Lovasi Enikő Henrietta /andragógia szak/
…a mi útunkat igazán remek oktatók egyengették
/Elhangzott a KJF július 10-ei diploma átadó ünnepségén/
Én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy a végzős andragógusok nevében elbúcsúzzam. Ahogyan most körbenézek, látom ugyanazokat az érzéseket kiülni az arcotokra, amelyek bennem is kavarognak. Még fel sem fogtuk igazán, hogy egy korszak végéhez értünk, és máris aggódunk, máris a folytatáson, a jövőn gondolkodunk. Most eszembe jut, amikor néhány héttel ezelőtt az államvizsgára vártunk egyik tanteremben, s a várakozás is azzal telt, hogy a lehetőségeinkről beszélgettünk, a jövőt latolgattuk. De most arra kérlek titeket, engedjétek el az aggodalmaitokat pár percre.
Itt vagyunk mindannyian, együtt, hogy megünnepeljük azt a kemény munkát, ami három év után ide hozott minket. Rengeteg befektetett energia és idő az, aminek köszönhetően ma kezünkbe vehetjük a diplománkat. Számtalan dolgozat, felelet és beadandó bizonyítja, hogy lelkiismeretesen végeztünk el minden kiszabott feladatot. Klebelsberg Kunó ma nagyon büszke lenne, hiszen valóra vált egyik álma, miszerint az oktató ne csak tanítsa, hanem szeresse is a magyar gyermeket. Ebből a szeretetből nekünk bőven kijutott, a mi útunkat igazán remek oktatók egyengették, gondoskodtak rólunk, segítettek minket lépten-nyomon, amiért nagyon hálásak lehetünk. Azonban nem szabad megfeledkeznünk a háttérből aggódó és támogató egységről sem, a családról és a barátokról. Szüleink, testvéreink, barátaink és a párjaink megtapasztalhatták hatását a legmélyebb és legmagasabb lelki állapotainknak, együtt élték át velünk a kudarcokat és örömöket, illetve most együtt érzik a megkönnyebbülést, ahogyan a vállunkról legördül a súly.
Három év. Kimondva nem tűnik soknak, azonban ha visszanézünk, mindannyian fel tudunk idézni nem egy és nem két olyan pillanatot, mikor azt kívántuk, bár már itt tartanánk a diplomaosztónál. Hát most itt vagyunk. Ez alatt a három év alatt rengeteget tanultunk, fejlődtünk, kompetenciák és készségek sorát sajátítottuk el, és nyilván mindannyian álmunkból felkeltve is tudjuk, hogy a LLL szó szerinti fordításban élethosszig tartó tanulást jelent. Ez azonban csak a fele az itt töltött évek hozományának. Kitartó munka mellett is volt időnk életre szóló barátságokat kötni. Mi megtanultuk és tudjuk azt, amit a mai világban már sokan nem tudnak. Mi tudjuk, milyen feltétel nélkül szeretni a másikat, tudjuk, hogyan tudunk segíteni egymásnak, és azzal, hogy most véget ért ez a három év tudjuk, hogy nem ér véget a barátságunk és mindig számíthatunk majd egymásra.
Őszintén hiszem, hogy az alapokat megkaptuk a folytatáshoz, innentől minden rajtunk áll. Van olyan köztünk, akinek már kialakult képe van arról, hogyan szeretné hasznosítani az itt megszerzett tudást, illetve olyan is akad, aki már egy ideje ezt is teszi. És persze olyan is van, akinek még nem világos, hogyan is alakul majd ez a bizonyos folytatás. Egy azonban közös bennünk, hogy van választásunk. Eldönthetjük, hogy hagyjuk-e kárba veszni ezt a három évet. Mert nem csak a munka világában találhatunk helyet magunknak ezzel a diplomával, hanem a képzés által megszerzett szociális készségeknek köszönhetően valóban hasznos tagjai lehetünk a társadalomnak, kicsiben gondolkodva pedig jobb barátok, jobb gyermekek és jobb emberek lehetünk a mindennapokban.
Végezetül, a fent említett életreszóló barátságokra visszatérve szeretnék felolvasni egy rövid verset. Szeretném, ha mindenki magára venné, akinek inge, aki pedig hasonlóan érez, az remélem, sosem felejt el így érezni.
Edward Cummings: Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel, kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.
