Klicasz Petrosz, Zrínyi Miklós Gimnázium, 12.b
Egy izgalmas látogatás
Akadnak, akik a felvételi időszak utolsó napjaira hagyják a jelentkezés benyújtását, és még ilyenkor is felmerülhetnek kétségek a szakok, felsőoktatási intézmények sorrendjét illetően. Sokat segítenek a döntés meghozatalában az egyetemi nyílt napok, amelyek során betekintést nyerhetünk az egyetemi életbe, megismerhetjük az egyes szakok követelményeit, találkozhatunk a tanárokkal. Én a Kodolányi János Egyetem Budapesti Oktatási Központjának nyílt napját látogattam meg, hogy tájékozódjak, milyen szakok vannak és úgy általában, milyen az élet ezen az egyetemen.
Ez az egyetemlátogatás volt az életemben az első, ahol pontosan megtaláltam azt a szakot, amit én tanulni szeretnék a jövőben. Ez pedig a kommunikáció- és médiatudomány, azon belül is a televíziós műsorkészítő szak. Már a megnyitó előtt fél órával megérkeztem az egyetemhez, hogy biztosan legyen helyem az általános tájékoztatón, ami tíz órakor kezdődött. Dr. Kovács László rektorhelyettes tájékoztatóján nagyon sok új információval gazdagodtam az egyetemmel kapcsolatban, és leginkább az maradt meg a fejemben, hogy az általam választott szakterület alapszakon és felsőfokú szakképzés formájában is tanulható.
A központi előadás után jöhettek a szakbemutató előadások különböző emeleteken és termekben egyaránt. Én természetesen a kommunikáció- és médiatudomány előadást választottam, ahol a tanszékvezető, Dr. N. Kovács Tímea tartotta ennek a szaknak a bemutatását. Először elmondta az alap tudnivalókat és információkat, amit tudni kell, hogyha ezt a szakot választjuk. Ebben a rövid előadásban is több új dolgot tudtam meg, pl., hogy szeptemberben 25. éve fogják tanítani az egyetemen a televíziós műsorkészítés titkait és rejtelmeit. A televízió kulisszatitkai úgy tizennégy-tizenöt éves korom óta érdekelnek, és azóta is nagy imádója vagyok ennek. Mindeddig nem tudtam, hogy ezeket a műsorokat a tévében hogyan készítik el, és mi található a kamerák mögött. Ezért is csillant fel a szemem, amikor azt mondta a tanszékvezető, hogy akkor most bemutatja nekünk a televíziós és rádiós műtermeket. A csoportot kétfelé osztották, mivel olyan sokan érdeklődtek a szak iránt, ezért nekem először a tévés műtermet volt szerencsém meglátogatni. Egy nagy terembe mentünk be és mindenki leült egy-egy székre. A tanszékvezető bemutatta a legfontosabb eszközöket, felszereléseket, amiket egy műsor készítése során használnak. Ezután nekünk is volt lehetőségünk egy kb. háromperces interjút készíteni egymással a kamerák és lámpák kereszttüzében. Először nem merte senki kipróbálni, úgyhogy végül én és egy másik fiú voltunk az elsők, akik a kamerák előtt kipróbálhatták magukat. Szerencsére mind a ketten nagyon jól teljesítettünk, legalábbis ezt mondták nekünk az éppen jelen lévő kodolányis hallgatók, akik mellettünk voltak végig, és ha bármi kérdésünk volt, ők válaszoltak rá. Azt vettem észre ebben a teremben, hogy most legyen szó a kamerákról, lámpákról, felszerelésekről vagy az éppen aktuális műsor elkészítéséhez szükséges eszközökről, minden a legújabb és legmodernebb technikával volt ellátva. Csodálkoztam is, hogy egy ilyen egyetemen, amiről korábban keveset hallottam, ilyen profi eszközökkel dolgoznak nap mint nap. Az interjú után nagyon boldog voltam, ez volt az életemben az első interjú, amit csináltam és büszke voltam magamra, hogy akadályok nélkül le tudtam küzdeni ezt a kihívást.
Miután mindenki teljesítette a maga kis feladatát, átmentünk a rádió stúdióba. Ez a stúdió talán még jobban megfogta a szívemet, mivel mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy milyen rádiózni. Ez egyébként leginkább annak köszönhető, hogy reggelente, amikor megyek a gimnáziumba, hallgatom a reggeli műsorokat a rádióban, és nagyon szeretem őket. Ebben a stúdióban már egy másik előadó tartotta a stúdió bemutatását, egy számomra nagyon kedves ember volt, Virágh Ildikó, aki ezt a rádióstúdiót vezeti és egyben az egyetem kommunikációs vezetője is. Látszott, hogy nagyon imádja a munkáját, később mondta is, hogy szerinte ez a világ legjobb munkája, amivel én is csak egyetérteni tudok. Megismertette velünk a főbb állomásokat, a hangkeverő pultot és természetesen azt is, hogyan kell egy felvételt készítenünk úgy, mintha élő egyenesen adásban lennénk a rádióban. Itt is úgy mentek a felvételek, mint a tévés műteremben. Kettesével mentünk a mikrofonokhoz, egyikünk volt a műsorvezető, aki a másiknak tett fel kérdéseket. Nem tudom, hogy a véletlennek köszönhető-e, vagy a hátunk mögött összebeszéltek a munkatársak, de ennél a felvételnél is én voltam az első egy kedves lány társaságában. Először ő kérdezett engem az eddigi tanulmányaimról és jövőbeni terveimről, majd fordítva ment tovább az összes többi látogatóval. Mikor a végére értünk a stúdió látogatásának, a tanárnő segített nekem megtalálni a felvett beszédeket az egyetem e-mail cím oldalán. Majd mikor majdnem kimentem az ajtón, utánam szólt, hogy lenne-e kedvem egy cikket írni a mai nap élményeiről és tapasztalatairól. Persze, hogy igent mondtam, mivel ebben a témában is szívesen kipróbálom magam, és így született meg ez a cikkem.
