Bassi Dóra Edina - történelem szak, I. évfolyam
Jaksa Daniéla - nemzetközi tanulmányok szak, I. évfolyam
Kodolányi János emlékkiállítás és konferencia
Kodolányi János születésének 120. és halálának 50. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást és konferenciát a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kodolányi János 2019 Emlékbizottság és a Kodolányi János Egyetem.
Az ünnepélyes megnyitót az egyetem földszinti aulájában tartották meg, ahol Dr. Kovács László oktatási rektorhelyettes és Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató helyettese mondott köszöntőt. Ezt követően Praznovszky Mihály irodalomtörténész megnyitotta a „Visszapillantó tükör” című kiállítást. Az egész napos konferenciára Dr. Simándi Irén ezúttal is magával vitte történelem és nemzetközi tanulmányok szakos tanítványait.
Kodolányi János 1899-ben született Telkiben, de több helyen is megfordult élete során. Már egész fiatalon érdeklődött az irodalom iránt. Alkotásai a realizmus és a naturalizmus jegyeiben születtek.
A délelőtti első előadást az író unokaöccse, Kodolányi Gyula tartotta. Említést tett nagybátyjához fűződő kapcsolatáról, mely nem mindig volt konfliktusmentes az író szókimondósága miatt.
Ezt követően Praznovszky Mihály tartott előadást az alkotó pályaképével kapcsolatban. Az irodalomtörténész személyes tapasztalatait is megosztotta a hallgatósággal, miszerint a fiatalság túlságosan későn ismeri meg Kodolányi munkásságát.
Bakonyi István előadásában Kodolányi korai életszakaszával ismerkedhettünk meg. Már diákkorában is írt és szerkesztett, önéletírása szerint hat-hét éves korában írt verseket magyar népdalok dallamára. Az első verseskötete Pécsett „Hajnal” címmel jelent meg 1915-ben. Az iskolában „Diák-toll” címmel irodalmi lapot szerkesztett, egyik számában bírálatot írt egy másik iskoláról, emiatt a tanári kar betiltotta a lapot. A Vajszlón töltött évek nagy hatással voltak az író későbbi munkáira. A későbbiekben elkezdte kiadatni első köteteit.
Bertha Zoltán a „Nőregény és mágikus realizmus” című ismertetőjében kitért Kodolányi: „Szép Zsuzska” című művére, amelyben a mitikus és a realista világ közötti kapcsolatot részletezte.
Szentgyörgyi Rudolf nyelvtörténeti szemszögből közelítette meg a „Tatárjárás” trilógia egyik részét (Julianus barát). A történet a 13. századi eseményeket taglalja. A szerző felhasznált néhány nyelvtörténeti forrást is, lásd: „Ómagyar Mária-siralom,” „Halotti beszéd és könyörgés,” tihanyi apátság alapítólevele. Megpróbálta felidézni az akkori nyelvhasználatot kisebb nagyobb sikerrel, ami miatt sok kritika érte. Mindezek ellenére nagyszerű alkotásnak tudhatjuk be.
Biernaczky Szilárd Kodolányi folklórizmusának egyetemességéről, valamint arról beszélt ezek, hogyan jelennek meg Kodolányi regényeiben. Szekér Nóra, a moszkvai fegyverszüneti delegáció és Kodolányi kapcsolatát mutatta be. Kovács Sándor előadása, Kodolányi és Simándy Pál kapcsolatába adott bepillantást.
A délutáni előadásokat a személyesebb hangvétel jellemezte. A Kodolányi János és Várkonyi Nándor barátságát a levelezésük keresztült Kende Katalin, a dokumentumok gondozója mutatta be. Mezey Katalin Várkonyi Nándor és Kodolányi János barátságát a még ki nem adott Kodolányi - levelek bemutatásával érzékeltette a hallgatóság számára.
Kodolányi Szabó Istvánnal való kapcsolatát Mórocz István jellemezte, Egy párbeszéd tanulságai címmel. Levelezésük alapján ismertette meg a konferencia résztvevőit Kodolányi személyiségével, aki – mint az előadásból is kitűnt -, érzékeny ember volt.
A délután folyamán előadást hallhattunk még Sulyok Bernadettől, aki Kodolányi 1940-es és 1950-es években keletkezett levelezését mutatta be középpontba helyezve a mitikus tetralógia világképet. Borbély László előadásának témája „Az égő csipkebokor” című nagyregény volt, amelyben szintén bibliai témát dolgoz fel az író. A konferencia Bodnál Dániel: A hiányos gyónástól a teljes árulásig - Kodolányi János: Én vagyok, című előadásával zárult.
Kodolányi János sokak körében nem ismert író, azonban műveivel jelentős értékeket képvisel, amelyekkel maradandó emléket hagyott az utókor számára.
