Faragó Bence írása - történelem szak, II.évfolyam
Tények, érzelmek, személyes sorsok, életutak emléktöredékei
„Az idő lopakodik bennünk, mi meg zavartan gyanakszunk, vajon nem az emlékeink között lappang-e a jövő, s nem a jövő derít-e fényt az emlékeinkre.” /Mészöly Miklós/
A Balassi Intézetbe látogattak el a KJF másodéves nemzetközi tanulmányok és történelem szakos hallgatói Dr. Simándi Irén, történész, egyetemi tanár vezetésével a közelmúltban. A tanárnő által tervezett „Hajnalodik” című kiállítást tekintettük meg, ami az 56-os forradalom 60. évfordulójának állít emléket.
Indításként Dr. Simándi Irén szólt arról, hogy mi is ihlette a kiállítás címét. Elmondta, hogy ez egy korabeli újságcikk címe, ami a Szabad Népben jelent meg. A kiállítás részben a kronológiára épül, de központi gondolata az emlékezés; a tények, az érzelmek, a személyes sorsok, életutak emléktöredékei alkotják a kiállítás gerincét. Fontosnak tartották, hogy megértsék a mai fiatalok, hogy mi is volt 1956-ban.
Az épületbe lépve azonnal szembeötlik egy borítékokkal teleragasztott fal, a borítékokban pedig a forradalommal kapcsolatos képek képek találhatóak. Voltak olyan borítékok is, amelyekben tapasztalatokat írtak a látogatok. Simándi Irén azt is elmondta, hogy egy testvér arról írt, hogy a lakásukat tanklövedék érte, ami miatt édesanyjukat és nagymamájukat elvesztették.
Egy másik falon egy érdekes kép látható az ELTE diákjainak tüntetéséről, a képet az 1956-os év számjegyeiből rakták ki, mintegy harminchétezer mozaikból. Alatta számadatokat találtunk arról, hogy hány embert végeztek ki a forradalom miatt, hányan kerültek börtönbe, hányan emigráltak más országokba és végül a megtorlás után mennyien is tértek vissza Magyarországra.
Egy idős emberhez hasonló kép azt ábrázolta, hogy voltak emberek, akik végre egy szabad országban élhettek. Ez úgy jelent meg, mint egy ember, aki száll, mint a pitypang. Ezt a metaforát egy másik ehhez hasonló képpel úgy próbálták elérni a tervezők, hogy igazi pitypang képével illusztrálták.
A következő falon Mindszenty József esztergomi érsek rádióbeszédét és életét olvasatuk el. Érdekes, gyerekírásokat láttunk kicsivel távolabb, ezeken valamiféle rajzok is voltak. A tanárnőtől magyarázatot kaptunk; kisgyerekek írták és rajzolták le, amit a szemükkel láttak azokban a napokban. Írtak többek között arról, hogy az orosz katonák agyonlőttek egy embert, akin már segíteni nem tudtak.
Találtunk egy régi rádiót is, kiderült, hogy ezen a rádión lehetett fogni a Szabad Európa Rádió adásait, ami a nyugatot valamilyen szinten összekötötte kelettel. Ezt az adást az ötvenes években köztudottan tilos volt hallgatni.
Az utolsó falon félig elégett gyufák láthatóak, és számunkra érthetetlen szavak. A gyufákkal szemben volt egy tükrökkel kirakott fal. Ha a tükörbe nézve visszafelé lehetett leolvasni olyan kifejezésekt, mint például nyílt, bátor tekintet, tűz, stb.. Ezekkel a szavakkal próbálták kifejezni a forradalom lényegét. A félig elégett gyufák a Kádár-rendszer politikáját szimbolizálja, ekkor 56-ról beszélni és megemlékezni tilos volt, mivel „ellenforradalomnak” nevezte a kormány.
Végül egy hirdetőoszlopot néztünk meg, amin plakátok voltak a régi rendszerrel kapcsolatban. Ezekre a régi plakátokra a forradalommal kapcsolatos plakátok voltak ráragasztva. A hirdetőoszlopban egy projektor volt, ami a falra régi képeket vetített 56’-tal kapcsolatban. Kronológiai adatokat is feltüntettek, október 23-tól egészen november 4-ig, a forradalom leveréséig találhattunk adatok.
Sokunk szerint ez a kiállítás érdekesebb volt, mint az általunk eddig látottak. A látvány teljesen más volt, mint egy múzeumban, mivel nem arról szólt, hogy mi is volt 56-ban, hanem az érzelmekre és a gondolatokra próbáltak hatni a tervezők. A kiállításhoz az OSZK, a Fortepan és az MTI forrásokkal járult hozzá.
