Látható – e már a háború vége - A tematikus hét második napjára egyetemünk beszélgetésre invitálta Dr. Rácz Andrást, a Német Külpolitikai Társaság vezető szakértőjét és Balogh Istvánt, Ukrajna budapesti nagykövetségének ügyvivőjét. Nemzetközi tanulmányok hallgatóként nem volt kérdés, hogy egy informális, érdekfeszítő és fontos előadást fogunk hallani. A beszélgetést Szent-Iványi István tanszékvezető koordinálta.
Elsőként Balogh Istvánhoz intézte a kérdéseket; Ukrajna hogyan viszonyul az Oroszországgal való békekötéshez, van-e az ukrán adminisztrációnak javaslata a békére, van-e kidolgozott terv, stratégia. Balogh István válasza szerint Ukrajna nem zárkózik el a békétől, 2022. november 15-16 között lezajlott G20 találkozón Volodimir Zelenkszij maga vetette fel a kérdést, hogyan lehetne lezárni a háborút. Egy olyan béketervet szeretne, ami nem ideiglenesen tartja fent a békét, hanem hosszútávon, örök időre garantálja a „békés” viszonyt. Ennek érdekében tíz kihívás, cél fogalmazódik meg ukrán szempontból: nukleáris biztonság: légipajzs kialakítására van szükség Ukrajna felett, illetve garancia arra, hogy Oroszország nem vet be nukleáris fegyvereket; élelmiszerbiztonság: ahol a cél az, hogy a gabona kereskedelmi útvonalainak elérhetősége folyamatosan garantálva legyen az ENSZ égisze alatt, energiabiztonság: ahol jelenleg Oroszország fegyverként használja az energiát a világgal szemben, elvárás volna ezzel szemben, hogy a jövőben ettől ne kelljen tartania a gazdasági partnereknek, ENSZ szakértők bevonása szükséges; foglyok, deportált személyek szabadon engedése: sajnos nincs a hadifoglyoknak elérhetőségük - az ENSZ és a Vöröskereszt nem tud hozzáférni a foglyokhoz, elég komoly kihívás, amivel meg kell küzdeni, hiszen hárommillió emberről van szó, ebből tizenhatezer gyermek, akik orosz családokhoz kerültek; orosz csapatok kivonása Ukrajnából: egyértelműen; az igazság helyreállítása: a felelősségrevonási mechanizmus beindítása, illetve kártérítési bizottság felállítása; ökológiai biztonság helyreállítása: kétszázezer négyzetméteres terület van aláaknázva, kárfelmérési platform létrehozása, aknamentesítés; háború eszkalációjának megakadályozása: mivel katonai szövetségként kizárólag a NATO tudja garantálni Ukrajna katonai védelmét, ám Ukrajna a háborús helyzete miatt nem csatlakozhat a NATO-hoz, egy tanácsot hoznának létre – Kijevi Biztonsági Tanács –, ahol a csatlakozó országok Ukrajna védelmét biztosítják; háború végének erősítése: Ukrajna integritásának dokumentumba foglalt biztosítása. Ezeket a célokat egy globális találkozón lehetne egyeztetni, a Biztonsági Tanácsot a partnereknek tartalommal kellene feltölteni.
A következő kérdés Dr. Rácz Andrásnak szólt, aki orosz oldalról járta körül a témát. Rámutatott, Oroszország terve északon Harkiv elfoglalása volt, ez 2022. szeptemberében sikerült, de Ukrajna villámháborúval visszaszorította az orosz csapatokat, majd a harc megrekedt, mert az ukrán hadsereg kifogyott a lőszerből. Szintén terve volt Luhanszk elfoglalása, ami sikerült neki, de délen már más a helyzet - Bahmut területén. Egyértelműen kijelenthető, hogy a legkeményebb harcok Harkivban és a Donbasszban zajlanak, viszont a folyamatosan hangoztatott „nagy orosz támadás” még mindig nem látható.
Jelenleg Bahmutért folynak kemény harcok, viszont a háborút vizsgálva nem szabad elfelejtenünk, hogy nem most bontakozott ki a konfliktus Ukrajna és Oroszország között, hanem már 2014-ben, a Krím elfoglalásakor zajlott a krízis, ami azóta is tart.
A 2015 - 2022 közötti időszak alacsony intenzitású konfliktusnak nevezhető, ez idő alatt az ukránok Bahmut folyamatos erősítésén dolgoztak, erőd-erőd hátán, védelmi vonalak kialakítását eszközölték, azért is próbálják ilyen erővel tartani ezt a területet, mert óriási mértékben meg lett erősítve - ezt mutatja az, hogy az orosz csapatok négy métert haladnak naponként.
Ukrajna a nagy ellentámadásra két-három héten belül felkészült lesz, ha „felszárad a talaj, ugyanis ilyenkor az olvadások, esőzések miatt saras állapotok uralkodnak, harckocsikkal sem lehet közlekedni – úttalanság jellemzi a területet.
Minden attól függ, hogy Ukrajna ellentámadása hogyan alakul, egy biztosnak tűnik: atomháború nem lesz. Orosz célként már csak az fogalmazható meg, hogy azokat a területeket megtartsa, amiket megszerzett. Oroszország azért tűzi ki célként még mindig a területfoglalást ennyi veszteség után is, mert ha kimondaná ennek ellenkezőjét, beismerné saját vereségét. A konfliktus befagyasztása csak az orosz célt szolgálja, hiszen időt nyernének, pótolni tudnák lőszerhiányaikat.
Ami a nyugatról érkező fegyvereket illeti, már 50 – 50 % a nyugati és az exszovjet fegyverek aránya Ukrajnában, nyugatról kizárólag olyat kapnak, ami nem teljesen új technológia, ugyanis, ha Oroszország megkaparintana egyet is a legmodernebb fegyverekből, már saját célra fejleszthet a levadászott típus alapján. Ezt óvatosan kell kezelnie a Nyugatnak.
A Belarusz által Oroszországnak nyújtott segítség fontosságáról is szó esett. Az orosz katonai kiképző rendszerek száz-százhúszezer katona kiképzésére lettek tervezve. A háború elhúzódásával több katona kiképzésére lett igény – de nem képes rá a rendszer, ezért Belarusz nyújt segítséget ebben, ám nekik sosem volt háborús tapasztalatuk, tapasztalatlan hadsereggel rendelkeznek, ezért kimondható, hogy nem sokat ér ez a támogatás az orosz félnek, Ukrajnának viszont az egész nyugat segít.
A fegyverek és hatékonyságuk közötti különbségek elég pontosan kirajzolódnak számok alapján: míg Oroszország egy nap például ötven-hatvanezer tűzérségi gránátot lő ki, addig Ukrajna hat-hétezret. Viszont a hatékonyság fontosabb a mennyiségnél, Ukrajna nyugatról a pontos(abb) célzás érdekében felhasználható forrásokat, nagyon hasznos információkat kap, emiatt nem jelenthető ki Ukrajna egyértelmű hátránya.
Atomháború: ha Ukrajna vissza akarná foglalni a Krímet, az sima „városi” harcokkal nagyon nagy falat lenne. Krímért feltételezhetően nem robbantana ki Oroszország atomháborút, ezt csak az oroszok mondják fenyegetésként, itt megemlítendő, hogy Oroszország taktikai atomfegyvereket akart telepíteni Fehéroroszországba, ezt Amerika „nagy figyelemmel kíséri”, de mint Dr. Rácz András szakértőtől megtudhattuk, a bizonyos Defcon 5-ös skáláján, a védelmi készenléti szintet az orosz hír hatására 3-as szintről (ez a szint nem egy fenyegető állapot) 2-es szintre változtatta, ami a jelentés alapján a „6 órán belül lehet lőni”, azaz „bevetésre várva” állapotot jelzi. Erre a készenléti minősítésre Oroszország nem reagált. Ha Oroszország az atomháború mellett köteleződne el, Delhi és Kína csatlakozna a nyugati szankciókhoz, tehát Oroszország állna szemben a nyugati államokkal, plusz Kínával, Indiával, Ukrajnával. Információs elrettentés zajlik a témában ezzel kapcsolatban.
Kérdés merült fel egy hallgatótól Dr. Rácz András felé a Wagner-csoport folyamatos utánpótlásáról, toborzásáról, a szakértő válasza szerint a Wagner-csoport zsoldos utánpótlása börtönökből egy valós hír, de mégis akadályba fog ütközni valószínűsíthetően, mert az információk terjedése megvalósul a börtönökben is, tartja magát a nézet, miszerint „ágyútölteléknek” használják a frissen toborzottakat, vagyis az első vonalban őket küldik a harcok megindulásakor, amit kevesen élnek túl. A nekik ígért hat hónap utáni leszerelést nem hiszik el, nem történik meg, ha egyáltalán túlélik a bevetést. Ez az oka annak, hogy cserébe a szabadulásukért sem akarnak aláírni a toborzáskor. Dr. Rácz András kiemelte, hogy lényegesebb kérdés, hogy maga a Wagner-csoport, mint egység milyen jövőképpel rendelkezik, egyáltalán fennmarad-e, megmarad-e mint harci alakulat.
A beszélgetés megszervezését köszönjük az Egyetemnek, több szempontból ráláthattunk a szomszédunkban zajló eseményekre, az interneten elérhető sokféle információ mellett egyenes és érthető következtetéseket hallottunk. Köszönjük a vendégeknek, hogy eljöttek és ezzel segítették tanulmányainkat.
Joko Lilla, nemzetközi tanulmányok szak, III. évfolyam
