A britek és az Unió

Cikk dátuma 2015. január. 07. | Tudomány
A britek és az Unió

Koudela Pál - Hossó Nikoletta

Az Egyesült Királyság és az Európai Unió kapcsolata néhány fontosabb kérdésben

Az utóbbi fél évben felerősödtek az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti viták, feszültségek, melyek számtalan területre kiterjedtek, így ellentmondásba került a két jogi személyiség a növekvő teljesítmény nyomán megemelt befizetési arány, a szabad munkavállalás és a növekvő bevándorlás közötti ellentmondás vagy akár emberi jogi kérdések miatt.

A brit igazságügy miniszter, Chris Grayling októberben már a jövő konzervatív kormányzatának nevében jelentette ki, hogy akár az Európai Emberi Jogi Egyezményből való kilépést is lehetségesnek tarja, javaslataik visszautasítása miatt.[1] Egy esetleges Tory kormány ilyen szélsőséges emberi jogi vitája, az ország védelmének fényében kérdésessé teszi akár az ország Európa Tanácsban betöltött szerepét, vagy akár a Lisszaboni Szerződéshez való, s így az egész Európai Unióhoz való kapcsolatát is.[2]

A jogi vita nem új keletű. Szakmai téren évek óta tart, és formailag számos egyéb körülményre hivatkozik, így pl., hogy az 1998-as Emberi Jogi Törvény (HRA) elfogadásakor figyelmen kívül hagyták a parlament végső döntési jogát annak beiktatására[3], vagy, hogy a brit alkotmány összetettsége és éppen ezért életképessége ellenére a Westminster angol-centrikussága az Európai Ellenőrző Bizottság kritikáját vívta ki a szuverenitás kérdésében.[4]

Miközben az Egyesült Királyság az elsők között fogadta el az Emberi Jogi Egyezményt, sőt alapvető alkotója is volt annak, így valójában az a brit jogi hagyományokra meglehetősen reflektál. 1998-tól az egyéni kérelmek és az Emberi Jogi Bíróság minden csatlakozott (47) ország számára kötelező lett. Miközben egyfelől sem a hetvenes, nyolcvanas vagy akár még a kilencvenes években sem lépett ki a szerződésből Nagy Britannia, másfelől a statisztikai adatok szerint nem is gyakran szenvedett vereséget Strasbourgban, sőt a legkevesebb beadványt nyújtja be évente.[5]

A kérdést a Polgárjogi Bizottság is vizsgálta két ízben 2012-ig majd azt követően, ám nem jutott eredményre.[6] Az elmúlt ősz folyamán egy másik kérdés kapott különösen nagy hangot. A növekvő brit gazdaság következtében az EU megemelte annak kötelező befizetését 2,7 milliárd fonttal.[7] Az esemény nem kedvezett David Cameronnak, sem a hamarosan soron következő választásokon a kormány esélyeinek, azonban hosszabb távra visszatekintve nem tekinthető csupán aktuálpolitikai eseménynek. Az utóbbi öt évben ugyanis megduplázódott a brit befizetés mértéke 4,3-ról 8,6 milliárd fontra. Mindez általánosságban Tony Blair kormányának idején történt, a még 1984-ben kapott kedvezmény visszavonásának köszönhető.[8] Mégis sokkal fontosabb a mi szemszögünkből nem pusztán a hatalomért való versengés vagy gazdasági kontextusban értelmezni a jelen konfliktus-helyzetet, hanem egy, az Európai Unióban való bennmaradás vagy abból való kilépés összetevőjeként. Természetesen ez is politikai eszköz: így akár a UKIP választási kampányának részeként, akár a jelen kormányra gyakorolt nyomásként figyelembe vehetjük. A gazdasági vita is élénk: az esetleges kilépés ugyanis olyan korlátokat oldana fel, melyek következtében a brit gazdasági kapcsolatok, különösen az export megélénkülne Kínával, az Egyesült Államokkal (mely amúgy is legszorosabb szövetségese Nagy Britanniának) vagy akár Oroszországgal, de elmélyítené a szövetséget olyan szervezetekkel is mint a G8, G20 vagy az OECD. Az ilyen EU szkeptikus gazdasági elemzések[9] (alapvetően csökkenő GDP-vel számolva hosszútávon) számtalan gazdasági összetevőre kitérnek, ám nem mindre okvetlenül kellő alapossággal.

Az egyik ilyen a migráció kérdése, amely azért is kiemelendő, hiszen önállóan is részét képezi az EU szkeptikus politikának. Nigel Farage -, hogy a legpregnánsabb jelenség kapjon ismét hangot - számtalan tiltást, korlátot vezetne be, sőt ugyancsak az EU-ból való kilépést teszi alapvető megoldási alternatívának a UKIP programjába.[10] A növekvő bevándorlás az EU országokból már valós és jelentős döntéseket is kikényszerített az Egyesült Királyság részéről, így pl. a 2004-es szabad munkaerőpiaccal szemben már bevezette a hét év korlátozást a következő csatlakozási szakaszban. A gazdasági elemzések, amelyek általában az ország EU-ban elfoglalt helyével, vagy a lehetséges kilépés következményeivel foglalkoznak, előszeretettel emlegetik a munkaerőpiaci korlátok, a kínálat növekedését, ám ez a mélyrehatóbb elemzések szerint, és a migráció általános tapasztalata szerint is hibás, csupán elméleti elképzelés. A bevándorlók jelentős része alulfoglalkoztatott és éppen azon fizikai munkákat látja el, amiket a britek amúgy sem szeretnek, kisebb része viszont kifejezetten a munkaerőpiaci túlkeresettel megáldott szellemi foglalkozásokat tölti be, így semmi esetre sem okoz munkanélküliséget, vagy - ahogy ezen munkák fogalmaznak - nehézségeket a brit dolgozók számára.[11]

Végigtekintve a fenti - és természetesen számtalan más - összetevőkön, felmerül a kérdés, hogy vajon az Egyesült Királyság és az EU viszonyának ilyen sokrétű problémarendszere valóban ilyen jelentős-e vagy csupán egy jelenlegi, választások előtti légkör erősíti fel a visszhangokat? Választ nem érdemes adni, a közeljövőben úgyis megkapjuk, ám áttekinteni, egymás mellé állítani a kérdéses témákat talán nem volt haszontalan.



[1] Protecting Human Right sin the UK. The Conservatives' Proposals for Changing Britain's Human Rights Law. https://www.conservatives.com/~/media/Files/Downloadable%20Files/HUMAN_RIGHTS.pdf (letöltve 2015. január 7.)

[2]

Watt, Nicholas és Owen Bowcott (2014): Tories plan to withdraw UK from European convention on human rights. In: The Guardian. http://www.theguardian.com/politics/2014/oct/03/tories-plan-uk-withdrawal-european-convention-on-human-rights (letöltve 2015. január 7.)

[3] Hiebert, Janet L. (2013): The Human Rights Act: Ambiguity about Parliamentary Sovereignty. In: German Law Journal. 14(12) 2253-2274

[4] Tomkins, Adam (2013): What’s Left of the Political Constitution?. In: German Law Journal. 14(12) 2275-2292, 2278

[5] Donald, Alice, Jane Gordon and Philip Leach (2012): The UK and the European Court of Human Rights. Equality and Human Rights Commission Research Report Series. Human Rights And Social Justice Researche Institute. pp. 180-183

[6] British Bill of Rights commission fails to reach agreement. (2012). http://www.bbc.com/news/uk-politics-20757384 (letöltve 2015. január 7.)

[7] Mason, Rowena (2014): Britain’s contribution to EU has risen by £2.7bn, quadrupling in five years. In: The Guardian http://www.theguardian.com/world/2014/oct/31/britain-eu-contribution-rise-quadruple-cameron (letöltve 2015. január 7.)

[8] Dominczak, Peter (2014): Tony Blair helped to double Britain's EU payments. In: The Telegraph http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/eu/11200124/Tony-Blair-helped-to-double-Britains-EU-payments.html (letöltve 2015. január 7.)

[9] Mansfield, Iain (2014): A Blueprint for Britain: Openness not Isolation. In: http://www.iea.org.uk/sites/default/files/publications/files/Brexit%20Entry%20170_final_bio_web.pdf (letöltve 2015. január 7.) és Springford, John et. al. (2014): The economic consequences of leaving the EU. The final report of the CER commission on the UK and the EU single market. London, Centre for European Reform.

[10] Wintour, Patrick (2014): Ukip wants a five-year ban on new migrants, says Nigel Farage. In: The Guardian http://www.theguardian.com/politics/2014/jan/07/ukip-immigration-policy-nigel-farage-migrants-ban (letöltve 2015. január 7.)

[11] Blanchflower, David G. – Saleheen, Jumana – Shadforth, Chris (2007) The Impact of the Recent Migration from Eastern Europe on the UK Economy, London, England: Bank of England. és Clark, Ken - Drinkwater, Stephen (2008) The labour-market performance of recent migrants. Oxford Review of Economic Policy 24(3), pp. 495-516 stb.

Kodolányi János Egyetem

Kodolányi János Egyetem
Cím: 5900 Orosháza, Gyopárosi út 3/f.
Kodolányi János Egyetem
Cím: 1139 Budapest, Frangepán utca 50-56.
Telefon: (1) 238 9327

Kodolányi János Egyetem
Cím: 8000 Székesfehérvár, Fürdő utca 1.
Telefon: (22) 543-400
Impresszum | Szerzői jogok | Etikai kódex | Médiaajánlat