A magyar rádiózás értékeinek nyomában

Cikk dátuma 2021. május. 11. | Mozaik

 

Virtuális beszélgetés  Szalóczy Pállal


A Kodolányi János Egyetem projekthete keretében Szalóczy Pál tévé- és rádióbemondó volt a vendége Szekeresné Gáspár Judit mesteroktatónak a kommunikáció- és médiatudományi tanszék szervezésében. A virtuális program rendhagyó voltát az adta, hogy a beszélgetőtársak kikapcsolt kamerák mellett  egy rádiós beszélgetés légkörét idézték. Egy órányi időre felelevenedett az euredfordulót körülölelő évtizedek rádiós, tévés világa. Mi magunk is megtapasztalhattuk, hogy Szalóczy Pál Kazinczy-díjas újságíró, riporter, médiaszakmeber méltán vált példaképévé az értéket képviselő fiatalabb rádiósgenerációknak.

 

A program fő ívét három központi elem adta: első körben Szalóczy Pál az ezredforduló előtti, illetve utáni rádiózás közötti különbségekre világított rá. A pályáját hetvenöt évesen abból a szempontból értékelte, hogy a mögötte lévő hosszú életútján végig kitartott fiatalon választott hivatása mellett. Végezetül a hallgatóknak lehetőségük nyílt kérdezni az elektronikus média egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező képviselőjétől.

Szalóczy Pál a hetvenes években kezdte meg rádiós pályafutását, és harminc éven át volt a Magyar Rádió és Televízió bemondója és hírolvasója.

„Az volt a rádiózás virágkora. A 2000-es évek elejétől aztán egyre inkább elkezdtek kiveszni a tradicionális értékek, technikák a műsorszórásból, és helyüket fokozatosan átvették a modern szemléletmódok, irányzatok” – szögezte le.

Elmondása szerint napjainkban nem érezné jól magát a jelenlegi rádiós környezetben. Az infrastrukturális modernizálódás - gépesítés- következtében személytelenné vált a szakma. Ma már sokkal kevesebb figyelmet fordítanak a rádiósok olyan értékes dolgokra, mint az egyediség, a humánum jelenléte vagy a zeneszámok és narrációk közötti minőségi átvezetések, jobbára az adásütemet igyekeznek tartani.

A bemondók csillaga leáldozóban van, hiszen a XXI. században egy rádiós szakember erénye abban rejlik, ha a műsorkészítéstől kezdve a hírolvasásig mindenhez ért. Egy médiamunkásnak már nincsen konkretizált, specifikus feladata, azaz a szerepkörök egyáltalán nincsenek lebontva.  A mai modern rádiózásban a bemondó „idegen test”.

„Egy bemondónak sokoldalúnak kellett régen lenni: éppúgy rendelkeznie kellett színészi képességekkel, mint előadói készséggel és az áltagnál magasabb műveltségi szinttel.”

A jelenlegi média kapcsán elmondta, számtalan kiváló személy dolgozik a rádióknál, televízióknál. Ők már egy egészen új világban, egy merőben más média környezetben szocializálódtak.

„Az igényesség, stílus azonban kortalan és ezek felett sosem szabad átsiklani”- mondta a szakember.

A beszélgetés következő részében Szekeresné Gáspár Judit múltjáról, sikereiről kérdezte Szalóczy Pált.

Megtudtuk hogy soha nem akart semmit görcsösen, inkább hagyta, hogy az események folyjanak a saját medrükben, és majd az élet döntse el, merre tovább. Vallja, hogy nem csak úgy lehet előbbre jutni, ha másokat szemrebbenés nélkül félre lökünk, kizárólag a saját érdekeinkre fókuszálva. Visszatekintve pályájára úgy gondolja, alapvetően minden úgy volt jó, ahogyan történt.

A kodolányis hallgatók kérdéseire adott válaszokból kiderült, hogy Szalóczy Pál hatalmas örömmel kezdene bele egy olyan rádióadóban akár saját műsor készítésébe, amely a hagyományos, régi, klasszikus irányelvek alapján működik.

Arról is beszélt, hogy egy tévé vagy rádió bemondó sosem lehet elégedett beszédtechnika terén, önmagával. Egészen a kezdetektől szükség van beszédtanárra, aki segíti az egyén hibáit, visszatérő rossz szokásait kijavítani.

Végezetül, nem mehettünk el amellett sem, ami a projekt hét egy korábbi napján, László G. Gerzson előadásában már felmerülő témaként szerepelt, miszerint, van e jövője és realitása a kizárólag audiális tartalmakra támaszkodó médiumnak. A DIGI MUSIC CHANEL zenei főszerkesztőjéhez hasonlóan Szalóczy Pál is arról beszélt, hogy ameddig akusztikus élményekre éhesek az emberek és a rádiók képesek teljes körű élményt nyújtani a fogyasztóknak, addig a válasz, egyértelműen: igen.

Úgy véli,  hogy a nem online zene és tartalom hallgatás újra és újra feltámad hamvaiból, a rádió nem tűnik el, csak átalakul. Az pedig, hogy a folyamatos változások kiből, milyen érzéseket, gondolatokat váltanak ki, már egyéni értékítélet dolga.

Szivek Laura

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat