Kooperatív egyetemi modell a szociális intézmények tükrében
A Kodolányi János Főiskola szociális munka szakos diákjai a kooperatív egyetemi modell jegyében ausztriai szociális intézményeket látogattak meg a közelmúltban. A hallgatók között voltak felsőfokú szakképzésben, alapképzésben, távoktatásban és levelező képzésben részt vevő kodolányisok is.
Elkísérte a csoportot Dávid Zoltán, aki, amellett, hogy maga is szociális szakember, a Kodolányi János Főiskola új székhelyének, Orosházának a polgármestere is. Kovács György önkormányzati irodavezető ugyancsak Orosházáról érkezett, számára az intézmények működése és működtetése önkormányzati szempontból volt fontos elsősorban. Hervainé Dr. Szabó Gyöngyvér, a KJF rektorhelyettese, aki a szociális munka szak felelőseként a fürstenfeldi program kezdeményezője és ötletgazdája is elkísérte a hallgatókat és kérdéseivel segítette munkájukat. Dr. Kovács László pedagógiai innovációs igazgató szervezőként, tolmácsként és oktatóként vett részt a tanulmányúton. Ők és hallgatóink egyaránt kiemelték, milyen fontos a tanulmányok mellett a kooperáció a felsőoktatási intézmény, a hallgató és a leendő munkaadó, intézményfenntartó között, illetve milyen sokat lehet egymástól tanulni, akár a csoporton belül is. Az ausztriai intézmények megismerése nem csak konkrét tantárgyak teljesítéséhez kapcsolódik. Az itt szerzett tapasztalatok szemléletformáló hatásúak.
A program Kainbach bei Graz-ban kezdődött, ahol az Irgalmasrend ápolóotthonát látogatta meg a csoport. A Johannes von Gott-Pflegezentrum Graz melletti, bentlakásos intézmény több mint hatszáz lakóval. Ők szellemi fogyatékosságuk mellett gyakran más szempontból is ápolásra szorulnak. Hallgatóink megismerhették azt az áldozatos munkát, amelyet az ápolók, a szociális munkások, orvosok, pszichológusok, pszichiáterek végeznek az intézményben, akik az ápoltakat konzekvensen "lakóink"-nak nevezték, nem pedig betegeknek. Céljuk, hogy a rászorulók, adottságaikhoz mérten, a lehető legteljesebb, örömteli életet élhessék. Az emberi lény feltétlen tisztelete sugárzott az ott dolgozókból.
Másnap a "Zentrum für Inklusiv- und Sonderpädagogik Fürstenfeld" meglátogatásával folytatódott a program. Ez egy olyan centrrum, amely ápolásra szoruló gyermekek fejlesztésével foglalkozik. Megtudhattuk, hogy az EU más országaihoz hasonlóan Ausztriában is egyre inkább az inkluzív nevelés kerül előtérbe. Eddig külön iskolatípus foglalkozott ezekkel a gyerekekkel, most áll át az ország - egy nagyjából tíz éves folyamat keretében - arra, hogy a sajátos nevelési igényű, vagy ápolásra szoruló tanulók egészséges gyerekekkel járnak egy osztályba. A beszélgetés során megtudhattuk, hogy nagyon sok továbbképzés és szemléletformálás szükséges a sikeres inkluzióhoz, illetve az ausztriai fejlesztőpedagógusok a fokozott figyelmet igénylő tanulók ápolási és sajátos nevelési igényű kategóriájának megfelelően plusz óraszámot kapnak munkájuk végzéséhez. Ez a többletmunka lehet gyermekeként akár harminc óra is egy héten. Ily módon valóban sikeres lehet az egyénre szabott fejlesztő munka.
Az Augustinerhof Stájerország egyik legnagyobb idősotthona. A tanulmányút résztvevői megismerhették, működését, a finanszírozás mechanizmusait, de a legnagyobb élményt mégis az adta, amikor a szabadidős foglalkozás keretében a lakók kóruspróbájukból adtak ízelítőt. Nem mellesleg, az egyik kórustag éppen aznap ünnepelte 101. születésnapját.
A program ezután a Jugendzentrum Coyoba ifjúsági házban, majd ezt követően az utcai ifjúsági szociális munkásoknál (Streetwork Fürstenfeld) folytatódott. A tanulmányút résztvevői bepillantást nyerhettek abba, hogyan töltik az osztrák fiatalok a szabadidejüket, illetve milyen problémákkal találkoznak az utcai szociális munkások a fiatalok körében.
