Beszélgetések ötvenhatról

Igazán érdekes beszélgetésekben volt részem a téma kapcsán; ahány ember annyi különböző vélemény. Több olyan dolog is szóba került, ami nekem eszembe se jutott volna október 23-ával kapcsolatban. Minden beszélgetést a "Mit tudsz az 1956-os eseményekről?" kérdéssel kezdtem, amire először nem akartak válaszolni, pedig a beszélgetések során kiderült, hogy többé-kevésbé mindenki tisztában van az akkor történtekkel.

Volt, aki elmondta, hogy a megemlékezést - bár nagyszüleinknek, az idősebb generációnak a mai napig fontos - mégsem tartaná meg minden évben, mert negatív hatással van a magyar nemzetre. " Négy évenkénti ciklusban szentelne egy napot a megemlékezésre, mert azt fontosnak tartja, hogy időnként felidézzük, mire voltunk képesek a múltban. A neve elhallgatását kérő egyetemista beszélgetőtársam azzal zárta le gondolatait, hogy így talán jobban élne a fiatalok életében is az esemény, nagyobb visszhangja lenne.

Alapvetően mindenki egyetértett abban, hogy a magyarság egyik fontos történelmi eseményéről van szó. Fontos, hogy a fiatalok tisztában legyenek, ha nem is a részletes történéssel, de azok jelentőségével, nemzetünkre gyakorolt hatásával.

Volt aki megemlítette miszerint a történelem megismétli önmagát, éppen ezért a fiataloknak is tisztában kell lenniük a múltjukkal, tanulhatnak a hibákból vagy épp a hősi tettek inspirálhatják őket. Érdekes vélemény volt az is, amely szerint száz év múlva nem is ünnepelnek ezen a napon.  „Szerintem a mostani és az elkövetkező egy-két generáció még megemlékezik, de utána nem lesz olyan releváns."- mondta, figyelmen kívül hagyva megjegyzésemet március 15-ével kapcsolatban.

Egyik beszélgetőpartneremben megfogalmazódott a kérdés, hogy október 23-ban milyen plusz van benne, ami miatt nemzeti ünnep lett, míg a mohácsi vész, vagy Trianon nem az. Véleménye szerint Trianon sokkal jobban meghatározza a mai Magyarország képét, "Trianonnál az országunkat ölték meg", hangzott el. Egy másik fiatal elmondta, hogy tízből kilencen meg tudják mondani mi is történt Trianonban, míg az októberi események kapcsán ez a szám alacsonyabb. Bár a június 4-ei Nemzeti Összetartozás Napjával megemlékezünk Trianonról, megkérdeztem, hogy hasonló nemzeti ünnepet kapcsolnának-e a trianoni eseményekhez is. 

A válaszok nagy része igen volt, azzal indokolva, hogy ez gyászosabb, szomorúbb esemény számukra. Egyetlen vélemény ment szembe a többivel: "Ha éves szinten felhoznánk Trianont - mint gyász napot - mondhatni felidegesítené, valamint globális szinten feszültséget gerjesztene azon országok szemében, akik szintén megszenvedték a területek elcsatolását." Ez a megjegyzés értetlenkedést váltott ki, végül, a vitát lezárva elhangzott, hogy Magyarország területének mintegy kétharmad részét csatolták el, nem kétséges az elcsatolt területek magyar lakosságának szenvedése, valamint a nemzettudatunkat ért trauma.

Szó esett a vonatkozó művészeti élményekről is, egyöntetűen a Szabadság, szerelem című filmet említették. Pozitív véleménnyel voltak a műről, többek szerint a forradalom eseményeiről elegendő és megfelelő információval szolgál. Akadt egyébként, akit nem feltétlenül érintett meg a film, úgy érzi túlzottan a szenvedés irányába ment el a cselekmény, hiányoztak a boldog momentumok. Volt, akinek eszébe jutottak korábbi iskolai előadások is, amikből számára sosem derült ki egyértelműen, hogy mi is volt az események sorozata, miről is emlékezünk meg október 23-án.

Megkérdeztem azt is, hogy ki mivel tölti ezt a napot. Legtöbben pihenést terveztek, csupán néhányan voltak, akik valamilyen szinten a múltban történtekről való megemlékezést említették.

Egy elgondolkodtató véleményt hagytam írásom végére: "A velünk egykorúak nem igazán foglalkoznak az 1956-ban történtekkel, csak örülnek a szabadnapnak, de valójában azt sem tudják, hogy mire emlékezünk ezen az ünnepen. Pedig ezt még az unokáink unokáinak is tudnia kell majd". Talán így lesz.