Döményi Levente, kommunikáció- és médiatudomány szak, III. évfolyam: Tisztelet a hősöknek
Sokszor elgondolkodom azon, hogy számomra mit is jelent március 15-e. A legtöbben talán csak annyit mondanak erre: forradalmat. Szerintem azonban ennél jóval többet jelent sokunknak. Jelenti a haza szeretetét, a nemzeti összetartozást, a nyelvünk iránti elkötelezettséget. A legfőbb jelentése mégis talán az összetartozás. Hogy legyünk a világon bárhol, bármennyien, mi magyarok mindannyian összetartozunk, büszkék vagyunk történelmünkre, elődeink bátorságára.
Március 15-e hazánkban ünnep-és munkaszüneti nap, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapja, amikor a márciusi ifjak bátorságára és vezetőjükre, a lánglelkű költőre, Petőfi Sándorra emlékezünk, aki a szabadságharc és az ifjonti lendület, erő és akarat szimbólumává vált.
1848. március 15-én Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival, melyek az egyenlőség, szabadság és testvériség. Megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
A Pilvax-kör előző este határozta el véglegesen, hogy a bécsi forradalom nyomán cselekvésre szánja el magát. Március 15-én délelőtt mozgósították az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amelyet később Landerer nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak. Így született meg a sajtószabadság. Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál tartottak nagygyűlést, majd a tízezresre duzzadt tömeg a hajóhídon átvonult Budára, ahol a megrettent helytartótanács életbe léptette a 12 pontban foglalt követeléseket, és szabadon bocsátotta a bebörtönzött Táncsics Mihály újságírót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre.
A szabadságharc bukása után valamennyi társadalmi réteg titokban ápolta március 15-e emlékét, pedig a megtorlás évei alatt nemcsak a forradalom vívmányainak megemlítése volt tiltott, hanem a Kossuth-szakáll, a piros-fehér zöld szín és a Rákóczi-nóta is.
Az 1867-es kiegyezést követően szabadabbá, de az osztrák–magyar együttműködés érdekében óvatosabbá is vált a megemlékezés. 1898-ban, a fél évszázados évforduló alkalmából hallgatólagosan elfogadták március 15-e megünneplését, állami ünneppé azonban az 1848-as törvények szentesítésének napját, április 11-ét tették. Március 15-e 1928-ban vált hivatalos keretek közt megtartott nemzeti megemlékezéssé. A kommunisták az 1950-es években eltörölték, majd később újra visszaállították a szigorúan meghatározott keretek közti megünneplését.
A rendszerváltozás után az Országgyűlés nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé, amelyet a 2012-es Alaptörvény is megerősített. A nemzeti ünnepen Magyarország lobogójának felvonása után a forradalom kiemelt helyszínein, a Nemzeti Múzeumnál és a budai várban emlékeznek meg a forradalomról.
Amellett, hogy idén március 15-e szombatra esik, tehát nem munkaszüneti nap, a hétvége mindannyiunknak lehetőséget biztosít körbejárni lakóhelyünk környékét és megemlékezni hőseinkről. Tisztelet a hősöknek.
