Máté Kriszta: “A kemény munkában, szorgalomban, kitartásban hiszek.”
Több, mint tíz éven át láthattunk téged különböző hírműsorokban és dokumentum- vagy interjú- műsorokban. Nem hiányzik a kamera és a közös műsorvezetés a férjeddel, Bárdos Andrással?
A kamera egyáltalán nem hiányzik. Nagyképűen talán úgy mondhatnám röviden, hogy az az élmény, a népszerűség, az ismertség nekem már megvolt. Van annak jó oldala, ha az embert nem ismerik meg smink nélkül az utcán, vagy egy kinyúlt pulcsiban. Sosem vágytam a szakmámmal járó népszerűségre. Sosem fürdőztem benne, zavart, ha fotóznak és ezt nem csak mondom, ezt a részét a munkámnak mindig kerültem, amennyire lehetett. Andrással azok az évek, amikor együtt dolgoztunk, fontos évek, az idő tájt született mindkét gyerekünk. Vagyis csak jó élményeim kapcsolódnak azokhoz az évekhez, de elmúlt, és nem is akarnánk már együtt dolgozni, nagyon másfelé kanyarodott a szakmai életünk. A gyerekeim azóta tizenhat és tizenkilenc évesek. András a tévézés után két könyvkiadót is alapított, én sok éve producerként dolgozom, tanítok, és építjük Liluval a közös vállalkozásunkat, a Lilulandet.
Az általad vezetett műsorok megköveteltek némi keménységet vagy komolyságot. Sosem szeretted volna kipróbálni műsorvezetőként a könnyedebb, szórakoztató showműsorok egyikét?
Mindig faktuális (tény-alapú) műsorokban dolgoztam, a show, a csillogás nagyon távol áll tőlem. Volt már rá példa, hogy szereplőként részt vettem ilyen műsorban, de szerintem sem én, sem a nézők nem gondolják úgy, hogy ezekbe való lennék. A hírműsorokban nemigen van min mosolyogni, a jó hírek ritkán kerülnek adásba. De igaz az is, hogy amikor tizenhat évesen tévézni kezdtem, úgy éreztem, hogy ha nem tűnök elég keménynek, sebezhető vagyok. Ezért aztán mindig keménynek tűntem, és ez rám jegecesedett. De ha valaki személyesen találkozik velem, meglepődik, hogy jé, mosolyogni is tudok.
Végig jártad a szakmai ranglétrát. Voltál már riporter, műsorvezető, szerkesztő, de most pár éve producerként tevékenykedsz. A Cápák között produceri feladatai hogyan találtak meg?
Már akkor, amikor gyakran szerepeltem, már akkor is volt olyan műsor, amelynek én voltam a producere (Forró nyomon). Nem csak azért, mert készültem a képernyőn túli életemre, hanem azért is, mert már akkor is tanítottam, és mindig fontosnak tartottam, hogy a tanítványaimmal együtt is dolgozhassak. Az üzleti műsorok és a sikeres vállalkozók közelébe a saját fejlesztésű Első millióm története című portrésorozat kapcsán kerültem. Az RTL-en nagy sikerrel futó Cápák között-nek a 7. évadát készítjük, és remélem, itt is olyan sikeres lesz a jövőben is, hogy eljutunk a 18. évadhoz, ahogy az amerikai, vagy az angol verzió. De hiszek abban, hogy ez sokkal több, mint egy tévéműsor, hiszen mi magunk is üzleti ökoszisztémát építünk. Az elmúlt évadokban jelentkező vállalkozók közül többen együtt is fejlesztettek már termékeket, a műsor partnereivel a közös üzeneteket a saját felületeiken fejlesztik tovább, és vitathatatlan a műsor edukációs szerepe is.
Minden évadban újabb és újabb tehetséges jelöltekkel találkoztok. Vannak személyes kedvenceid? Meglátod azt a potenciált, amitől sikeres vállalkozó lesz valaki?
Rengeteget tanulok a Cápáktól és a vállalkozóktól is, miközben én magam is vállalkozó vagyok. Ma már kimondottan fontos, hogy egy vállalkozó tisztán, átláthatóan vigye a bizniszét, tisztában legyen a saját hibáival, gyengeségeivel, erényeivel és transzparensen működtesse a vállalkozást. Szerencsére egyre több ilyen vállalkozó van, így minden évben azok a személyes kedvenceim, akikkel éppen együtt dolgozunk. Persze, van, akinek jobban szurkolok, de általában már egyre jobb arányban meg tudom tippelni, ki kaphat a Cápáktól pénzt.
A produceri feladatok mellett tanítasz még a Kodolányi János Egyetemen nappali és levelező szakos hallgatókat is. Úgy tűnik, a tanítás fontos része az életednek most is.
A mi szakmánk egy nagyon gyorsan változó szakma. Nemigen lehet tankönyvből tanítani, mert mire megszárad rajta a nyomdafesték, a könyv elavul. Aki ezt a pályát választja, leginkább a szakmában tevékenykedve szerez rutint. Ha ebben tudom segíteni a fiatalembereket, ha részese lehetek, hogy felgyorsuljon az a folyamat, hogy valaki azt csinálhassa, amit ezen a pályán szeretne, akkor nekem is képzettebb, tapasztaltabb kollégáim lesznek. Persze, egyfajta műhely is ezáltal egy szerkesztőség, de éppen ez a klassz benne. Azokat a skilleket, amelyek a tanítványoknak megvannak, nem lehet tanítani. Szívesen vagyok közöttük, és szeretem őket tanítani.
Mi a véleményed a mostani műsorvezetőkről? Gondolok itt a celebekre, influenszerekre, színészekre.
Érzek a kérdésben némi előítéletet, hogy fanyalogjak: “bezzeg az én időmben”. Szerintem nem lehet összehasonlítani a tévézés virágkorának szereplőit azokkal, akik ma műsorvezetői szerepben vannak. Ez egy szakma, ami sok más hasonló szakmához hasonlóan átlakult, illetve a szó szoros értelmében eljárt felette az idő. Nem azok a skillek fontosak már, mint húsz évvel ezelőtt. Márka-és brandépítésben sokkal tudatosabbak az influenszerek, és a sikeresek nagyon sokat dolgoznak azért, hogy építsék a saját világukat. A celebeknek nem a teljesítménye, csupán az élete érdekes a közönség számára, ne keverjük össze a kettőt!
Te és a családod nem szerepeltek a bulvársajtó címlapján. Pedig a gyerekeiddel dicsekedhetnél is, hiszen karatéban kiemelkedőek. Ez tudatos döntés?
Amikor megszülettek a gyerekeim és mindenki kíváncsi volt rájuk, mindig azt mondtam, hogy majd saját jogon kerüljenek a nyilvánosság elé. Ha űrhajósok, vagy feltalálók, olimpikonok lesznek. Ne azért legyenek ismertek, mert mi vagyunk a szüleik. Ez hatalmas teher lehet egy gyereknek, és nagy felelőtlenségnek érzem a szülők részéről, akik visszaélnek a gyerekük személyiségi jogaival. Aztán mostanra saját dugámba dőltem, mert olyan eredményeket érnek el, olyan sikereik vannak, hogy saját jogon is bekerülhetnek az újságokba. De ott meg nem feltétlenül kell tudni, hogy ők az én gyerekeim. Természetesen alig bírom ki néha, hogy ne dicsekedjek velük, de már egyre gyakrabban fordul elő, hogy valamilyen társaságban onnan ismernek, hogy én vagyok Bárdos Ádám vagy Bárdos Anna anyukája.
Szoktál előre tervezni? Ha igen, mik a terveid a jövőben?
Nem túl szerencsés, de néhány hónapra, legfeljebb egy évre tudok előre tervezni. Örülök, ha egy hétre előre átlátom a teendőimet. A tervezést inkább a család többi tagjára bízom. Inkább problémákat oldok meg. A család ügyeinek bonyolítása mellett nagyjából a következő műsor előállításáig látok el.
Az utolsó kérdésem: mi a te szupererőd?
Nincs olyan. Nem hiszek a szupererőben, sőt még a tehetségben sem. A kemény munkában, szorgalomban, kitartásban hiszek. Ahogy szokták mondani, Mozart azért lett nagyobb zenész, mint Salieri, mert többet gyakorolt.
Szöveg: Boros Zsuzsa
Fotó: Viszlay Márk
/Forrás:www.szezon.hu/
