06 80 203 769 (ingyenesen hívható)
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Németh Veronika


Németh VeronikaViszonylag új szakmának és kifejezésnek számít hazánkban a fejvadász. Én például sokáig az elnevezéssel is nehezen barátkoztam meg, azt pedig végképp nem tudtam, hogy valójában mi a dolga. Az emberek nagy része is sokféleképpen képzeli el a fejvadász feladatait. Valljuk be, az álláskeresőknek is kevés ismeretük van erről a szakmáról. A tanácsadó cégek alapvetően közvetítő szerepet töltenek be az álláskeresők és a munkaadók között. Ha egy cégnél üresedés lép fel valamely munkakörben, vagy éppen bővíteni szeretnének, ráadásul ehhez a legjobb szakembereket szeretnék megtalálni, jöhet a fejvadász. A cég megbízza őt azzal, hogy lehetőleg rövid határidőn belül térképezze fel a piacot és szólítsa meg a profilnak leginkább megfelelő szakembereket. Többféle módszer létezik, a cél, hogy a folyamat végén a megbízó már csak a profilnak tökéletesen megfelelő listát kapja meg, ezzel pénzt, időt, energiát spórolva.

Budapest egyik legforgalmasabb pontján találom meg a Karrier Hungária Tanácsadó Irodát, ahol egy nagy szakmai tapasztalattal rendelkező személyzeti tanácsadóval találkozom. Ragyogó fiatal nővel mutatkozunk be egymásnak, kedves, határozott, és szemmel láthatóan jól érzi magát a világban.

Németh Veronika 2004-ben végzett a Kodolányi János Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán, az első indított évfolyamon. Erről és a munkájáról beszélgettünk.

 

- A legfontosabb, amit megtanulhattunk a Kodolányi nemzetközi kapcsolatok szakán, hogy általánosságban hogyan működik az üzleti élet, a gazdasági-politikai folyamatok. Ilyen szempontból nagyon komplex alapot nyújtott ahhoz, hogy utána akár a gazdasági élet területén, akár az állami szektorban, akár a diplomácia területén az ember továbbfejleszthesse az ismereteit, és akár elhelyezkedhessen. Én mindig is olyan munkáról álmodtam, mint a mostani, s ehhez megfelelő ismeretekre, tudásra tettem szert.

- Hol foglal helyet a hazai fejvadász cégek körében a jelenlegi munkahelyed? Van-e minősítés, rangsor?

- A Karrier Hungária a munkaerőpiacon viszonylag friss névnek számít. 2007 februárjában indult a cég ebben a formációban. A két ügyvezető, aki egyben tulajdonos is, korábban egy nagy, nemzetközi csoporthoz tartozó személyzeti tanácsadót vezetett. Tíz év után döntöttek úgy, hogy saját céget alapítanak, tehát a szakmai múlt sokkal régebbre tehető, csak maga a csapat viszonylag új a piacon. Két fő tevékenységi körünk van, egyrészt a toborzás-kiválasztás, másrészt a fejvadászat, amelyek tulajdonképpen összefolynak és párhuzamosan működnek, talán az egyik a másik nélkül nem is létezhet. Az alapvető különbség a kettő között egyébként az, hogy míg a toborzás-kiválasztás során a munkaerőpiacon aktívan lévő álláskeresőket szólítjuk meg hirdetéses úton, addig a fejvadász projektek során bizonyos profil ismeretében feltérképezzük az egész piacot, és megpróbáljuk megtalálni azokat a potenciális jelölteket, akik az adott profilnak leginkább megfelelnek. Sok esetben ők nem is aktív munkakeresők, ezért sokkal nehezebb a folyamat, hiszen meg kell szólítani őket és meg kell győzni őket, hogy egyáltalán érdeklődjenek egy adott pozíció iránt. Bár nagyon fiatal a cég, ennek ellenére sok sikert könyvelhettünk el már az elmúlt néhány évben is. A legutóbbi Budapest Business Journal értékelése szerint a magyar tanácsadó cégek között - mind bevétel tekintetében, mind elhelyezések számában - az első helyet kaptuk meg.

- Miből áll itt a munka, neked milyen konkrét feladataid vannak? Egyáltalán mennyire életforma ez a szakma?

- Azt gondolom, hogy mindenféleképpen életforma, és szinte nonstop dolgozik az ember. A Karrier Hungáriánál alapvetően két csapat van, a tanácsadói, illetve a research csapat. Míg a tanácsadók egy személyes találkozás során térképezik fel az adott pályázó személyiségét, szakmai kompetenciáját, addig a kutató csapat főként a piac feltérképezésével és a potenciális jelöltek felkutatásával foglalatoskodik. Nagyon szorosan dolgozunk együtt, csapatmunka folyik, mindenki függ mindenkitől, és bár mindenkinek megvan a saját szakterülete, mégis - ha szükséges - mindenki ott segít, ahol tud. Az én munkám legnagyobb része az interjúztatás, a jelöltek írásbeli értékelése, kapcsolattartás a partnerekkel, illetve természetesen a pályázókkal. Folyamatosan együttműködöm a research csapattal, hiszen ők azok, akik első ízben megszólítják a potenciális jelölteket.

- Milyen különleges és sikeres eseteid voltak az elmúlt évek során?

- Egy érdekes kis történet jutott az eszembe. Profitorientált tevékenységről van szó, jutalék fejében dolgoznak a tanácsadók, fejvadászok, de én azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb siker, amikor minden anyagi érdek nélkül sikerül valakinek segíteni. Volt egy kitűnő szakmai tapasztalattal, kiváló nyelvtudással rendelkező fiatalember, akit korábban el is helyeztünk egy induló cég konkrét projektjére, határozott időre. Mire a projekt lejárt, hazánkba is kezdett begyűrűzni a válság, így a hónapokon át tartó keresés ellenére sem sikerült elhelyezkednie. Már annyira elkeseredett volt, hogy úgy döntöttem, lehetőséget adok számára egy személyes találkozásra, annak ellenére, hogy nem volt konkrét pozíciónk a számára. Egy viszonylag hosszú beszélgetés során próbáltam ráébreszteni, mit tehet azért, hogy még sikeresebb legyen egy állásinterjún. Néhány héttel később felhívott telefonon és a tanácsomat kérte, ugyanis éppen egy állásinterjúra igyekezett. Gyors segítséget kért a fizetési igénnyel és egyebekkel kapcsolatban. Nem telt el sok idő, rövidesen jó hírrel jelentkezett, az interjúsorozat sikeres volt és ajánlatot kapott. Néhány hét múlva kaptam tőle egy képeslapot, melyben megköszönte, hogy időt szántam rá, és a sok hasznos tanács segítségével sikerült végre munkahelyet találnia.

- Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó tanácsadónak?

- Itt a feladat komplexitását emelném ki, mert ennek megfelelően fontos a nagyfokú empátia és a kitűnő emberismeret, emellett azonban az erős értékesítői vénára is szükség lehet. Elengedhetetlen továbbá a jó kommunikációs készség és a mély piaci ismeret, hiszen fontos, hogy az ember hiteles tudjon maradni. Ehhez adott nagyon jó alapot egyébként a Kodolányi főiskolán a nemzetközi kapcsolatok szak, ahol nem csak egy tudományágra fókuszáltunk, hanem sok különböző szakterületet megismerhettünk.

- A recesszió mennyiben befolyásolja egy ilyen cég munkáját?

- Alapvetően nagyon rövid idő alatt, óriási mértékben átalakult a munkaerőpiac. Jelenleg általánosságban megfigyelhető, hogy sokkal több az aktív álláskereső és lényegesen kevesebb a nyitott pozíció. A cégek egyre inkább a „konzervembereket" keresik, olyanokat, akik releváns tapasztalattal, szektorismerettel rendelkeznek és azonnal munkába állíthatók. Egyre kevesebb az idő arra, hogy az új kollégákat betanítsák, a cégek általában olyan munkatársakat keresnek most, akik tulajdonképpen azonnal bevételt termelnek. A kiválasztási folyamat lelassult, a megbízók válogatnak, a „tökéletes" embert keresik. Ezért sokkal nagyobb a verseny is. Rengetegen maradtak munka nélkül, a pályázók egyre elkeseredettebbek, és sokszor azt látjuk, már szinte bármilyen pozícióra jelentkeznek, szakmai tapasztalattól függetlenül is. Viszonylag sok olyan jelölttel találkozunk, akinek normál piaci helyzetben bizonyosan tudnánk segíteni, a válság azonban beszűkíti a lehetőségeiket. Példának említeném az ingatlanszektor szakembereit, akik kiváló szakmai tudással, tapasztalattal rendelkeznek, de a piac ritkán ad nekik lehetőséget arra, hogy más szektorban kamatoztathassák ezt.

- Kik a legkeresettebbek a hazai munkaerőpiacon?

- Nem nagyon lehet általánosítani. Egyre nagyobb az igény az értékesítési, illetve a pénzügyi területen tevékenykedő szakemberekre, és talán melléjük sorolnám a különböző, gomba módra szaporodó szolgáltató központokat, ahol főként a nyelvtudással rendelkezőket keresik pénzügyi, IT, customer service, valamint call center feladatkörökre. Pályakezdőket és tapasztalattal rendelkezőket egyaránt keresnek. Termelő vagy kereskedő cégek tekintetében úgy látom, hogy az értékesítés az a terület, ahol leginkább vannak most lehetőségek.

- Tapasztalataid alapján hogyan látod, lehet-e kategorizálni, hogy fiatalok-idősek, nők-férfiak fordulnak inkább hozzátok? Egyáltalán fölvetődik-e így a dolog?

- Megint csak azt mondom, hogy általánosítani nem nagyon lehet, de az tény, hogy bizonyos pozíciók tekintetében bizonyos típusú szakembereket keresnek. Például a különböző támogató központokban lévő pozíciók esetében főleg a fiatalokat keresik, akik könnyen beilleszthetők egy multinacionális környezetbe, tudnak alkalmazkodni a kialakult folyamatokhoz, gyorsan tanulnak és nagyon jól beszélnek idegen nyelveket. Míg például az értékesítés területén sokkal inkább számít a szakmai tapasztalat, a nagyon jó referencia. A mai piaci helyzetben teljesen természetes, hogy ellenőrzik a referenciákat, és ha valakiről esetleg rossz visszajelzés érkezik, még ha jó benyomást tett is az interjún, előfordulhat, hogy nem viszik tovább a jelentkezését.

- Fontosnak tartjátok-e, hogy nyomon kövessétek egy-egy ügyfeletek munkahelyi beilleszkedésének eredményességét? Egyáltalán van-e valamiféle visszajelzés azt illetően, hogy a későbbiekben hogyan alakul egy-egy pálya, karrier?

- A hosszú távú stratégiánk, hogy ne csak kiközvetítsük a pályázókat, hanem ténylegesen megvalósítsuk a tanácsadást. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a jelölteket nyomon kövessük, tanácsot adjunk nekik akár magában a munkakeresési folyamatban, akár a kiválasztási folyamat során. Igyekszünk mindenkivel tartani a kapcsolatot, mindenkitől szívesen fogadunk visszajelzést. Arra törekszünk, hogy bizalmi kapcsolat alakuljon ki a tanácsadó és a pályázó között, ha később esetleg váltana, állást keresne, ismét visszatérjen hozzánk. Fontos tudnunk azt is, hogy az adott cégnél milyenek a vezetők, kollégák. Mindez nagyban segíti a további munkánkat.

- Mennyire bátrak az emberek a mai világban? Például viszonylag jó pozícióban dolgozik valaki, majd egyszer csak azt gondolja, hogy itt már mindent elért, váltani szeretne. Mennyire gyakori ez?

- Ez általában azoknál fordul elő, akik már hosszú ideje vannak egy cégnél. Magyarországon a rendszerváltás nagyon sok ember életét meghatározta a későbbi karrier vonatkozásában. Akik akkor voltak fiatalok, sokszor szakmai végzettségtől függetlenül lehetőségük adódott kiválasztani a számukra legoptimálisabbnak látszó irányt. A legnagyobb potenciált talán a kereskedelem nyújtotta, aki kellőképpen talpraesett és motivált volt, akár bölcsész diplomával is bekerülhetett egy-egy multinacionális vállalat csapatába. Sok olyan pályázóval találkozunk, aki még a kilencvenes évek közepe táján került be egy-egy multihoz, ahol szép karrierutat járt be. Náluk például jellemzően előfordul, hogy bár elégedettek a pozíciójukkal, mégis nyitottak a váltásra, új kihívásokra. Szívesen kamatoztatják tapasztalataikat, megszerzett ismereteiket más cégkultúrával, termékkörrel rendelkező vállalatnál. Itt említeném meg a fiatalokat, akik még frissek, nyitottak és tanulni szeretnének. Gyakran előfordul, hogy akár évente is váltanak, sokszor évekig próbálgatják a szárnyaikat.

- Ebben a folyamatban mennyire lényeges a tanulás? Gyakran hallom, hogy ma már egy diploma nem diploma, sőt beszélhetünk itt az élethosszig tartó tanulásról is.

- Mindenképpen azt gondolom, hogy ma már az élethosszig tartó tanulásról kell beszélnünk. A diploma nagyon jó alap ahhoz, hogy az ember eldöntse, melyik az a terület, ami érdekli, és elinduljon valamilyen irányba. Valójában azonban akkor fogja pontosan tudni, hogy mit akar, amikor már kipróbálta a megszerzett tudást, ismereteket az életben, a gyakorlatban. Az pedig ma már elkerülhetetlen, hogy valaki ne képezze magát a munka mellett is folyamatosan. Rengeteg vállalat ad lehetőséget arra, hogy különböző képzéseken vehessenek részt a dolgozók, akár nyelvi, de akár speciális, például kommunikációs vagy tárgyalástechnika tréningen. Ugyanakkor az embernek saját magának is gondoskodnia kell arról, hogy folyamatosan fejlessze magát, hiszen a világ, a munkaerőpiac változásaihoz így lehet legkönnyebben alkalmazkodni.

- Te mennyire találtad meg a számításaidat, tekintve, hogy nyelveket tanultál, diplomákat szereztél, nyitott vagy a világ változásaira?

- Nekem ez a feladatkör, amiben jelenleg vagyok, tökéletesen az, amit néhány évvel ezelőtt elképzeltem magamnak. Megvan minden olyan kihívás benne, amire vágytam. Korábbi feladatköreimben is fontos volt, hogy emberekkel foglalkozzak, valamilyen formában nemzetközi környezetben legyek és tudjam hasznosítani a nyelvtudásomat. Számomra hosszú távon is ez a legfőbb prioritás.

- Mit ajánlanál a mostani fiataloknak, akik még a felsőoktatási intézményekben tanulnak, vagy most választanak felsőoktatási intézményt? Milyen szempontok alapján válasszanak, és ha már választottak, hogyan sáfárkodjanak az évekkel, az energiával, egyáltalán a saját adottságaikkal?

- Én elsősorban azt emelném ki, hogy bármilyen területen is gondolkozik, nagy hangsúlyt fektessen a magas szintű nyelvtudás elsajátítására. Úgy gondolom, hogy manapság az angol nyelvtudás az alapelvárás, akár Európai Unióról beszélünk, akár világszinten. Ezzel az ember bárhol elboldogul. Emellé szerencsés egy speciálisabb nyelvet megtanulni, amit esetleg nem beszélnek olyan sokan. Amit még javasolni tudok minden fiatalnak, hogy akár ösztöndíjjal, vagy bármilyen más formában töltsön el egy kis időt külföldön. A mai világ megértéséhez, a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez nagyon fontos, hogy az embernek meglegyen az alkalmazkodó készsége, hogy képes legyen más kultúrákat megérteni, befogadni.

- A Kodolányi János Főiskola nemzetközi kapcsolatok szak volt az életedben az, ami az ugródeszkát jelentette. Milyen volt ez a képzés, hogyan emlékszel vissza a tanárokra, a képzés tartalmára, az iskolára?

- Az első évfolyam voltunk, nyilván még a főiskola is ismerkedett a szakkal, a tanárok is ismerkedtek a tantárgyakkal. Ez egy kicsit érződött a mi csoportunkon is, hiszen nem tudtuk pontosan, hogy mire számíthatunk. Ha jól emlékszem, akkoriban a Kodolányin kívül nem volt ilyen képzés sehol. Én mindenképpen azt kaptam, amire számítottam, egy sokoldalú képzést, ahol betekinthettem a különböző területekbe, a szakmai gyakorlat során egy nagy multi életébe is. Nekem csak pozitív élményeim vannak az iskolával kapcsolatban. Talán egyetlen hátrány, amit említenék, hogy mivel új volt a képzés, nekünk még nem volt lehetőségünk ösztöndíjjal kimenni külföldre. Most pedig azt hallom, hogy számos ilyen lehetőség van.

- Egy meglehetősen jó beosztásban dolgozó fiatal nő - mint te is - mennyire gondol a családalapításra, gyerekre?

- Egyelőre nálam ez még nem prioritás. Nyilván a korosztályomban vannak már olyan kolléganőim, barátnőim, akik most babát várnak, vagy van már gyerekük. De én még néhány évig a karrieremre szeretnék koncentrálni.

Virágh Ildikó


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár