Amatőrök, haladók, mesterek

 Ezúttal Barnás Ferenc, Térey János, Oravecz Imre, Bartis Attila és Kovács András Ferenc tartottak felolvasásokat, és vezettek izgalmas beszélgetéseket a táborozóknak.
Napközben kisebb csoportokban folyt a műhelymunka, ebben az évben a kritika műhelyt Szilágyi Zsófia, a prózát Hermann Zoltán és Csepregi János, míg a lírát Sirokai Mátyás, Győrffy Ákos és Bajtai András vezették.

Hogyan képzelhet el egy külsős ember egy irodalmi tábort? Abban biztos vagyok, hogy nem úgy, ahogyan az igazából működik. Fiatalok, idősebbek, tele ambícióval és tudásszomjjal. Ez egy intellektuális gyógyfürdő, vagy, hogy szabatosabb legyek, egy szellemi bonbongyár. Legalábbis számomra. Szélsőségek, viták, gondolatok.

A kültéri faasztal körül talán még sosem folytak olyan csaták, mint amikor Csepregi János mentorunk leült, és a lelkes kis írócsapat elkezdte ízekre szedni egyik társuk munkáját. Ez egy szellemi próbatétel. Az ember gondolatai ott pihennek a papíron, és egy másik tehetség saját ízlése alapján kritizálja. Itt mindig tanultunk valamit. Tanultunk az emberekről, a művészetről, az életről. Szabadon bíráltuk egymás nézeteit, gondolkodását. Egy írójelöltnek egy ilyen tábor tökéletes arra, hogy megismerje akár a saját hangját is. Két nap alatt változtak meg a nézeteim, hol gyökeresen, hol felszínesen.

Belecsöppentem egy teljesen másik világba, úgy hogy szinte én voltam az egyetlen, akinek nincs érettségi bizonyítványa. (Ja, nem. Tegnap volt egy kutya is…) A csapat nagyon vegyes volt életkorban, személyiségben és stílusban. A színes skálán még az én fiatalságom és tapasztalatlanságom is bőven elfért. Vitába szállhattam nálam jóval idősebbekkel, anélkül, hogy szemtelenségnek tűnt volna. Amatőrök, haladók, mesterek egy asztal körül.

Visegrád, Mogyoró-hegy, gyönyörű kilátás és friss levegő. Igaz, ezekkel nem volt sok időnk foglalkozni.