A Kodolányi új rektora: Prof. Dr. Obádovics Csilla Zsuzsanna

Milyen Obádovics Gyula közismert matematikus lányának lenni? Mennyire volt meghatározó az induláskor mindez?

Nyilván meghatározó volt, mert a genetika sok szempontból meghatározza az embert. Én már kicsi koromtól kezdve szerettem a matematikát. Nem azért, mert tudtam, hogy apukám matematikus, mert akkor még ezt az ember nem tudatosítja magában. Nekem egyértelmű volt, hogy matematika tagozatos osztályba szeretnék járni, ezért jelentkeztem és felvételt nyertem a budapesti József Attila Gimnázium matematika tagozatára.

Ugyanakkor eleinte állatorvosnak készültél.

Az apai nagyszüleim falusi környezetben laktak Baján, állatokat tartottak, disznót, kacsát, tyúkokat. Minden szabadidőmet náluk töltöttem. Valóban állatorvos szerettem volna lenni. Elmentem egy állatkórházba megnézni mit csinál az állatorvos, és rájöttem, hogy nem ez az én utam. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkeztem végül, mert az állattenyésztés, etológia érdekelt.

Az első diplomához vezető tanulmányok eredményeként mégsem állattenyésztő lettél.

Az egyetem Társadalomtudományi Karán üzemszervezőként diplomáztam, ahol magasabb matematikai és statisztika oktatást kaptunk, mint az állattenyésztők vagy a növénytermesztők. Mérlegképes könyvelői vizsgát is tettünk. Az agrártudományi egyetemen harmadév után demonstrátor lettem a statisztika tanszéken. Ötödévesként már tartottam egy-két statisztika gyakorlatot. Ezek után egyértelmű volt, hogy ott maradok oktatni. Viszont hiába szerettem volna etológus vagy állattenyésztő lenni, a sors úgy irányított, hogy csak arra tudtam menni, ami nekem el volt rendelve. És ezt soha nem bántam meg. A gazdaságtudományi karon tanítottam gazdaság matematikát, operációkutatást, statisztikát. Elsők között vezettük be a statisztika oktatásban a számítógépes statisztikai program alkalmazását.

Ha már a statisztikánál tartunk, szeretném édesapádat idézni, aki azt mondta rólad, hogy óriási adathalmazok tudása a tiéd, a ma világszerte keresett tudománynak, a statisztikának vagy a birtokosa. Az édesapád nyilvánvalóan elismerte azt, hogy jól választottál, hogy jó szakterületen vagy. De nézzük tovább az életed, a pályád alakulását.

Harmadév után férjhez mentem, és egy év múlva megszületett az első gyermekem. Tehát az ötödévet már úgy végeztem el, hogy kisbabát nevelgettem. Gödöllőn laktunk, egyéni tanrendet kaptam, és anyukám jött, ha be kellett mennem órára. Apukám Gödöllőn a Gépészmérnöki Karon volt intézetigazgató, előfordult az is, hogy hozzá – az irodájába - vittem be a kislányomat. Ötödév után maradtam az egyetemen tanítani, majd megszületett a második gyermekem. Elvégeztem a tanár szakot az egyetem tanárképző intézetében. Kilencvennégyben megszereztem az egyetemi doktori fokozatot, ekkor már három gyermekem volt, és akkor vártam a negyediket.

Harminc évesen volt négy gyermeked, és nem is akármilyen tudományos pályafutásod. Hogyan lehetett bírni a tempót, hiszen a család és a pálya egyaránt sok energiát, időt igényelhetett.

Kilencvennégyben harminc éves voltam, és bevallom, az egyetemi doktori befejezése után egy kicsit úgymond pihenőre tettem a tudományos munkát. Egyébként, azért, mert gyermekeket szültem, nem estem ki az oktatásból. Hiszen amellett, hogy gyesen vagy gyeden voltam, vállaltam, hogy bemegyek órát tartani. A második gyermek születése után pedig kaptam otthonra egy számítógépet, hogy digitális példatárat állítsak össze.

A gyerekekkel nagyon szerettem foglalkozni, de mellette szükségem volt arra, hogy valami mást is csináljak. Ezt nagyon jól össze lehetett hangolni, és volt a családban segítség, akikre lehetett számítani.

Mennyire tartod fontosnak az egyetemi oktatók szerepét a későbbi életpálya alakulásában. A sikerek mögött ott van-e egy jó tanár is?

Az én életemben a meghatározó Pokol Balázs volt, aki a statisztika tanszék oktatója volt, ő volt a mentorom, ő volt a témavezetőm az egyetemi doktorinál is. A későbbiekben is minden nagyobb döntésemet vele beszéltem meg. Ő volt az, aki mindig feljebb emelte a lécet. Tudatosította, hogy a tudományban nem a könnyebb ellenállás irányába kell elmenni, hanem meg kell dolgozni a minőség következő szintjéért. Ugyanezt az elvet vallotta a PhD témavezetőm, a második férjem, mellesleg ő mélyítette el kutatásmódszertani ismereteimet és sok közös kutatásban vettünk részt.

Jelentős időszak volt a pályád alakulásában 1996-2004. Miért meghatározó ez a szakasza az életednek?

Az egyetemi doktorihoz használtam olyan statisztikai módszereket, ami a tananyagban nincs benne, tehát nem tanítjuk. Viszont, ha már megtanultam, szerettem volna használni. Akkoriban alakult át a doktori rendszer, bevezették a PhD fokozatot. Jelentkeztem az egyetem Közgazdasági doktori iskolájába és ott abszolváltam. A disszertációmat végül 2004-ben védtem meg, akkor már Gazdálkodás- és Szervezéstudományok doktori iskolának hívták. A magyarországi munkanélküliség területi elemzése volt a témám, és többváltozós statisztikai módszereket alkalmaztam.

Hogyan épült tovább a pályád ezeknek köszönhetően?

Lényegében a PhD-val indult be a tudományos pályám, konferenciákra mentünk, publikációkat írtunk, előadásokat tartottunk, ekkor kezdtem el a komolyabb tudományos életet. Ha valaki személyesen megy el egy külföldi konferenciára, akkor tud kapcsolatokat létesíteni. Ma ajánlgatják, hogy online konferenciára olcsón vagy ingyen be lehet jelentkezni. De nincs személyes kontaktus, nincs interakció, tehát közel sem ér annyit.

Az Agrárszociológia Tanszéken és a Vidékfejlesztési és szaktanácsadási központban vidékfejlesztési kutatásaink voltak. Ezek már adatelemzési munkák voltak, valós statisztikai adatokkal, kérdőíves kutatások adatállományával. Ez a kedvenc területem: elemezni az adatokat, mögé nézni, hogy lássuk, mit takarnak azok az adatok, az összefüggéseket feltárni. Nem titok, hogy mivel én az adatelemzési részhez értek jobban, a háttér magyarázatokat hacsak lehet, szociológus kollégákra bízom.

Időközben bővült a családotok. Kettőezerötben megszületett az ötödik gyermeked, majd kettőezerhatban a hatodik. De hogyan alakult a pályád?

Amikor a hatodik gyermekem született, akkor kezdtem el a matematikus alapszakot Egerben. Akkor már bolognai rendszer volt, tehát indult levelezőn is a képzés. Hozzáteszem, hogy én korábban akartam matek szakot végezni, de az ELTE-n csak nappalin lehetett, az egyetemi munkahelyemet pedig nem akartam feladni.

Mikorra szerezted meg a matematikus diplomádat?

2006-ban tudtam elkezdeni, amikor megszületett a lányom. Ez nagyon nehéz volt egyébként, mert nem tudtam rendesen bejárni órákra. De eldöntöttem, amennyi ismeretet csak lehet, megszerzek, mert ha apukámmal beszélgettünk, ő mindig csak a matekról beszélt, én pedig azt se tudtam miről van szó (diffegyenletek, numerikus módszerek). Legalább egy minimális tudásra, vagy ismeretre szerettem volna szert tenni.

Azt gondolom, hogy mindez egyébként segít más tudományos területeken is. Akár a gondolkodásmódban.

Tágította az ember látókörét. Nagyon szerettem az ottani tanárokat és az ottani oktatást, tananyagokat. Teljesen új területre vezettek, amiről addig nem halottam. Például a geometriát korábban soha nem szerettem, Egerben az egyik kedvencem volt. Megértettem a numerikus módszerek lényegét, már be tudtam azonosítani, hogy apukám miről beszél, mert ott tanultunk róla. De biztos voltam benne, hogy én soha nem fogok középiskolában matekot tanítani, pedig az akkori érettségi feladatgyűjteményben -zöld könyv - nem volt olyan feladat, amit nem tudtam megoldani. Korábban – még egyetemistaként és a 90-es években - sokszor korrepetáltam középiskolás diákokat. 2010-ben Gödöllőről Sopronba költöztünk, mert a férjem, aki szociológus, vidékfejlesztő, már ott oktatott az egyetemen.

2011-ben átvettek a Soproni Egyetemre oktatónak, kutatásmódszertant, matematikai statisztikai módszereket, adatelemzést és kvantitatív módszereket tanítottam. 2011-ben Sopronban habilitáltam.

Édesapád oktatói tevékenysége mennyire hatott rád? Mi az, amit követendőnek tartasz a munkád során?

Amit megtanultam apukámtól, hogy a hallgató ugyanolyan ember, kolléga. Ő soha nem bánt lekezelően a hallgatókkal, mindig partnerként tekintett rájuk. A hallgatókkal én is szeretek úgy beszélni, hogy érezhessék, egyenrangú polgárai vagyunk az egyetemnek. Ahogyan mindig hangsúlyozta, az egyetemi képzésben akkor jön létre „tanár-hallgató” kapcsolat, ha oktatás helyett a tanítás jellemzi a tudás átadásának folyamatát.

Számtalan egyéb területen is dolgoztál az elmúlt évtizedekben. Például a Népességtudományi Kutatóintézet főmunkatársaként a magyarországi népesség előreszámítás volt a fő feladatod. A balatoni kiemelt üdülőkörzet népességének várható alakulásának kiszámítására is kaptál megbízást. Kérlek, beszélj ezekről a kutatásokról.  

Ha jól emlékszem, kettőezertizenötöt írtunk. Már éppen elkezdtem gondolkozni azon, hogy ugyanazt tanítom, ugyanazokat a dolgokat elemzem, kezdett rutinná válni a dolog. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy valami mást is kéne csinálni. Ráadásul akkoriban iszonyatosan rossz volt az egyetemi oktatók fizetése, nekem tíz évig egy fillérrel nem emelkedett. Egyszer csak kaptam egy emailt, hogy a népességtudományi kutatóintézetbe keresnek munkatársat. Akkor készült elmenni a népesség előreszámítást végző kolléganő, és arra a területre kerestek embert. Gondoltam, vesztenivalóm nincs, beadom a pályázatomat. A területi elemzéseknél demográfiai elemzéseket is csináltunk. Engem érdekelt a népesség előreszámítás, korábban is sokat olvastam róla, főleg Hablicsek László publikációit. Felvettek és igyekeztem megtanulni.

Kedves Professzor asszony, 2050-re valóban csak 8,5 millióan leszünk?

Lehet, hogy még annyian sem. Egyébként ez elég reálisnak tűnik, ez a legvalószínűbb forgatókönyv. A pesszimista forgatókönyv szerint még ennyien sem.

Ez a kedvenc területed egyébként?

Igen, nagyon örültem neki, hogy sokat tanultam róla, és most már így adaptálom a tudásomat megyékre meg akár járásokra is.

Akár Fejér megye is elkészülhet?

De mennyire. A Mezőföldre csináltam néhány éve, illetve a Balaton Régióra is készült népesség előreszámítás. Fejér vármegyére is elkészíthető. Arra azért felhívom a figyelmet, hogy egy váratlan esemény, mint például az EU csatlakozás, a határnyitás, a covid járvány vagy a Brexit, felülírja a korábbi számításokat, hiszen a népesség előreszámítás különböző előre megadott paraméterek teljesülése esetén kiszámított népességszám. Ha egy paramétert egy váratlan helyzet módosít, akkor újra kell számolni.

Most éppen min dolgozol?

Van egy tanulmányunk folyamatban, ami az „elvándorló” vármegyékre vonatkozik. „Elvándorló” és „bevándorló” vármegyék egyaránt vannak Magyarországon, két növekedő és három erőteljesen fogyó vármegyénk van. A legjelentősebb Békés, Borsod és Szabolcs-Szatmár, ezek elég kritikusak az elvándorlás szempontjából. Bevándorló egyértelműen Pest és Győr-Moson-Sopron vármegye. Ez utóbbi elsősorban a határnyitás óta vonzza a népességet.

Sokat beszélünk a tudományos területről, a kutatásokról, a pályáról.  De annyi minden van még az életedben. Itt van például az Élménytúrák tavak mentén elnevezésű program, ahol az szerepel a neved mellett, hogy lovastúra vezető, gazdasági agrármérnök, agrárközgazdász. Hogy is van ez?

Az utolsó képzettségem a lovastúra vezető OKJ képzés volt. A lovak és a lovaglás szeretete gyerekkoromból ered, tíz éves voltam, amikor Budapesten apukám elvitt a Tatterzálba és befizetett lovas oktatásra. Százhatvan forint volt a tíz alkalom lovaglás, még megvan a tagsági igazolványom.

Most pedig lovas túrákat szervezel. Mikor van erre időd?

Amikor Hegykőre költöztünk vettem egy lovat, és rá egy évre pedig még egyet, ma négy van. Létrehoztunk egy lovas egyesületet, mert másnak is vannak lovai Hegykőn. Nem messze tőlünk volt egy lovasiskola, velük kooperálva nyári táborokat szerveztünk. A kicsik póni lovon lovagolnak. Évente két lovastúrát szerveztem, egyet Pünkösdkor Mexikópusztára (Fertőújlak, Sarródhoz tartozik), a Fertő-Hanság Nemzeti Park érintésével, egyet ősszel a „Széchenyiek nyomában” című lovastúrát, amely során végig jártunk néhány Széchenyi emlékhelyet, ideértve a nagycenki Széchenyi kastélyt is. Ezekhez a túrákhoz a környékbeli lovaskocsisok és lovasok is csatlakoztak, mindig jó volt a hangulat és a lovaskocsik is megteltek családokkal. Sajnos a Covid járvány ebbe is beleszólt, illetve az időjárás sem volt a lovastúrákhoz megfelelő, így az utóbbi pár évben nem minden sikerült úgy, ahogyan szerettem volna. Most pedig az időm kevés, így ez a tevékenység háttérbe szorult. Egyébként évek óta jelen vagyunk a falusi rendezvényeken is.

Már az unokáid is lovagolnak.

Öt unokám van és abból már ketten becsatlakoztak nyáron a lovastáborba. Sajnos messze laknak és csak nyáron tudnak nálam tölteni több időt, de a legnagyobb unokámat beirattam az otthonához közeli lovardába, így nyáron már együtt lovagolhatunk.

A beszélgetés végére hagytam a Kodolányi János Egyetemet, merthogy nyilván új kihívás a rektori kinevezés. Eltelt egy negyedév, hogyan látod, jól döntöttél?

Jól vagy rosszul, ezen már nem gondolkodom. A rektori kinevezés megtörtént, öt évre szól. Új kihívás, de nem előzmény nélküli. Már ötödik éve vezetem Sopronban a Széchenyi István doktori iskolát, és gyakorlatilag majdnem a nulláról kellett fölépíteni, mert egy elbukott akkreditációról indultunk. Nagyon sok feladat volt, kemény munka volt végig vinni, de sikerült. Nyilván nem csak az én érdemem, megtapasztaltam azt is, hogy jól dolgozni és eredményeket elérni csak jó csapattal lehet. Korábban Gödöllőn én voltam a diplomás pályakövető rendszer szakmai vezetője, alapos ismereteket szereztem az oktatáshoz kapcsolódó minőségbiztosításról és minőségfejlesztésről, és ez a tudás is jól jön a jelenlegi beosztásomhoz.

Apukám sokat mesélt nekem a Kodolányi – akkor még – főiskoláról, mert évekig dolgozott itt, amikor az intézmény a csúcson volt.

A fenntartók között is vannak ismerőseim, akikkel beszélgettünk többször a Kodolányi egyetemről. Amikor mondták, hogy kiírják a rektori pályázatot, elgondolkoztam, hogy vissza lehet-e hozni a Kodolányi egyetemet újra olyanná, amilyen valaha volt. Hallgatóbarát doktori iskolát építettünk föl Sopronban, ezt szeretném megvalósítani itt a Kodolányi egyetemen is.

És milyen konkrét terveid céljaid vannak az elkövetkezendő öt évben?

Tulajdonképpen ez egy ötéves terv. Jó lenne, ha egy rendes campust tudnánk kialakítani, egy olyan egyetemi komplexumot, ahol egy helyen találhatók a hallgatók, az oktatók, az ügyintézők. Ez lehetne a Székesfehérváron a Szabadságharcos út 59. Az épület már adott otthont az akkori főiskolának az indulás utáni években, folytatódhatna az akkori jól bevált gyakorlat. Egy kollégiumra is szükség lenne, ami ugyancsak volt korábban. Vannak az ismeretségi körömben olyan volt hallgatók, akik itt voltak az intézmény fénykorában, ők is el tudják mondani, hogy akkor a Kodolányi nem csak rangos felsőoktatási intézmény volt, hanem igazi közösség. Tehát jó dolog volt kodolányisnak lenni. Ahogyan beszélgettem már a kollégákkal, sokan azért vannak itt, mert hűségesek a Kodolányihoz, itt voltak akkor is, amikor elindult, amikor fejlődött, amikor fönt volt és átélték a mélypontot is. De türelmesen ki akarják várni, amíg újra felível a Kodolányi Egyetem pályája. Az a cél, hogy nagyon jó képzést tudjunk nyújtani, tehát haladni kell a korral. A Kodolányi jól halad a távoktatás, a levelező oktatás vonatkozásában, preferálja az online oktatást is. Ezt más egyetemeken is elkezdték, ez egy jó irány. Lényeg, hogy ez jó minőségű oktatás is legyen. De föl kell lendíteni a nappali képzést, mert a nappali képzésnek semmihez sem hasonlítható hangulata és későbbi éveikre nézve kapcsolati tőkéje van a diákok számára. Tehát az egyik oldal, hogy tudást adunk és diplomát kap a tudás mellé a hallgató. A másik oldal pedig, hogy közösséget is építsünk. Nekem az a célom, hogy erős hallgatói közösség legyen, és magas színvonalú szolgáltatást nyújtsunk mindhárom – nappali, levelező és távoktatásos – tagozaton egyformán.

Mindeddig az állami felsőoktatásban tapasztaltad meg, hogy ott milyen továbblépési lehetőségek vannak. A magánfelsőoktatás esetén mit tapasztalsz, mennyiben más? Több lehetőség van? Egyáltalán mi a különbség?

Van különbség. Egyrészt az államiban közalkalmazottak voltunk, aztán alapítványi egyetemen munkavállalók. Sopronban éltem meg ezt az átalakulást, ott a modellváltásnak sok pozitív eredménye volt, például rendezték a fizetéseket. Kapott az egyetem fejlesztési lehetőségeket. A magánegyetem más. A fenntartónak több joga van. A magánegyetem olyan, mint egy gazdasági vállalkozás. Önfenntartónak kell lennie, sőt, nyereségesnek ahhoz, hogy fejlesztésre, bérrendezésre is sor kerüljön. Ez a fenntartó érdeke. Kiemelten fontos, hogy jól tudjunk együtt dolgozni, a változtatási terveket közösen beszéljük meg. Világéletemben egyetemi közegben dolgoztam. Nyilván amiatt esett rám a fenntartó választása, mert van tapasztalatom, és ezt a tapasztalatot szeretném az egyetem érdekében hasznosítani. A fenntartó közeggel jó a kapcsolatom, és bízom benne, hogy hatékonyan fogunk tudni együtt dolgozni.

Lesznek-e új szakok?

Az új szakok esetében az a helyzet, hogy ami keresett, ami piacképes, azé az elsőbbség. Ami a keresleti oldalon hangsúlyos és ahol a térségben hiány mutatkozik, megpróbálunk alkalmazkodni. Tehát, amire nincs kereslet, azt nem erőltetjük, vagy éppen átmenetileg nem indítjuk. Tény, hogy a világ folyamatosan változik. A mesterséges intelligenciával pedig még jobban változik számos dolog. Nekünk alkalmazkodni kell a változó világhoz. Ahogyan Hérakleitosz mondta: Semmi sem állandó, csak a változás maga.