06 80 203 769 (ingyenesen hívható)
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Pioker Zoltán Bence


Pioker Zoltán BenceKülönösen érdekes a témája a most következő beszélgetésnek a felsőoktatási jelentkezés körüli időszakban. Diákként és szülőként egyaránt vannak emlékeim a választás és döntés nehézségeiről, hiszen az egyik legnagyobb felelősség az életünkben arról határozni, hogy „mi leszek, ha nagy leszek". Az újtól és egyben az esetleges sikertelenségtől való félelem, a döntés helyességét megkérdőjelező bizonytalanság és még számos kusza érzés lengi be a végzős középiskolások mindennapjait a jelentkezési kérelem beadásának napjáig. A jó döntést igyekszik megkönnyíteni a felvi.hu portál, amelynek működéséről röviden a következőket érdemes tudni. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium jogelődje 1985-ben a felsőoktatási felvételi rendszer kialakítása, üzemeltetése és fejlesztése érdekében hozta létre az Országos Felsőoktatási Felvételi Irodát, amely 2005-től Országos Felsőoktatási Információs Központként működik. Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. égisze alatt működő Információs Központ egyik fontos feladata pedig az, hogy a felvételiben érintetteket széleskörűen tájékoztatassa. Ezt a fontos feladatot a népszerű felvi.hu portálon keresztül látják el nagy sikerrel évek óta. A felvi.hu - mint a felsőoktatási felvételi információk hivatalos forrása - jól ismert portál a középiskolás diákok körében, hiszen könnyen böngészhető formában mutatja be a hazai felsőoktatás kínálatát. Hasznos információi nemcsak a felvételizők, hanem szüleik, tanáraik számára is fontosak lehetnek. A „rendszer" szerteágazó feladatairól, működéséről ki más, ha nem a vezető szerkesztő tud elmondani legtöbbet.

Pioker Zoltán Bence, a felvi.hu honlap főszerkesztője 2003-ban diplomázott a Kodolányi János Főiskola gazdálkodás-kommunikáció szakán.  Először a diákéveiről és a pályakezdéséről kérdeztem.

 

- Úgy indult a diploma utáni életem, mint ahogyan nagyon sokaknak mostanság. Eléggé jellemző napjainkban - a cégünkön belül végzett kutatások is mutatják -, hogy diploma után három-négy, sokszor hat-hét hónapos intenzív álláskeresés kell, hogy valaki el tudjon helyezkedni. Ez az én esetemben is így volt. Rengeteg álláspályázaton vettem részt, mindenféle, az érdeklődésemtől távol álló cégeknél. Lehettem volna biztosítási szakembertől elkezdve értékesítési szakemberen át minden, de valahogy mégis úgy adódott, hogy a média közelében maradtam. Az akkor induló Független Hírügynökségnél kezdtem a pályafutásomat. Nagy szerencsém volt, ezt sietek hozzátenni. A nagypapámról készült az RTL Klubban egy riportműsor, és kihasználva az alkalmat, megkérdeztem félviccesen az interjút követően a riporternőt, nem tud-e valami állást ott a közelben. Elmondtam, hogy én egy frissen végzett, nagyon tehetséges újságíró vagyok, ha tud, segítsen legalább jó tanáccsal.  Hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy az RTL Klub közelében pont akkor indult meg a Független Hírügynökség, ahol ifjú titánokat kerestek. A „kolléganő" tanácsára elmentem jelentkezni, felvettek, és majdnem másfél évet töltöttem a szerkesztőségben. Ha valaki újságíró szakon végez és igazi újságíró szeretne lenni, akkor csak azt tudom mondani, hogy hírügynökséghez menjen el, mert az az igazi gyakorlóterep.

- A nagyapádat, Pioker Ignácot említetted.  Kérlek, beszélj egy keveset róla.

- Nagypapámról regéket lehetne mesélni, most már a történelemkönyvekben is talán benne van. Sztahanovista volt, a neve összekapcsolódik a Rákosi-korszakkal, amit én nem akarok megítélni most se pozitív, se negatív oldalról. Magát az időszakot persze meg tudom ítélni, és egybecseng a véleményem a társadalom többségével. Nagyapámat viszont mindenki a saját vérmérséklete szerint ítéli meg, de én elfogult vagyok vele kapcsolatban egy kicsit. Én még ismertem őt, kisgyerek voltam, amikor '88-ban meghalt. Tudom, hogy igen jó munkásember volt. Élmunkássá vált, a munkások közül kiemelték őt, és gyakorlatilag a mai celebritásokhoz hasonló népszerűséget generáltak köré. Ezt valamilyen szinten meg is érdemelte, merthogy tényleg nagyon jól végezte a munkáját. Hogy egyáltalán lehetett volna-e másként, miért vállalta, ez már egy másik kérdés. Ezt már döntsék el a történészek, ne az unokája. Újpesten lakom, ahol ő élt és dolgozott, és akikkel beszélgettem róla, mert vele együtt dolgoztak, valamennyien elismerték, hogy nagyon-nagyon jó munkásember volt.

- Kanyarodjunk vissza a pályakezdésedhez, amihez kapcsolva egy remek tanácsot fogalmaztál meg a leendő újságírók számára. Miért is érdemes hírügynökségnél kezdeni a pályát?

- A kommunikáció szak nagyon alapos és kiterjedt szaktudást ad, de nem a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt. Tehát valahol meg kell szerezni a gyakorlatot, és kezdetnek a hírírás a legjobb. Egyébként van gyakorlat a főiskolán is, a képzés része például a rádiós gyakorlat, a tévés gyakorlat, az internetes újságírás, tehát bármiféle újságírásba bele lehet kóstolni. De a hangsúly azon van, hogy bele lehet kóstolni, és nem pedig az történik, hogy testközelből és éles helyzetekben az ember ki tudja magát próbálni. Gyakorlaton például egy egész napra adnak az embernek egy témát, hogy azt dolgozza föl. Más a helyzet egy hírügynökségben, ahol - mondjuk - tíz-tizenkét hírt kellett gyártani egy nap. Egészen más egy szerkesztőség, ahol gyorsabb munkára, nagyobb összeszedettségre ösztökélik az embert. Én azt is mondanám, hogy már a főiskolás évek alatt érdemes elkezdeni gyakornokoskodni valahol.

- Budapestről érkeztél annak idején Székesfehérvárra, a Kodolányi János Főiskolára. Milyen középiskolából jöttél, és miért választottad Székesfehérvárt?

- Újpesten, a Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségiztem. Érdekes módon, a középiskola megválasztásában a hely közelsége volt a fontos szempont, míg a főiskola esetében már el akartam menni otthonról.  Utalnék ezzel kapcsolatban a mostani cégemnél végzett kutatásokra: a felsőoktatási felvételinél sokkal kevésbé fontos szempont az iskola közelsége, érettségi után a fiatalok, úgy tűnik, sokkal mobilisabbak, és sokkal inkább nyitottak arra, hogy akár az otthonuktól távol tanuljanak. Ez a korhoz kötődő sajátosság is, hiszen ez a kamaszkor vége, amikor az ember nem is bánja annyira, hogy eltávolodhat az otthon melegétől. Esetemben egyébként nem csak erről volt szó. Pécsre is jelentkeztem még szociológiára, azt viszont a második helyre jelöltem be. Oda is felvettek volna, de a felvételi rangsorom alapján a Kodolányi előrébb volt. Nem figyeltem a sorrend fontosságára, de utólag örülök, hogy így történt. Akkor indult először a Kodolányi főiskolán a kommunikáció-gazdálkodás, ez a kettős szak nekem nagyon szimpatikus volt.

- A pályakezdés hírügynökségi évei után hogyan következett az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft, ahol a felvi.hu főszerkesztője lettél?

- Volt még egy második lépcsőfok is a pályámon, a Mindentudás Egyeteme. Oda honlapfejlesztésre, illetve honlapszerkesztőnek mentem át. Ott is eltöltöttem egy évet, ezután kerültem át az Educatiohoz. Egyébként voltak átfedések, tehát már a hírügynökségi munka alatt elkezdtem a Mindentudást, a mindentudásos munka alatt pedig elkezdtem a mostani munkámat. Egyébként ide is honlapszerkesztőnek, illetve szerkesztőnek kerültem át, és szép lassan mentem föl a céges ranglétrán.

- Mennyiben segített a pályád alakulásában mindaz, amit elsajátítottál a Kodolányi főiskolán, és mit tudtál ebből kamatoztatni az első munkahelyeden, a hírügynökségi munka során?

- A főiskolától olyan szakmai alapokat kaptam, amire lehetett építkezni, és azt is tudtam biztosan, hogy az elsajátított ismeretekkel elindulhatok az újságírói pályán. Tudtam, hogy mi a hír, a tudósítás, az interjú, itt pedig gyakorolhattam bőven. A kettő együtt már pénzre váltható tudást adott. Egyébként a főiskolán az is nagyon jó volt, hogy bele lehetett kóstolni egy kicsit a szociológiába, a vallástörténetbe, egy kicsit ebbe, egy kicsit abba, és tulajdonképpen megalapoztuk a későbbi „értelmiségi" létünket is.

- Úgy tűnik számomra, hogy ma már a fiatalok körében, legalábbis, akik karriert szeretnének befutni, kevés az egy diploma. Jól látom?

- Magam is ezt az utat járom, folyamatban vannak a tanulmányaim. Az első diplomát hasznos megszerezni időben és nappali tagozaton, majd huszonöt-harminc éves korban a karrierépítés mellett lehet másoddiplomás képzésre járni. Ma már a mesterképzések jó lehetőséget nyújtanak ehhez. A felsőoktatásban mód van arra, hogy levelező tagozaton, vagy akár távoktatásban is tanulhat az ember. Véleményem szerint mindenképpen érdemes több diploma felé kacsingatni. Igaz, munka mellett kevésbé egyszerű a tanulás, mint amikor nappali tagozatos hallgatóként csak ez volt az ember dolga, de némi szervezéssel megoldható.

- Te magad is igyekszel követni a trendet, hiszen most egy mesterszakra jársz.

- Filozófia szakra mentem el legelőször, de ott beletört a bicskám a tanulmányokba. Nem mértem fel megfelelően, hogy nappali tagozatos képzést nem érdemes választani, ha az ember dolgozik már. Ez elég gyors lefutású próbálkozás volt, fél évet jártam mindössze. Most pedig a feladatomhoz kötődő egyéb tevékenységek miatt gazdasági-informatikus mesterszakon tanulok egy pesti egyetemen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy most éppen halasztok a munkám miatt. A kreditrendszerbe én most kóstoltam bele - a kodolányis tanulmányaimkor még nem volt -, de nekem nagyon tetszik. A kreditrendszer adta lehetőségeket kihasználom, és kitolom a tanulmányok idejét, amennyire csak lehet.

- Az utóbbi esztendőkben megváltozott a fiatalok felvételi stratégiája, nyilván annak köszönhetően, hogy megváltozott a hazai felsőoktatási rendszer. Te ezt hogyan látod?

- Leginkább a hozzám tartozó Felvi honlap statisztikáiból tudok kiindulni, amelyek azt mutatják, hogy a felvételizők egyre alaposabban hozzák meg a végső döntést. A Felvin például van tíz-tizenöt olyan szolgáltatás, ami a felvételi döntést segíti valamilyen módon. Amit mi látunk, hogy egy-egy látogatáskor akár három-négy szolgáltatást is használnak az emberek. Átlagban például tíz oldalt megnéznek a felvi.hu oldalon, ami azt mutatja, hogy nem szőr mentén, illetve felszínesesen nyúlnak a témához, hanem három-négy cikket elolvasva, három-négy szolgáltatásba belekóstolva hozzák meg a végső döntést. Az is látszik - egy legutóbbi kutatásunk eredménye alapján -, hogy akik nem felvételiznek rögtön érettségi után, később megpróbálják. Érdekes egyébként, hogy az érettségizőknek elég nagy része az adott évben nem jelentkezik a felsőoktatásba, ugyanakkor nem az történik, hogy teljesen letesz erről, hanem egy-két évvel később próbálja meg a bejutást. Ez számomra azt mutatja, hogy a diploma igenis még mindig érték, és igenis a legtöbb érettségizőnek célja, hogy bekerüljön a felsőoktatásba. Nekik még mindig értéket jelent a tanulás, illetve úgy képzelik el a jövőjüket, hogy diplomát szereznek, lehetőség szerint nem is egyet.

- A kutatásaitok alapján hogyan látszik, napjainkban melyek a legnépszerűbb, a legkedveltebb szakok, amit a fiatalok választanak?

- A népszerű szakok a jogász-, orvos-, kommunikáció, gazdálkodás és menedzsment képzések. Tavaly egyébként a gazdasági szakok voltak a legnépszerűbb képzések, de sokan jelentkeztek műszaki, bölcsészettudományi és társadalomtudományi képzésekre is. A nappali tagozatra jelentkezők körében a turizmus-vendéglátás szak volt a legnépszerűbb. Ezt a szakot első helyen több mint ötezren jelölték meg.  Fel lehet kelteni a jelentkezők érdeklődését egy-egy piacképes hiányszakmára, ezt tette az oktatási minisztérium is, amikor a mérnöki típusú képzések esetében próbálták azt elérni, hogy minél több hallgató menjen ebbe az irányba. Magyarországon az utóbbi években elég sok olyan cég telepedett meg, akiknek nagy igényük van a mérnöki, illetve informatikai szakemberekre, viszont a jelentkezők száma ettől lényegesen elmaradt. Az utóbbi időben a bejutás is lényegesen könnyebb ezeknél a szakoknál. Egyébként úgy tűnik, hogy jól működik a kommunikáció, amelyben mi is segédkezünk, mert évről évre egyre többen vannak, akik megcélozzák ezeket a képzéseket.

- És akkor most nézzük meg, hogy tulajdonképpen ez az általad főszerkesztett Felvi Magazin milyen céllal jelenik meg évente négyszer, és mi van benne.

- A Felvi Magazint az Educatio annak idején azért hozta létre, hogy a felsőoktatási felvételiben érintett középiskolásokat minél hatékonyabban tájékoztassa a felvételivel kapcsolatos eseményekről, emellett pályaorientációt végezzen, és minél több szakot bemutasson a felvételizőknek. A cél az is, hogy az Educatio által előállított értékeket bemutassuk a jelentkezőknek. A célcsoport főleg a középiskolás korosztály, a tizenegyedikes, tizenkettedikes, tehát a végzős két évfolyam hallgatói. A kiadványt főleg olyan középiskolákba küldjük el, ahol tudjuk, hogy sok jelentkező várható, illetve van évről-évre. A statisztikákat jól ismerjük, a jelentkezési adatbázist is mi kezeljük, ennek köszönhetően elég pontosan be tudjuk lőni, hogy melyik intézménybe hány magazint küldjünk. A cél az, hogy a felvételizők minél könnyebben tudjanak dönteni, illetve a döntésüket minél jobban, minél megalapozottabban tudják meghozni.

- A felvi.hu portál a nyomtatásban megjelent magazinnál is fontosabb szerepet tölt be a felsőoktatásba igyekvők számára. Az általad irányított honlap milyen többletszolgáltatással áll rendelkezésre?

- A felvi.hu portál egyes tartalmaira épít a magazin, és amikor az imént értékeket említettem, akkor a felvi.hu-n megjelenő szolgáltatásokról is beszéltem. Nagyon nagy érték például az, hogy a cégnél immáron tíz éve felvételi rangsorokat készítünk, amelyekben a felsőoktatási intézményeket sorrendezzük különféle szempontok alapján. Ez nagyon hasznos a továbbtanulni szándékozó felvételizők számára, illetve a magyar felsőoktatásban egyedülálló szolgáltatás. Egy olyan kereső is van a honlapon, ahol az illető látogató egyéni szempontok alapján tud egyedülálló rangsort készíteni. A felvi.hu oldalt talán nem is kell bemutatnom különösképpen, hiszen ha ma valaki felsőoktatási felvételire adja a fejét Magyarországon, akkor valamilyen szinten kapcsolatba kerül a honlappal. Lehet, hogy csak rákattint, információkat gyűjt vagy regisztrál a honlapon, esetleg még szolgáltatásokat is használ, így felvételizik, azaz elektronikusan adja be a jelentkezését. Ez egy olyan oldal, amit egy felvételizőnek tényleg meg kell ismernie. Hozzánk tartoznak még olyan honlapok, mint a diákigazolvány honlap, vagy ugyancsak nálunk van az Educatio céges honlap és a Sulinet is. Ezeket szintén sokan ismerik. Vannak még kisebb honlapok, összesen majdnem húsz honlappal rendelkezünk. Ezek között vannak egyszolgáltatásos, egyszerű honlapok, illetve kiterjedtebb, nagyobb portálok, mint a Felvi és a Sulinet. A szerkesztőségi munka mellett mi felelünk a portál fejlesztéséért is: a tartalom és a látvány egyaránt a mi feladatunk. Mindez nagyon szép feladat egyébként.

 

Virágh Ildikó

 


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár