Verba Zsanett /turizmus-vendéglátás szak/: Köszönjük tanárainknak, akik az online oktatás és a nehézségek ellenére, megpróbáltak nekünk izgalmas és hasznos órákat tartani
/Elhangzott a KJE 2024. július 12-i diplomaátadó ünnepségén, Székesfehérváron/
Tisztelt Rektor Úr, tisztelt Egyetemi Vezetőség, kedves Vendégek, kedves Diplomás Hallgatótársak!
Verba Zsanett vagyok, a turizmus-vendéglátás szak távoktatásos hallgatója.
Örülök, hogy így a diplomaátadón végre élőben is találkozhatunk.
Először is szeretném megköszönni, hogy itt állhatok, és az enyém lehet a megtiszteltetés, hogy a hallgatóság nevében néhány szót szóljak az egyetemi éveinkről.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy zökkenőmentesen telt az elmúlt négy év. Az online oktatás miatt mi voltunk a láthatatlan évfolyam, és egyesek, akik távoktatásban tanultak, mint én is, akár soha nem is láttuk egymást személyesen.
Itt áll most ez a sok ismeretlen arc, de amint kimondják a nevünket, hirtelen mindenki tudja, hogy ki kicsoda, és beugranak a közös emlékek.
Nem hagyományos egyetemista éveket tudhatunk magunk mögött. Míg más egyetemisták a diplomaátadóig életre szóló barátságokat és kapcsolatokat kötnek, és rengeteg közös élményt tudhatnak maguk mögött, addig néhányan most látjuk egymást másodszor, az államvizsga után.
Itt áll most, sok az ismeretlen arc, mégis megannyi közös emlék köt össze minket.
Mindenki emlékszik azokra a reggel nyolc órakor kezdődő előadásokra, amikor az oktató megkért minket, hogy kapcsoljuk be a kamerát, és az elkövetkezendő tizenöt másodperc kínos csendre, amikor mindenki fejvesztve próbált kameraképes embert varázsolni magából. Vagy a csoportmunkák, amelyeket hanghívásban próbáltunk összehozni, vért izzadva, hogy leadjuk időben a feladatot, és még a technika se akkor bukjon el, amikor épp fel kellett tölteni a fájlt az utolsó másodpercekben. Elmondhatjuk, hogy nem feltétlenül így képzeltük el az egyetemista életet: otthon ülve a laptop előtt, tanóráról tanórára, hétről hétre, önerőből tartva magunkban a lelket, hogy egyszer egy szép napon megtérül majd ez a sok befektetett munka.
Itt áll most ez a sok ismeretlen arc, izgatottan, teljes díszben, nagy megkönnyebbüléssel a hátunk mögött.
Köszönjük tanárainknak, akik az online oktatás és a nehézségek ellenére, megpróbáltak nekünk izgalmas és hasznos órákat tartani. Külön köszönetet szeretnék mondania tanszéki előadóknak, kiemelve Vargáné Zomok Ildikót, aki megszámlálhatatlan alkalommal kihúzott minket a szorult helyzetekből. Hálával tartozunk konzulenseinknek, magam részéről Dr. Rátz Tamara tanszékvezető asszonynak, aki a rengeteg munkája ellenére mindig szánt időt arra, hogy visszaírjon, és kisegítsen. Köszönjük családjainknak, akik támogattak minket, és feldobták az online oktatás nehéz napjait. Szeretném kihasználni az alkalmat, hogy megköszönjem édesanyámnak a sok segítséget és támogatást, aki egyébként sok évvel ezelőtt szintén a Kodolányi János Egyetemen végzett, mesterszakon. Végezetül pedig szeretnék hatalmas köszönetet mondani saját magunknak, hiszen a megpróbáltatások ellenére sem adtuk fel, és ha el is fogyott néha a motiváció, úra felálltunk, és folytattuk a máig vezető utat.
Gratulálok minden hallgató társamnak, és kívánom mindenkinek a sikerekben gazdag jövőt, akár tovább szeretne tanulni mesterképzésen, szakirányú továbbképzésen, akár dolgozni kezd, és kívánom mindenkinek, hogy váltsa valóra az álmait és elképzeléseit, amiért négy évvel ezelőtt beiratkozott a Kodolányi János Egyetemre.
Köszönöm szépen!
