Rajkort Miklós írása – nemzetközi tanulmányok szak, III. évf.
Trianonra emlékezve
1914. július 28-án kitört a Nagy Háború, az I. világháború, amely német és osztrák-magyar sikerekkel kezdődött, a háború viszont másképpen alakult: mind Németország, mind pedig az Osztrák- Magyar- Monarchia elvérzett. 1918. november 3-án a Monarchia Padovában, november 11-én Magyarország Belgrádban fegyverszünetet írt alá, amely egyet jelenthetett: Magyarország elveszítette a háborút, amelyért komoly árat kellett fizetnie.
Magyarországnak a békekonferenciára 1919 után küldtek a győztesek először meghívót, miután Károlyi Mihályt és Kun Bélát követően megfelelő tárgyalásra alkalmas partner lépett a színre, Horthy Miklós. A magyar békedelegáció 1920 januárjában érkezett meg Párizsba, de érdemi lépést nem tudott tenni, a már korábban megrajzolt határelképzelés tekintetében. A hazai pesszimista várakozás hamar bebizonyosodott, miután az antanttól megkapták azt a 14 pontból álló tervezetet, amely Magyarország felosztását- az antant hatalmak már a háború idején megegyeztek Magyarország szomszédos államaival, hogy a háború befejeztével melyik ország, melyik magyar területtel gazdagodhat- és kollektív büntetését tartalmazta. A magyar küldöttség vezetője, Apponyi Albert ötórás védőbeszédében angolul, franciául és olaszul-így próbálta meggyőzni a tényekről az antant hatalmak vezetőit- felvázolta, hogy a tervezett határmódosítás miféle kártékony hatással bírna az ország számára, valamint érvelni próbált amellett, hogy Magyarország már ezer éve birtokolja területeit, szemben a környező államok hamis állításaikkal. A delegáció másik tagja,a földrajztudós Teleki Pál megalkotta az ominózus „vörös térképet”, amelyben ábrázolta a Kárpát-medencében lévő nemzetiségek arányát, vörös színnel kiemelve a magyar ajkú lakosságot, amely a térkép legnagyobb részét tette ki. Hiába minden igyekezet, minden tett, a magyar delegáció érvei süket fülekre talált, a kocka el volt már vetve.
A békediktátum aláírására 1920. június 4-én, a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban került sor; Benárd Ágost(népjóléti miniszter) és Drasche-Lázár Alfréd(rendkívüli követ) látták el kézjegyükkel a szerződést, amely a Szent István-i Magyarország megszűnését jelentette: hazánk elveszítette területének kétharmadát, húszmilliós lakosságából hétmillióssá csökkent, így az egykori középhatalmi állam, kishatalommá alakult át. A legnagyobb veszteség: Erdély, amelyet Romániához csatoltak. A trianoni sokk meghatározta a két világháború közötti, Horthy-korszak külpolitikáját, amelynek prioritása a revízió volt.
