„Ez a pálya sem kíméli az embert…” - Molnár Piroska a Nemzet Színésze, érdemes és kiváló művész, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, valamint a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Színpadi beszédet tanított a Színművészeti Egyetemen, nemrég pedig Jaj, nagyi címmel mutattak be egy darabot, amelyet Molnár Piroska jutalomjátékaként hirdetnek. A Jaj, nagyiról, a fiatalokról és a színpadi beszédről beszélgettem a költészet napján Molnár Piroskával.
Kunágotán töltötte a gyerekkorát, ahol minden héten vetítettek egy mozifilmet. Így szerette meg a színjátszást. Mennyiben más a televíziós/filmes és a színházi színészjátszás? Megvolt a pályája elején a „megérkezés” érzése?
Egy színész számára a kettő nem különbözik. Ugyanúgy kell a filmben játszanunk, mint a színpadon. Ezt nem befolyásolják forgatási körülmények vagy külső helyszínek.
Megérkezés érzésem nem volt, természetesen örültem, hogy elsőre felvételt nyertem a Színművészeti Főiskolára, és azt tanulhattam, amit szerettem volna. A megérkezés érzése túl nagy szó, általában csak lányregényekben szerepel.
Szerepet sosem adott vissza. Nincsenek rossz szerepek?
Dehogynem. A szerződésünkben azonban az áll, hogy a kapott szerepeket legjobb tudásunk és a rendező utasításai szerint játsszuk el. Az nincs benne, hogy ha nem tetszik, akkor visszaadjuk. Nem erre lettünk szocializálva.
A nemrég bemutatott Jaj, nagyi! című darabot az Ön jutalomjátékaként hirdették meg. Valóban búcsúajándékot takar ez a szó egy színész esetében?
Jelen pillanatban tíz futó előadásom van. Ezek mindegyikére mondhatnám, hogy jutalomjáték, mindegyik más miatt. Az egyik azért, mert csak a darab utolsó tíz percében játszom és „elviszem a tejfölt”, mindegy, hogy ki mit csinált addig. A másik azért jutalomjáték, mert hálás szerep. Nekem már az a jutalomjáték, ha egy olyan szerepet kapok, amelyet a fizikai állapotomnak megfelelően tudok játszani szégyenérzés nélkül. Szerencsére életkoromnál fogva már egyébként is ilyeneket kapok.
Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy hamarosan abba kell hagynom. Már sokszor nehezemre esik egy-egy elindulás itthonról, egy vidéki utazás. Ilyenkor már gyakran megfordul az ember fejében, hogy abbahagyja, de a tíz futó előadás általában teltházas, van rájuk igény.
Melyik előadások ezek?
A Thália Színházban fut a Boeing, Boeing - Leszállás Párizsban című olasz vígjáték, ennek már a 215. előadása lesz. A Rózsavölgyi Szalonban kapós a Két pápa és már több éve játsszuk a Romance.com című darabot is. Jordán Tamással játszom egy kétszemélyes darabban is Kései találkozás címmel. Ezek mind olyan előadások, amiket már sokszor játszottunk nagy sikerrel.
Szellemileg szerencsére teljesen jól vagyok, soha nem okozott gondot a szövegtanulás és a memóriám is rendben van. Bár a térdem működne olyan jól, mint a memóriám. Ez a pálya sem kíméli az embert, ha mindent belead. Ötvenhat év pedig - amennyi ideje pályán vagyok - el tudja használni a színészeket. A vidékre utazásról már nem is beszélve.
A Jaj, nagyit is játsszák vidéken, ugye?
Igen Székesfehérváron is vannak előadások, de megyünk többek között Gyömrőre és Hódmezővásárhelyre is. Az olyan magánszínházak, mint az Orlai Produkció vagy a Rózsavölgyi Szalon igyekeznek minél több helyre vinni az előadásokat, ezek pedig kapósak is. Mindemellett forgatok napközben, este pedig játszom a Tháliában. Sajnos az éjszakai alvás már nem az igazi, a forgatásokra pedig sokszor korán kell menni, utána pedig este színház.
Azt hiszem, a tévés szerepeknek tényleg búcsút kell mondanom. Nemrég fejeztem be egy mozifilmet, amely majd jövő karácsonykor jön ki. Egy kétszemélyes filmről van szó, Vilmányi Benett, volt tanítványommal játszom és a Csendes éj címet viseli. Egy idős hölgy és egy fiatalember karácsonya elevenedik meg, a hölgynek a fia, a fiúnak pedig az édesanyja halt meg.
A filmre nem állt rendelkezésre nagy keretösszeg, adomány jelleggel gyűlt össze a kellő pénz. Reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog a végeredmény.
A Jaj nagyiban elég sok elgondolkodtató szál van: fiatalok és idősek közti kommunikáció, vidéki és városi élet stb. Olyan érzésem van, hogy sokszor a fiatal és az idős generációk elbeszélnek egymás mellett. Ön, hogyan látja ezt?
A darabban az unoka ki akar törni a civilizációból, a városból, a nagymama pedig nem igazán érti ezt. Mondja is neki: „hagyd már ezt a biodumát”. A néninek még fontos a város és a színház, az unoka és a mai fiatalok egy részének már kevésbé. Az olvasottság is hiányzik sok fiatalból, de ezt el kell fogadnunk. Egy verselemzésre is már inkább rákeresnek a neten, ahelyett, hogy azt írnák, amit ők gondolnak róla. Erre persze az oktatás is rájátszik.
Hollósi Frigyes mesélte, hogy az unokáját több iskolából is eltanácsolták. Az egyik helyre bement és keményen megkérdezte a miérteket. Az volt a válasz: „folyton kérdez”. A könyvekben minden le van írva, azt kell gondolni. A saját véleményt elkezdték kiirtani.
Egy pályatársa szerint a fiatalok gyakran nem is akarnak fejlődni, tanulni. Erről mit gondol?
A Színművészeti Egyetemen, ahol színpadi beszédet tanítottam, nem tapasztaltam ezt, ők teljesen nyitottak a szakma minden részére. Az olvasottságot itt is hiányolom, de senkit nem vehetek rá, hogy orosz klasszikusokat olvasson. Nekik más az érdeklődési körük. A neten, ha mutatok egy világhírű operaénekest, ők már nem ismerik, teljesen más dolgokra keresnek rá.
Hogy kell elképzelni egy színpadi beszéd órát?
Van egy beszédtechnikus vagy logopédus, aki igyekszik a kisebb beszédhibákat kijavítani. A színpadi beszéd során pedig a helyes hangsúlyokat, a céllal beszélést tanítjuk. Tudni kell, hogy mit szeretnénk mondani, valamint azt, hogy kinek, milyen helyzetben és milyen céllal mondjuk. A céllal való beszéd a médiában is fontos, rádióban és tévében egyaránt.
A költészet napja van ma. Mit jelentenek Önnek a versek?
Nagyon sokat, talán a legtöbbet. Sajnos egy-egy nagyobb lélegzetű regény elolvasására csak nyáron van időm. Szezon közben maradnak a versek. Az ágy mellett is mindig vannak verseskötetek. Csodálatos költőkkel és kitűnő fordításokkal pedig bőven el vagyunk látva.
Sokszor rengeteget jelenthet, ha eszünkbe jut Ady vagy József Attila egy-egy sora. De elolvasom természetesen a mai költők köteteit is. Mi rengeteg verset tanultunk és azok nagyon erősen megmaradtak.
Milyen tervei vannak még a jövőre nézve?
Épp most kértek fel a MÜPA-ba szerepelni Oravecz Imre születésnapján, erre is örömmel készülök, az ő műveit is szeretem. Ezen kívül én nem igazán tervezek, inkább arra készülök, amit velem terveznek. A felkérésekre általában rábólintok, ha pedig valami már nem fér bele, akkor szólok.
Lenti Barnabás
