Faragó Bence írása - történelem szak, II.évfolyam
A Petőfi Irodalmi Múzeumban jártunk
A Petőfi Irodalmi Múzeumba /PIM/ látogattak el a KJF másodéves nemzetközi tanulmányok és történelem, valamint harmadéves történelem szakos hallgatói Dr. Simándi Irén, történész, egyetemi tanár vezetésével.
A május végéig látogatható A MŰFORDÍTÓGÉP időszaki kiállítás bemutatja a műfordítót, mint művészt, mint alkotó embert, mint mestert. A műfordítógép maga az ember a mű mögött. A kiállítás segítségével megismerhetjük azokat a körülményeket, eszközöket, módszereket, amelyek a fordítások létrejöttét szolgálják.
„A műfordítók nevét általában nem látjuk a színházplakátokon, a műsorújságban, a versidézet mellett, a tanulmánykötetben, és még sorolhatnánk. Pedig hát… Tény, hogy a magyarul olvasható világirodalom száz százalékát magyar műfordítók írták, hatalmas munkával hatalmas irodalmi anyagot felhalmozva. Mégsem tudjuk, milyen munkáról van szó, és nem tudjuk, hogyan születnek meg azok a művek, amiket aztán oly előszeretettel idézünk.
Sokan hiszik, hogy a műfordítás automatizmusokból, algoritmusszerű megfeleltetések sorozatából, szótárlapozásból áll csupán, hogy a műfordítón csak átfolyik a szöveg. Sokan hiszik, hogy ami külföldiül valahogy van, az magyarul úgy van, ahogy olvassák, és nem gondolnak bele, hogy az lehetne máshogy is. Sokan nem tudják, hogy a műfordítás nem evidencia, hogy az kutatás, az fejtörés, az választások sorozata, az elvonatkoztatás, dekompozíció és kompozíció, hogy a műfordítás művészet, a műfordítás irodalom.
A kiállítás ezeket az ismerethézagokat szeretné kitölteni és ezeket a tévhiteket kívánja eloszlatni.” /PIM/
A PIM bejáratánál találkoztunk Kodolányi Judit irodalomtörténésszel, aki körbevezetett minket a kiállításon.
Először azt a korabeli nyomdagépet néztük meg, amellyel a Landerer nyomdában kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti Dalt. Kiállítás felé haladva egy építkezésnek látszó helyre értünk, ahol "idegenvezetőnk" elmondta, hogy mi is a műfordítás, kik foglalkoznak vele és ismertette a műfordítás történetét. Kezdetben a magyar nyelv tudománya még nem bontakozott ki. Például az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti beszéd se magyarul íródott. A magyar nyelv kibontakozásához különféle mozgalmakra volt szükség. Az egyik Balassi Bálint volt, aki magyar irodalom első klasszikus költője. A másik nagy folyamat a magyar nyelv tudományának megindulásához a Nyelvújítás volt, amelynek köszönhetően a magyar nyelv alkalmassá vált a közéletben és a tudományban történő használatra egyaránt. Maga a kiállítás berendezése folyamatokra volt bontva. A nyersanyagtól egészen a végtermékig mutatták be a műfordítás folyamatait. A nyersanyag az idegen nyelven írott művek kiválogatása és azoknak a lefordítása. 1860-as években Petőfi Sándor és Arany János is foglalkozott műfordítással, azzal a céllal, hogy az emberek számára elérhető legyen a saját anyanyelvűkön. Néhány nevesebb személy életét olvashattuk el. A második folyamat a tervezés volt. Vezetőnk Kosztolányi Dezső szavait idézte, aki a fordításról azt állítja, hogy az ferdítés, mivel nagyon sok fordító saját egyéniségét is beletette az általa fordított művekbe. Sok fordítással foglalkozó költő munkáját és jegyzeteit tekinthettük meg, például Devecseri Gábor munkáját, aki Homérosz műveit fordította le, Babits Mihályét, aki lefordította Dante Isteni színjátékát, és Lakatos István íróét, aki Vergilius Aeneisét fordította le. A következő rész a szortírozás volt, amely a színdarabokra épült. Idegen nyelven írt írók műveit lefordították, s ami alkalmas volt azt a színházakban felhasználták. Egy játékos feladatot is kaptunk, ami arról szólt, hogy egy idegen nyelven írt rövid vers különféle fordításairól eldönthettük, hogy melyik változat állt hozzánk közelebb. Majd végül az újrahasznosítás részlegbe kerültünk, ahol fordítókat láttunk, akik éppen dolgoztak. Zárásként Kodolányi Judit a fordítással kapcsolatban idézeteket hozott, amelyek közül kiválaszthattuk a számunkra legkedvesebbet.
