Faragó Fanny /kommunikáció és médiatudomány szak/
Megvan, megcsináltuk
/Elhangzott a KJF 2016. július 10-ei diploma átadó ünnepségén, Budapesten/
Itt vagyunk hát, együtt, ünnepelve. Azét gyűltünk ma össze, mert különleges nap ez a mai. Mások számára persze ez csak egy átlagos vasárnap, a jelenlévők számára azonban egy megkülönböztetett jelentőségű, régóta várt esemény.
Megállunk kicsit, visszanézünk. Oly sok mindenért hálát adva. Diplomások lettünk, de még nem végeztünk. Még csak most kezdődik az a bizonyos nagybetűs élet.
Köszönjük mindenkinek, aki megosztja velünk ezt a szép napot, és minket ölelve gratulál nekünk. Köszönjük tanárainknak, hogy türelmesek voltak hozzánk, és hogy segítettek bennünket abban, hogy ez a nap elérkezhessen. Nathalie Somers francia írónő gondolatait idézem most, amelyek ahhoz az érzéshez kapcsolódnak, amikor biztosan érezzük, hogy kinőve a gyermekkorból ott állunk álmainkkal, terveinkkel és apró félelmeinkkel a felnőtté válás küszöbén:
„Van egy pont… egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülhetsz. Egy pont, ahol az élmény kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont... gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el - ezt te is tudod.”
Ezen a napon mi is egy bizonyos ponthoz érkeztünk, életünk egyik legfontosabb pontjához. Itt állunk ünnepélyes öltözetben, néhányan magisztrális sapka alá bújva, hiszen ma ünnepeltek vagyunk.
Vége, felnőtté váltunk, már nem vehetjük komolytalanul az életet.
Az idő megállíthatatlan, és az ember erre csak akkor döbben rá, amikor ilyen fontos fordulóponthoz érkezik, mint a mai. Életünk talán legszebb és legmeghatározóbb szakaszát töltöttük a Kodolányi János Főiskola falain belül: a fiatalkorunkat. Felnőtté válásunk útja volt ez, három év öröm és bánat, siker és kudarc, hit és meg-megújuló remény érzésével kikövezve.
Hamarosan kezünkben tarthatjuk diplománkat, amely örökre összeköt bennünket egymással és az alma materrel; kezünkben az oklevéllel mély levegőt veszünk, sóhajtunk egy nagyot… igen, megvan, megcsináltuk.
