Kustra Ádám – kommunikáció és médiatudomány szak, I. évfolyam
A nyelv, amit mindenki ért
A zene univerzális nyelv. 1975 óta ünnepelik minden október elsején a zene világnapját Yehudi Menuhin hegedűművész ötlete alapján, akinek a célja a zene népszerűsítése és határokon átívelővé tétele volt. A világnap nem merült feledésbe az ötletgazda halálával; az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Iskolákban, óvodákban énekelnek a gyerekek, a közművelődési házakban koncerteket, hangszerbemutatókat szerveznek és az utcazene is fontos szerepet kap ezen a napon.
A zene születéstől a haláláig kíséri az embert, jogosan jöhet a kérdés, hogy ha ez a dolog ennyire körbeveszi az életünket, akkor miért kell még világnapot is tartani. Kodály Zoltán azt mondta: „A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.” Azt hiszem, a világnap éppen ezt a kodályi gondolatot fémjelzi.
A zene a nyelv, amit mindenki ért, szimbólum, ami sok mindent jelenthet az életünkben. Amikor az UNESCO világnappá nyilvánította ezt a napot, akkoriban a zene a szabadságot, a kibontakozást is jelenthette keleten és nyugaton egyaránt. Gondoljunk az Egyesült Államokban a Woodstockra vagy idehaza a Szabad Európa Rádióra.
A közösség és az egyén vonatkozásában egyaránt nagy kincsünk a zene. Összekovácsol, gyönyörködtet, szórakoztat, élményt ad. Végezetül essék szó arról is, akik által megszületik a hangok harmóniája, akik komponálnak, zenélnek, hogy szebb legyen a világ. Köszönet érte.
