06 80 203 769
   06 22 543 324
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Raskó Róbert - Dékány Adrienn


Raskó Róbert - Dékány AdriennA "siófoki Kodolányi" a világ talán legcsodálatosabb környezetében lévő felsőoktatási intézmény, az épület a híres Petőfi sétány elején, közvetlenül a tóparton áll. A hazai idegenforgalom egyik fellegvárában 2001-ben létesült a főiskola oktatási központja, amely minden vonatkozásban valóban nyugat-európai színvonallal várja a fiatalokat. Az egyszerre modern és patinás épületegyüttes - amely korábban az egykori Sió és Hullám szállodának adott otthont -, ma a főiskola turizmus képzésének legfontosabb helyszíne.

Fiatalok százai tanulnak lassan egy évtizede ebben a pompás környezetben, ahol nemcsak az oktatás, hanem a miliő is a választott szakmához kapcsolódik.

A Kodolányi János Főiskola Siófoki Oktatási Központjában tanult az a szállodaigazgató, akit az idegenforgalom és szálloda szak tanszékvezetője ajánlott a figyelmembe. Érdekes beszélgetés ígérkezett a balatoni turizmusról, Siófokról és az ottani főiskolai életről. A szállodaigazgató azonban nem egyedül érkezett az interjúra, büszkén mutatta be párját, aki ugyancsak egykori kodolányis diák, s ma már fontos pozíciót tölt be ugyanabban a hotelben. Mindketten idegenforgalom-szálloda szakon szereztek diplomát. Meghívom a kedves olvasókat egy időutazásra, amelynek során Raskó Róberttel és Dékány Adriennel idézzük fel a főiskolai emlékeket és a pályakezdés éveit. Az utazás végén a jelenbe és a balatonfenyvesi Hubertus Hotelbe érkezünk.

 

- 2005-ben, illetve 2007-ben kaptatok diplomát, és mindketten a Siófoki Oktatási Központban tanultatok annak idején. Honnan és hogyan vezetett az út Siófokra?

- Róbert: Én a Balaton szülöttje vagyok, hiszen Fonyódon nőttem föl, ott nevelkedtem, így természetesnek tűnt, hogy élek azzal a lehetőséggel, hogy Siófokon tanulhatok tovább. Keszthelyen vendéglátóipari szakközépiskolába jártam, és érettségi után technikusi minősítést szereztem idegenforgalmi-szálloda szakon, illetve vendéglátó szakon. Sajnos első körben nem sikerült felvételt nyernem a főiskolára, így bevonultam katonának. Akkor még kötelező volt a katonai szolgálat, kilenc hónapot töltöttem a kötelékben. A következő évben újra sikertelenül próbálkoztam, így a németországi munkavállalás mellett döntöttem.  A vendéglátás területén helyezkedtem el, másfél évig dolgoztam Stuttgart egyik rendkívül szép kiránduló részén egy jól menő étteremben. Segédfelszolgálóként kezdtem, aztán az idők folyamán étteremvezető-helyettesi pozícióig jutottam. Ebben az időben viszont végre felvételt nyertem a Kodolányira, döntenem kellett a munka és a továbbtanulás között. Szüleim nagy örömére a továbbtanulást választottam, és ma már biztosan tudom, hogy jól döntöttem. Hosszútávon ez jó választásnak bizonyult, megérte hazajönni és diplomát szerezni.

- Adrienn: Én eredetileg budapesti vagyok, de éppen az érettségi évében elköltöztünk a szüleimmel Balatonszárszóra. A családom az egész pesti életét hátrahagyta, mert egy idegenforgalommal kapcsolatos vállalkozásba kezdtünk. Így az is természetesnek tűnt, hogy én ilyen irányban tanulok majd tovább. Rövidesen elérkezett a főiskolai jelentkezés ideje, és elmentünk a Kodolányi János Főiskola siófoki intézetének a nyílt napjára. Szinte azonnal eldöntöttem, hogy számomra ez a megfelelő felsőoktatási intézmény, és a szüleim egyetértésével beadtam a felvételi kérelmemet. Egyébként ekkor találkoztam először Robival, aki a siófoki hallgatói önkormányzat elnökeként vett részt a nyílt nap programjain. Nekem nagyon sokat adott a főiskola, szerettem abban a csodálatos környezetben tanulni. A siófoki intézet közvetlenül a Balaton-parton van, az épület gyönyörű, modern, és ami meglepő, nagyon vigyáztak rá a diákok. Amikor én kezdtem, körülbelül százan voltunk az évfolyamon. Nagyon jó csapat alakult ki, a tanáraink pedig remek szakemberek voltak.

Nagyon szerettem Kovács Géza tanár úr statisztika óráit, és szívesen emlékszem Kovács Péter tanár úr turizmus-elmélet óráira is. Kátay Ákos tanár úr és Kardos Éva tanárnő oktatását is nagyra becsülöm.

- Milyennek tartottátok az oktatást a főiskolán, milyen lehetőségeitek voltak az önfeledt diákéletre?

- Róbert: Nagy várakozással kezdtem meg a tanulmányaimat, hiszen egyrészt gyakorlatban már kipróbáltam magam a szakmában, másrészt kétéves próbálkozást követően vált valóra az elképzelésem. Nagy szakmai felkészültségű tanáraink voltak, megkaptuk azt a szakmai alapot, amelynek segítségével később sikerrel vettük az akadályokat. Nemcsak az elméleti tudást szerezhették meg a hallgatók, hanem gyakorlati tapasztalatokra is szert tehettek. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy Siófok városa is igyekezett biztosítani, hogy a helyi vendéglátásban, idegenforgalomban lehetőséget kaphassanak a kodolányisok. A város részéről számos megkeresés érkezett, hívták a hallgatókat a különböző rendezvényekre hostessnek, tolmácsnak, a protokollrendezvényeken felszolgáló szakácsnak. A helyi szállodákban is sok lehetőségünk volt gyakorlatra. A siófokiak - szerintem - örülnek, hogy van egy főiskolájuk, és szívesen veszik a leendő szakemberek érdeklődését. Mi, a hallgatók pedig annak örültünk, hogy megmutathattuk, komolyan gondoljuk a szakmát és professzionális szinten műveljük. Úgy gondolom, a sikeres képzésben nagy szerepe van annak is, hogy rendkívül jó kooperáció alakult ki a főiskola és Siófok városa között. A diákéletről is kérdeztél, az Siófokon is hasonló volt a fehérvárihoz. Rendkívül jó bulikat szerveztünk, ami a főiskolás hallgatóknak az egyik legfontosabb tevékenysége a tanulás mellett. A sportrendezvények is mindig népszerűek voltak a hallgatók körében. Számtalan közös rendezvényt szerveztünk a budapesti kodolányisokkal is, ilyenkor ők jöttek le Siófokra. Wallner András volt akkoriban a pesti intézet HÖK-elnöke, vele szerveztük ezeket. A budapestiek egyébként nagyon szerettek lejönni hozzánk, hiszen májusban a vizsgaidőszak elején vonzó célpont volt Siófok. A főiskola kollégiumában volt szállás is számukra. Nyilvánvalóan van különbség a siófoki, fehérvári és pesti diákélet között, hiszen különböző méretű városokról van szó, de mi elégedettek voltunk a miénkkel.

- Adrienn: Sokat tanultam és nagyon jól éreztem magam Siófokon. Nem voltam kollégista, Balatonszárszóról jártam be, egy kicsit kiestem a diákéletből, de a szerdai bulikra jól emlékszem. Abban én is egyetértek Robival, hogy a város nagyon szereti a főiskoláját, szerintem büszke is rá. Ez biztos annak is köszönhető, hogy olyan egyéniség a polgármester, mint Balázs Árpád, aki most már a harmadik ciklusát tölti. Azt látom, hogy a város fejlődik, a főiskola pedig szerves része Siófok életének. Mi is sokat kaptunk, de a mostani diákok még többet, hiszen minden adott, ami turizmus-vendéglátás szakos hallgatóknak tanulmányaik magas szintű elvégzéséhez szükséges. Van tankonyha, tanétterem, a recepciós feladatokkal a nyáron tanszállodaként üzemeltetett kollégiumban ismerkedhetnek meg a hallgatók, ezek mellett a vízi turizmusban is jártasságot szerezhetnek.

- Nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is társak vagytok, és voltaképpen a főiskolának köszönhetitek egymást. Hogyan ismerkedtetek meg?

- Róbert: Két évfolyammal jártam Adrienn fölött, de nem igazán barátkoztunk össze a főiskolai évek alatt. Ismertük egymást, de semmi több. 2005-ben megkaptam a diplomámat, elkezdtem dolgozni, Adrienn pedig maradt a főiskolán. Aztán utolsó évesként a kötelező szakmai gyakorlat helyszínének kiválasztásakor olyan lehetőséget választott, amelynek kapcsán alkalmam volt újra találkozni vele. Nagyon örültem és természetesen felajánlottam számára a mi szállodánkat, pedig eredetileg nem ide akart jönni. Izgultam is, mert akkor már igazgató voltam, és számos súrlódásra adhat okot a főnök-gyakornok helyzet. Én sokat követelek a hozzánk érkező gyakornokoktól, ez Adrienn esetében sem volt másként. Szerencsére ez nem jelentett akadályt a kapcsolatunk kialakulásában.

Adrienn: Szerencsés véletlen folytán arra a németországi gyakorlati helyre pályáztam, ahol Robi töltötte korábban a gyakorlatát. Ô ezt megtudta, majd felhívott, hogy elmondja, milyen volt, mik az előnyök és a hátrányok. Aztán úgy alakította a szálakat, hogy végül is hozzá mentem gyakorlatra, mert ő akkor már igazgató volt Balatonfenyvesen a Hubertus-Hof Szállodában. A németországi út így elmaradt.

- Hogyan sikerült munkát találnotok a kodolányis diplomáitokkal?

- Róbert: A Kodolányis éveim során a nyarakat én folyamatosan munkával töltöttem, júniustól szeptemberig Németországban dolgoztam. Szerettem volna továbbra is külföldre visszamenni, azonban ez nem sikerült azonnal. Számos pályázatra beadtam az önéletrajzomat, így a balatonfenyvesi Hubertus Agráripari Bt-hez is, ahol pozitív elbírálást kaptam. Szeptember 10-én átvettem a diplomámat, aztán szeptember 14-én megkezdtem az első munkanapomat szállodavezetőként.

- Adrienn: Utolsó évesként minden idegenforgalom-szálloda szakos hallgatónak kötelező szakmai gyakorlatra kell mennie. 2006 nyarán - a vizsgáim után - én is elkezdtem a gyakorlatot Robiéknál, szerencsémre az első naptól értelmes feladatokat kaptam. A nyári szezonban bőven van munka egy balatoni szállodában, így nagyon sokat dolgoztam különböző feladatkörökben. Januárban, a gyakorlat befejeztével állást kínáltak, mert elégedettek voltak a munkámmal. Ekkor azonban még nem vállaltam, mert meg kellett írnom a diplomamunkámat, de márciustól már főállású munkavállalóként dolgoztam a Hubertus Hotelben. Júliusban volt az államvizsgám, szeptemberben kaptam meg a diplomát, tehát már dolgoztam, amikor átvettem az oklevelet.

- Hogyan látjátok, mennyire erős alap, mennyire használható, amit a főiskolán kaptatok?

- Róbert: Az, hogy azonnal el tudtam helyezkedni ilyen munkakörben, jól mutatja, hogy van respektje a diplománknak, illetve a mögötte lévő tudásnak. Hihetetlen érzés volt, hogy huszonhat évesen ilyen pozícióba kerültem, ugyanakkor óriási súlyt éreztem a vállamon. Kiváló elméleti alapot kaptunk, de nyilván nagy előnyt jelentett az elhelyezkedésnél a kétéves szakmai tapasztalatom is.

- Adrienn: Szerintem nagyon erős alapot kaptunk, lehetett rá építkezni. Az évfolyamtársaink is el tudtak helyezkedni. Egyébként sokat beszélgetünk Robival arról, hogy mekkora a különbség, ha valaki közvetlenül érettségi után, vagy egy-két éves szakmai tapasztalatot követően kerül be a főiskolára. Az sem mindegy a szak esetében, hogy gimnáziumi vagy azonos képzést adó szakközépiskolából jön az ember. Én gimnáziumba jártam, nekem nagyon sok új dolog volt szakmai részről, viszont Robi már sok mindent megalapozott a szakközépiskolában.

- 2009 első nyolc hónapjában közel egymillió vendég, 3,4 millió vendégéjszakát töltött a Balatonnál, ez szép teljesítmény. Ugyanakkor némi visszaesés mutatkozik a korábbi évekhez viszonyítva, a recesszió a balatoni turizmusban is érződik. Mit kell tenniük az idegenforgalmi szakembereknek, hogy minél több vendég érkezzen?

- Róbert: A statisztikáról annak idején Kovács Géza tanár úrtól nagyon jól megtanultuk, hogy érdekes műfaj, egy átlagot mutat, amelyben a résztvevő szállodák egyik része jobban teljesít, másik része kevésbé jól. Szerencsére mi abban a helyzetben vagyunk, hogy azokhoz a szállodákhoz tartozunk, akik növelni tudták a vendégéjszakákat az elmúlt évben is. Ehhez nagyon sok minden kell. Elsősorban azt kell pontosan tudnunk, hogy mit szeretne a vendég. Tisztában kell lennünk a Balaton adottságaival, mi az, amit kínálni tudunk, és az abban a formában szükséges-e, illetve kell-e a vendégnek. Ahány vendég, annyiféle igényről beszélhetünk.  Visszakanyarodva, hogy mi kell egy szálloda sikeres működéséhez. A mi szállodánk huszonnyolc szobás, hatvan férőhelyes kis szálloda, amit megpróbálunk családias jelleggel üzemeltetni. Ehhez az kell, hogy olyan kollégáim legyenek, akire mindig számíthatok, hasonlóan gondolkozunk, és egymást kiegészítve folyamatosan tudunk előrehaladni és fejlődni. Adrienn például recepcióvezetőként a jobb kezem, de nemcsak a recepció vezetése a feladata, hanem a marketing terv elkészítése és a reklámok menedzselése. Egyébként minden egyes vendégért megküzdöttünk az elmúlt időszakban, és ennek az óriási erőfeszítésnek az eredménye, hogy 2009-ben is tudtuk növelni a vendégéjszakákat.

- Van-e különbség a külföldi és a hazai vendégek elvárásai, kultúrája között, egyáltalán a szakember szemével milyenek a szállodába betérők? Milyenek vagyunk?

- Adrienn: Rendkívül sokrétűek. Amikor bejön a vendég, beszélek vele pár szót, és abból igyekszem kitalálni, hogy mire van igénye. Például vannak olyan vendégek - ez nemzetiségtől független -, akik kifejezetten igénylik, hogy beszélgessünk, akár az euró aktuális helyzetéről, vagy egy magyar vendéggel, hogy mi lesz az üdülési csekkel, vagy akár, hogy milyen idő lesz. De vannak olyan vendégek, akik arra vágynak, hogy hagyják őket békén, nyugalmat akarnak, élvezik a kikapcsolódást. Tudni kell, hogy a vendég, kimondva-kimondatlanul, mit igényel. Természetesen nagy különbségek vannak a vendégek között. A magyar vendégek egy része picit úgy tartja, hogy aki ebben a szakmában dolgozik, az az ő rabszolgája. Fizet, tehát mindent szabad, úgy ugrálunk, ahogyan ő fütyül. Talán a nyugati vendégek kultúrája már másabb, egy kicsit - ha lehet így mondani - hálásabbak.

- Az idegenforgalmi szakembereknek milyen adottságokra van szükségük, milyen tulajdonságok azok, amelyek segítenek titeket?

- Róbert: Elsősorban egyrészt erőre és kitartásra van szükség fizikailag, hiszen itt adott esetben naponta tizenhat-tizennyolc órát is dolgozunk, de egy-egy nagyobb rendezvény esetében nem ritka, hogy huszonnégy órát vagyunk talpon. Másrészt ugyanennek kell meglennie szellemileg és mentálisan is. Nagyon fontos, hogy a vendég soha ne vegye észre, hogy nekem az elmúlt tizennyolc órában mennyi gondom, bajom volt. A tizennyolcadik órában is ugyanolyan kedvesnek, odaadónak és segítőkésznek kell lennem, mint az elsőben. Aztán kell egyfajta szakmai alázat, ami rendkívül fontos a vendéglátásban és a szállodaiparban. Egyébként ez utóbbi dönti el végérvényesen, hogy ki alkalmas erre a pályára.

- Adrienn: Hozzáteszem ehhez, hogy a magabiztosság is fontos, legalábbis a recepciós részéről, ugyanis a vendéghez oda kell menni, beszélni kell vele. Nem elég, hogy tudok vele beszélni magyarul, angolul, németül, nemcsak nyelvtudás kell, hanem hogy az ember tudjon kommunikálni a vendéggel. Ha bemegy a vendég egy szállodába, legelőször a recepcióssal találkozik. Az első benyomás fontos dolog, tehát nem mindegy, hogy a recepción mit tapasztal a vendég.

- A ti szállodátok esetében milyen igényekkel jelentkeznek, mennyi ideig maradnak általában a vendégek? Mennyire szezonális a működésetek?

- Róbert: Ez is rendkívül változó. Jelenleg a hazai vendégek között az a tendencia, hogy hétvégére, illetve hosszú hétvégére érkeznek, ami kettő-három éjszakát jelent. A mi szállodánk esetében egy speciális szolgáltatással bővül a tevékenység, nálunk vadászvendégek is vannak tavasszal és ősszel. Az ő tartózkodási idejük pedig attól függ, hogy mennyi idő alatt tudják elejteni azt a vadat, amire vágytak. Adott esetben egy hétig is ott lehet a vendég, de a gyakorlatban nem egyszer előfordult, hogy - fontos üzletemberek lévén - egy-két nap után hazamennek. Összességében három és négy nap között mozog az a mutatószám, ami jellemzi az átlagos tartózkodást.

- Számotokra nemcsak a nyári szezon ad munkát, és ennek következtében nagyon sokrétű a tevékenységetek.

- Róbert: Megpróbálunk több lábon állni. A tavaszi és őszi időszakban a vadászatokkal próbáljuk a vendégeket idecsalogatni, illetve a vadászvendégek mellett tréningeket, konferenciákat szervezünk. A klasszikus balatoni nyár idején pedig természetesen benépesül a mi szállodánk is.

- Adrienn: Szerencsére nálunk folyamatos „üzem" van, és nem a hagyományos Balaton-parti formában dolgozunk, emiatt valóban sokrétűek a feladataink. Egy kicsit a házigazdái is vagyunk a szállodának, szinte a sajátunknak érezzük, és sokféle aprósággal próbáljuk még vonzóbbá tenni. Igyekszünk például mindig megteremteni az évszaknak megfelelő hangulatot, ehhez különböző dekorációkat találok ki.

- Balatonfenyvesen jól érzitek magatokat, érdekes munkátok és életetek van. A magánélet szempontjait is figyelembe véve, hogyan tervezitek a jövőt?

- Róbert: Természetesen szeretnénk szép családot gyerekekkel, de mindenféleképpen maradunk a Balatonnál, mert ez mindkettőnk lételeme.Jelen pillanatban élvezzük a munkánkat, és a távolabbi jövőben is az idegenforgalom valamely területén szeretnénk maradni. Egyszer el kell majd azon gondolkoznunk, hogy a szállodaiparban vagy az idegenforgalom más területén folytassuk, hiszen ez nem feltétlenül családbarát foglalkozás. De egyelőre szeretném ezt a szállodát továbbra is vezetni, illetve még magasabb szintre emelni szakmailag.

- Adrienn: Számunkra nagy lehetőséget adott az élet, hiszen együtt dolgozhatunk. Szeretnénk még sokáig itt maradni. Nyilvánvalóan meg kell találni az egészséges egyensúlyt a munka és a magánélet között, eddig nekünk ez sikerült.

Virágh Ildikó


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár


Copyright © Kodolányi János Egyetem
Főtámogatónk: