Lengyel Zsófia Éva írása – kommunikáció és médiatudomány szak, II. évf.
A szakest vendége voltam
A KV-kérdésére, hogyan is éltem meg életem első szakestjét, csak hosszasan tudok válaszolni. Őszintén szólva, ezt a számomra meglepő és örömteli estét nehezemre esik szavakba önteni.
Az, hogy látássérült, másodéves hallgatóként egy szakest külön előadása rólam szólhat, különleges visszajelzés számomra. A gimnáziumi nehézségeim, öt évnyi csalódottság, reményvesztettség után a Kodolányi János Főiskola kommunikáció és médiatudomány szakán megtaláltam a helyem, az otthonom.
A tanáraim és csoporttársaim elfogadnak, sőt befogadnak engem. Azt hinné az ember, hogy ez a természetes, de sajnos még nem mindehol. Azt, hogy itt jól érzem magam, életre szóló élményekkel, lehetőségekkel gazdagodom, főképpen tanszékvezetőimnek és tanáraimnak köszönhetem, rektor úrról nem is beszélve.
Életem első szakestje színpadra illően indult. Némi félre nem érthető, ámde igen látványos mikrofon utáni tapogatózás után sikerült meg is szólalnom. Dr. Bódi Zoltán tanár úr és Vivien csoporttársam vették fontolóra, hogy ezen a novemberi estén ők bizony kifaggatnak. Mindenről, ami Lengyel Zsófi.
Takács Vivien még egy kisfilmet is készített a talkshow-szerű beszélgetéshez, amely a háttérben az általam kiválasztott zenék kíséretében követte végig életem fontos történéseit. Először a sportot, az „összekötve úszás – bringa – futás” témáját tűztünk ki napirendi pontként, majd szóba került a cél: Rió és a paralimpia, majd Tanár úr megemlítette a szeptemberi, londoni világbajnoki hatodik helyezésemet is. A sportot, ezt a lehetetlennek tűnő „összekötött-sportolást” kibeszélve áttértünk a szintén igencsak különös párkapcsolatomra, amely a siketlimpikon hallássérült páromról és a kettőnk kommunikációjáról szólt.
Szeretném kiemelni a szakest másik két előadását, amelyeket szintén a csopottársaim tartottak. Egy nagyon jól sikerült kabarét, majd zárásként több hallgató színes életét, céljait ismerhettük meg Dr. Bódi tanár úr segítségével. Minden megszólaltatott hozhatta saját kedvenc zenéjét, amelyekhez Mits Gergely, a művészeti tanszék vezetője fűzött magyarázatokat.
Azt hiszem, maradandó emlék számomra ez a szakest, a velem való beszélgetés, amelybem nagyon szívemhez szólt Bódi tanár úr közönséghez intézett "költői kérdése" :„Vibráló személyiség, ugye?"
Köszönöm Dr. Bódi Zoltánnak a lehetőséget és Viviennek a segítséget.
