességet nem csak fiatalon kell fenntartani. Ha nem ugrunk fel a virtuális sztrádára, akkor minden elszalad mellettünk. Egy egyszerű példát mondok, ez az elérhetőség problémája. A gyermekeim elvárják azt, hogy a nap huszonnégy órájában elérhető legyek az okostelefonomon, és záros határidőn   belül   válaszoljak, reagáljak különböző platformokon. Ez beépült a mindennapjaimba, és nem csak a családomban, hanem az élet minden területén alkalmazom.

 Kép és szöveg: Virágh Ildikó