A sikerekre igenis büszkének kell lenni

2022. április. 21. Mozaik
A sikerekre igenis büszkének kell lenni

Illés Gabriella egészen fiatalon került a kamerák közelébe:  A fiatal televíziós szakember viszonylag rövid idő alatt egyre magasabbra menetelt a ranglétrán és rövidesen rendezői székben találta magát. Nevéhez olyan nagyszabású tévés műsorok köthetők, mint a Megasztár vagy A Nagy Duett. Hat éven át irányította a TV2 Akadémiát, 2013 óta pedig saját cégének, a TulipánTündér Produkció tulajdonosa és producere. Rendezvényszervező vállalkozásához olyan nagy produkciók kapcsolhatóak mint például: Álomutazó, A Játékkészítő, The Champion kiállítás és hosszasan lehetne sorolni. A Szabó Győző életét feldolgozó Toxikoma című könyv filmadaptációjának producere.

A csuklódon egy tetovált tulipánt látok. Mit jelképez?

Akkor került rám, amikor a TV2 csoport egyik vezetője voltam, majd a későbbiekben létrehoztam a saját produceri cégemet. Azt gondolom, hogy már a tévében is egy igazi vállalkozó voltam, tűzön-vízen keresztül vittem az akaratomat és amiben hittem. Nehéz olyan rendszerben dolgozni, ahol sok mindenkivel kell egyeztetni az osztályokon belül és azokon túl is. A különböző hierarchiák egymáshoz való viszonya, csatározása megnehezítették az életet. Volt olyan, amikor a főnökeim arra intettek, hogy nem kell ennyire szenvedélyesen csinálni mindent, lehet, hogy jobban járunk, ha nem ilyen vehemensen próbáljuk meg. Én meg nagyon hittem abban, hogy a televíziós műsornak minden fórumon tükrözni kell azt, ami a képernyőn lesz látható, legyen az plakát, társasjáték vagy egy applikáció. És azt gondoltam, hogy pont az elhivatottság, a szenvedély az, ami az én produkcióimat sikerre viszi. Aztán annyira berágtam egy nagy meetingen, hogy utána egészen egy tetováló szalonig szaladtam, és mivel a tulipán volt az óvodai jelem, ráadásul a magyar művészetben a szenvedély, a nőiesség szimbóluma, ezért azt varrattam magamra. Amikor megfáradok az utamon, akkor emlékeztessen, hogy ezzel az erővel bármi elérhető.

Életed során már lassan megszámlálhatatlan produkcióban vettél részt. Melyikre vagy a legbüszkébb és miért?

A Toxikomára vagyok legbüszkébb, mert az egyik legutóbbi. Másrészt, a forgatást anyagilag támogató Nemzeti Filmintézet munkatársai jóval alacsonyabb nézőszámot jósoltak a filmhez, mert ez egy dráma és a drámára nem kíváncsiak az emberek. Ehhez képest a mi álomszámunk teljesült, hiszen több mint százezren látták. Nagy kihívás volt számomra ez a feladat, és talán emiatt örülök ennyire a sikernek. Természetesen mindegyik produkciómra nagyon büszke vagyok, mindegyikre másképp, szeretem valamennyit a nehézségeikkel és a sikereikkel együtt.

Előfordult-e a pályád során, hogy nem tudtad megvalósítani az elképzeléseidet egy tévéműsor vagy performansz során?

Ilyen volt a televízióban A Nagy Duett című műsor, amit mi találtunk ki, és három programigazgató véleményezte, mire megcsinálhattuk. Azt tudom mondani, hogy ha valami nem sikerül az elején, és nincs meg az a lendülete, nincs meg az a „flow”, amivel el tud indulni, akkor ma már azt mondom, hogy érdemesebb hátrébb állni. Mert lehet, hogy akkor az élet nem elvenni akarja tőlünk, hanem meg akar óvni valamitől. Volt olyan, amit árkon-bokron átvittem, hogy megvalósuljon, de a végén rájöttem, jobb lett volna nem megcsinálni, mint hogy igen.

Az egyik interjúdban megemlítetted, hogy a magyar közönség speciálisabb tévés szemmel…

Szerintem minden országnak és nemzetiségnek megvan a saját ízlése. Például, ha belenézünk egy amerikai televíziós műsorba, akkor azt láthatjuk, hogy ott az emberek harsányak, exhibicionisták. Mi magyarok viszont gátlásos nemzet vagyunk. Személyes példám, amikor a Megasztár című műsorban továbbjutottak a szereplők a középdöntőben, volt olyan pont, amikor kimentem a stúdió elé, és azt mondtam: „Hogy ha még egyszer valaki megkapja ezt a visszahívásos kártyát, és ha nem ugrik ki örömében a bugyijából, akkor én fogom visszavenni ezt a kártyát!” Mert valahogy nem merünk még örülni sem a saját sikereinknek, valahogy kissé „nyomoroncok” vagyunk ebből a szempontból. De remélem, hogy a jövő generációi valahogy másképp lesznek ezzel. Mert a sikerekre, a vágyakra, meg arra, hogy az ember csinál valamit, arra igenis büszkének kell lenni.

Térjünk vissza a Toxikomára, itt debütáltál filmproducerként. Miért vágtál bele, és mennyire nyerte el tetszésedet a filmkészítés ötlete?

Elnyerte, és szeretnék még filmet készíteni! Szabó Győző kérésére vágtam bele, ő keresett meg azzal, hogy az ő általa írt önéletrajzi regényből, készítsünk egy filmadaptációt. Én nem vagyok egy addiktív alkat, de a drogfüggőség és más függőségek is megjelentek, a szakmában, baráti környezetemben és a magánéletemben is. Azt gondoltam, hogy ha még egy ilyen formában is, de megtalál ez a téma bele kell vágnom, ráadásul Győző nagyon hitt benne, hogy nekünk ezt együtt kell megcsinálnunk annak ellenére, hogy én akkor még nem voltam a szó klasszikus értelmében filmproducer sem, és a témának a szakértője sem voltam. Ez leszámolás volt a saját karmámmal. Illetve egy nagyon fontos missziónak tartottam, hogy eljuttassuk azt az emberekhez, hogy erről a témáról igenis beszélni kell, nem lehet ezt a szőnyeg alá söpörni. És ez nemcsak egy-egy embernek az ügye, aki benne van a függőségben, hanem a környezetének is, amit tönkretesz.

Volt olyan leforgatott rész, ami végül nem került bele a filmbe?

A befejezésre volt kettő elképzelésünk, és azt gondoltuk, hogy a forgatáson megnézzük majd, hogy melyik működik jobban, de végül is annyira hittünk az egyik verzióban, ami a film vége lett, hogy nem is forgattuk le a másikat. Volt olyan, ami nem volt betervezve, de Szabó Győző, aki megélte ezt a történetet, és elmondta, hogy szerinte nagyon hiányozna az egyik jelenet, és végül leforgattuk, a rendező Herendi Gábor pedig nyitott volt ebben a dologban.

 

2018 óta vagy az UNICEF Magyarország Bajnok programjának az egyik arca. Mondanál róla pár szót?

Számomra, a gyerekek támogatása mindig is nagyon fontos volt. A TulipánTündér egyik fő missziója a meseterápia: A Játékkészítőnek és az Álomutazónak az alapötlete, hogy egy olyan dramatikus művet alkossunk, amivel modern meséket hozunk létre. A mese az egyik legfontosabb panel a gyerekeknek, mert a mesén keresztül megtanulhatják azt, hogy ebben a zord, felnőttvilágban, hogyan tudunk bizonyos helyzetekre reagálni. Milyen az, amikor jó tett helyébe jót vársz, és a rosszak elnyerik méltó büntetésüket. Fontos, hogy ezt gyerekkorban megadjuk ezt a támogatást, amivel akár tovább tudnak lépni a gyerekek.

Visszatérve az UNCEF-re, amikor jött ez a megkeresés egyértelmű volt, hogy szívesen állok ehhez a kezdeményezéshez. Nagyon sok szép dolgot tettünk már az elmúlt években, amikkel jelentős adományokat gyűjtöttünk. Izgalommal várom a következő megbeszélést, hogy idén milyen markáns dolgot tudunk tenni, akár az ukrajnai gyerekekért, akár más témában. Olyat, ami tényleg jelentős, és nemcsak elmondhatjuk a végén, hogy tettünk valamit, hanem beszámolhatunk róla, hogy tudtunk segíteni a rászorulókon.

2021 őszén csatlakoztál a Kodolányi János Egyetemhez. Hogyan kerültél ide, és hogy érzed itt magad?

Korábban már volt együttműködés, én a TV2 Akadémia képzési vezetője voltam, és akkor együttműködtünk már Hoffmann Orsival és az egész csapattal, hogy legyen egy közös képzésünk. Ez sikeres volt, aztán én magam mögött hagytam a TV2-t és vele együtt az TV2 Akadémiát is. Később, Szatmári Péter és Kirády Attila részéről jött a felkérés, hogy a Kodolányi János Egyetem Budapesti Campusának Kommunikáció -és Médiatudományi Tanszék csapatát erősítsem. Nagyon jó veletek dolgozni, mert látom, hogy fiatalok vagytok, tehetségesek, és előttetek az élet. Közben fura azt látni, hogy én negyvenhárom éves leszek idén a nyáron, és én nagyon korán kezdtem el televíziózni, tizennyolc-tizenkilenc évesen, és valahogy úgy röppent el ez a huszonöt év, hogy észre se vettem. Ugyanakkor engem is fiatalon tart veletek lenni! Igazán jóleső érzés tovább adni a megszerzett tudást, a jövő generációjának.

Milyen produkciókkal készültök a jövőben?

Sok mindennel készülünk. Fejlesztünk egy kiállítást, a Mancs őrjárat címmel. Amit nemcsak Magyarországon fogunk bemutatni, hanem Kelet- és Közép Európában is. Ez a brand a Star Wars-nál népszerűbb a gyermekek körében, és nincs olyan gyerkőc, aki ne hallott volna erről az animációs sorozatról. Aztán jövőre lesz Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulója, és ennek apropóján egy musicalkelt tervezünk. Van film tervünk is, amit hamarosan el fog elbírálni a Nemzeti Filmintézet, reméljük pozitív végkifejlettel. Televíziós produkciókra vonatkozóan is folynak a tárgyalások. Van egy VR Vidámparkunk, ahol az értékesítés mellett új termékeket fejlesztünk. Olyan új élményeket, amelyeket szeretnénk külön külsős helyszínen is, és nemcsak itthon hanem külföldön is. Általában nem unatkozunk.

 

Marton Olivér - televíziós műsorkészítő szak, I. évfolyam

 

 

 

 

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat