06 80 203 769 (ingyenesen hívható)
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Dr. Hoffmann Orsolya


A kibővült Európai Unióban csaknem egymillió-nyolcszázötvenezer kutató dolgozik, mintegy felük az iparban, tizenöt százalékuk az állami szektorban és harminchat százalékuk a felsőoktatásban. S bár a diplomásoknak legalább fele nő az Unió területén, arányuk a felsorolt területeken jóval kisebb a férfiakénál. Az Európai Bizottság - az EU esélyegyenlőségi irányelveinek megfelelően - biztosítani szeretné a nők egyenlő esélyeit és szerepét a tudomány területén is. Mindezt amiatt tartottam szükségesnek leírni előljáróban, mert a Kodolányi főiskolán ennek az ellenkezőjét lehet tapasztalni, meglehetősen jó a női kutatók aránya és megbecsülése. A neveléstudományok szakterületén folytat tudományos kutatómunkát és e témakörben szerzett tudományos fokozatot az a fiatal kétgyermekes tanárnő, aki summa cum laude minősítéssel védte meg doktori értekezését a közelmúltban az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Dr. Hoffmann Orsolyáról van szó, aki a Felnőttképzési és Távoktatási Intézet igazgatói teendőit látja el a Kodolányin. Először arról beszélgetünk, hogyan jutott el másfél évtized alatt eddig a pozícióig, és miként függ össze a neveléstudomány a távoktatással.

 

- A kettő tulajdonképpen össze is függ, meg nem is. Eredetileg az én vezetésemmel indult el a főiskolán a távoktatás. Számítógép alapú oktatási formát vezettünk be azoknak a hallgatóknak, akiknek nehézségeik voltak azzal, hogy bejárjanak hétről-hétre, napról-napra a főiskolára. A legmodernebb technológiát használtuk ehhez, tehát az internetet és minden olyan lehetőséget, amit az internet kíván. Tananyagokat, keretrendszert fejlesztettünk, és tulajdonképpen oktatásszervezéssel foglalkoztunk. Most már mintegy nyolcszáz hallgató tanul ebben a formában. A felnőttképzés egy évvel ezelőtt jött ehhez a területhez. Egy átszervezés révén a Távoktatási Intézethez került a felnőttképzési terület, és amióta mindkettővel én foglalkozom, a két területet igyekszem közelíteni egymáshoz.

 

 

- Azt mondtad, hogy nyolcszáz hallgató tanul ebben a formában. Ez azt jelenti, hogy a főiskola valamennyi szakán létezik a távoktatási forma is?

- Nem, egyelőre három szakunkon létezik, gazdálkodási és menedzsment, turizmus-vendéglátás és nemzetközi kapcsolatok szakon. Nagyon nagy fejlesztés és nagyon nagy anyagi ráfordítás van minden ilyen szakindítás mögött, és első körben azokat a szakjainkat választottuk ki, ahol vagy nagy létszámú hallgatóság van, vagy például a nemzetközi tanulmányok szak esetében sokan külföldön dolgoznak, és külföldről végzik el ezt a szakot.

 

 

- Hogyan kell ezt elképzelni, milyen maga az oktatási rendszer? A hallgatóknak egyáltalán nem kell a főiskola egyetlen képzési helyszínére se elmenni, mert kizárólag internet alapon folyik az oktatás, vagy van valamiféle személyes kontaktus is.

- Van személyes kontaktus is. A félév elején van egy indító találkozó, majd a félév folyamán kettő, amelyeken ugyan nem kötelező részt venni, de aki igényli az mindenképpen lehetőséget kap a személyesen konzultációra. A vizsgaidőszakban pedig vannak olyan vizsgák is, amelyek személyes jelenlétet igényelnek. Sok ellendrukkere van ennek az oktatási formának, sokan azt mondják, hogy az emberi kontaktust leépíti, visszaszorítja. De nekünk az a tapasztalatunk, hiszen az első pillanattól követjük a hallgatók életét a távoktató rendszerben, hogy nagyon jó csapatok kovácsolódnak össze, sokat tudnak egymásnak segíteni, akár a távoktatási rendszeren keresztül. Ott megjelenik a hallgatók fényképe, az összes adatuk, amit föl akarnak tölteni magukról, ugyanígy az oktatóké is. Érdekes módon sokkal közvetlenebb a kapcsolat, mint például a levelező formában, ahol ugyan találkoznak hétről-hétre, de inkább személytelen előadás formájában folyik az oktatás. Itt az interneten keresztül közvetlenül tudnak az oktatók a hallgatókkal, illetve a hallgatók egymással beszélgetni.

 

- Mennyire lehet ez konkurencia a hagyományos oktatási formáknak, vagy ezt a kérdést így nem érdemes felvetni?

- Én úgy látom, hogy a levelezőnek elég komoly konkurenciája lehet. Megvizsgáltam, hogy kik és miért választják ezt. Egyértelműen a térbeli és az időbeli rugalmasság a döntő. A családosok, és mindenekelőtt a nők választják ezt az oktatási formát, akik szeretnék megspórolni maguknak az utazással elvesztegetett időt is, illetve nem engedhetik meg maguknak, hogy kilenctől-ötig beüljenek az iskolapadba. Ebből a szempontból sokkal rugalmasabb ez a forma a levelezőnél. Jól meghatározott keretek között zajlik az oktatás, mind a konzultációk rendjét, mind a beküldendő feladatokat, kötelezettségeket tekintve. De ami nagyon érdekes, hogy a tanár is legalább ennyire szabályozottan működik ebben a rendszerben, hiszen az ő tevékenysége is pontosan nyomon követhető, és számon kérhető. Nekem azért tetszik ez a forma, mert nagyon tiszta körülményeket teremt az oktatásban.

 

 

- Most menjünk időben egy kicsit vissza, és beszélgessünk rólad. Nagyjából másfél évtizedet töltöttél el a Kodolányin, hiszen itt tanultál, ám Komlóról jöttél Székesfehérvárra. Miért választottad az akkor induló főiskolát, illetve a német szakot?

- Ez számomra egy nagyon aranyos történet, mert előtte kint voltam Németországban egy évig, és nem gondolkodtam azon, akkor mit fogok csinálni, hogyha hazajövök. Augusztusban a szüleim legnagyobb örömére hazaállítottam, de akkor már minden felvételi jelentkezési határidőn messze túl volt a magyar felsőoktatás. Történt azonban, hogy édesapám az autóban rádiót hallgatott s egy hirdetésből értesült az új fehérvári főiskola indulásáról, ahova jelentkezőket vártak a pótfelvételire. Nekem semmilyen elképzelésem nem volt Fehérvárról, mindössze egyszer jártam itt egy osztálykirándulás során, de édesapám sem ismerte nálam jobban a várost. A felvételi napján eléggé kalandosan értünk ide, ráadásul senki nem tudta megmondani, hol van a Kodolányi főiskola, hiszen az itt lakóknak is egy teljesen új dolog volt. Aztán nagy nehezen megtaláltuk az épületet, és itt ragadtam. Nagyon kellemes volt a három év, amit itt töltöttem a tanulással, utána pedig dolgozni kezdtem, és minden más is úgy alakult az életemben, hogy itt maradtam.

 

- Nem csak a főiskolán ragadtál itt, a magánéleted is a városhoz kötődik. A főiskola egyik alapítója, jelenlegi rektora a férjed immáron másfél évtizede. Hogyan ismerkedtetek meg, vannak-e erről olyan emlékeid, amit szívesen elmondanál?

- Nagyon kedves emlékem, amikor nekem Péter először föltűnt. Soha nem fogom elfelejteni, hogy piros farmernadrágot viselt. Akkor azt gondoltam, hogy úristen, hogy lehet egy férfin piros farmernadrág, de valószínű az volt az a pillanat, amikor megjegyeztem magamnak. Jó néhány hónappal később egy sítáborban ismerkedtünk meg, attól kezdve vagyunk együtt, illetve összeházasodtunk és van két fiúnk is. A nagyobbik fiam tizennégy éves, a kisebbik most lesz tizenhárom. Az egyik hatosztályos, a másik nyolcosztályos gimnáziumba jár.

 

 

- Számomra úgy tűnik, hogy nagyon elfoglalt vagy, és kevés időd juthat olyan tevékenységekre, amelyekből erőt lehet meríteni a további feladatokhoz. Hogyan tudod megszervezni, hogy jusson idő mindenre?

- Nehezen, mert ugye a gyerekeimmel is igyekszem sokat együtt lenni. Bár nagy élmény, hogy most már ekkorák, és nagyobb önállóságot hagynak nekem, másrészt nagyon szeretnék minél több időt velük tölteni, és jelen lenni az életükben. Az is külön szerencse az életemben, hogy nagyon jó csapatunk van a Távoktatási és Felnőttképzési Intézetben. Gyakran szervezünk magunknak közös szabadidős elfoglaltságokat, például minden csütörtökön együtt járunk kosarazni, időnként összejövünk valamelyikünknél egy-egy kiadós beszélgetésre, vagy decemberben például kimentünk Bécsbe együtt megnézni az adventi készülődést. Ezek a dolgok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jókedvvel és hatékonyan tudjak dolgozni.

 

 

- Összhang van az életedben, nem véletlen, hogy summa cum laude minősítéssel védted meg a doktori értekezésedet. Mi volt ennek a témája és milyen kutatási tevékenységeket folytatsz?

- A kutatási tevékenységem a munkámhoz kapcsolódik, a főiskolán elindított távoktatás engem nagyon érdekelt az eredeti végzettségemből adódóan is. Érdekel, hogy milyen módszertannal lehet ezt jól csinálni, hogyan lehet a hallgatókat abban segíteni, hogy minél hatékonyabban tudjanak tanulni, milyen módszerekkel lehet az oktatói oldalról beleavatkozni ebbe az oktatási formába. Ehhez kapcsolódott a doktori kutatásom, a hallgatók tanulási szokásait, attitűdjét vizsgáltam különböző módszerekkel. Természetesen a nemzetközi és a hazai szakirodalmát is áttanulmányoztam ennek a területnek, és aztán ebből született meg a doktori disszertáció.

 

 

- Milyen érdekes eredményekre jutottál, illetve milyen - a hétköznapi életben is érthető - következtetéseket vontál le ennek a tudományos területnek a vizsgálata során?

- Ez egy nagyon komplex kérdés, nem könnyű rá röviden válaszolni. Azzal mindenki tisztában van, hogy az e-learning, a webalapú tanulás fogalma berobbant a köztudatba. Mindenkinek van róla véleménye, ráadásul a szakmán belül már a fogalmak meghatározásánál komoly viták vannak, hogy ki mit ért alatta.

Megfellebbezhetetlen tény, hogy a számítógép az oktatásban jelen van. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, a számítógépes technológiák teljesen átszőtték a társadalmunkat. Senki nem vitatja például azt, hogy egy önkormányzati ügyet, egy banki utalást weben keresztül egyszerűbb elintézni, mint bemenni, és órákig sorba állni. Ez a lehetőség most már a tanuláshoz is adott és ráadásul folyamatosan fejlődik. Ebben az egészben még az is nagyon izgalmas, hogy nem lehet tudni, hova tart, mi lesz majd öt vagy tíz év múlva belőle. Mi, akik benne vagyunk, szerintem kicsit kísérletezünk is, és mindig próbáljuk a lehető legjobbat kihozni az egészből.

 

 

- Azt mondtad, hogy nem lehet tudni, hova tart a fejlődés. Próbáljuk meg kitalálni, hogy mit lehet e téren elérni tíz-tizenöt év múlva.

- Nagyon nehéz az internetes világban megjósolni, hogy mi lesz tíz-tizenöt év múlva. Ugrásszerű minőségi változást hozott az internetezésben a szélessávú szolgáltatások elterjedése. Vagy most már például a web 2.0-ról, vagy intelligens webről beszélünk, aminek a segítségével nagyon sok szolgáltatás fejlődött tovább, a web még felhasználóbarátabb lett és ez érezhető az internet alapú oktatás területén is. Amiről mi most álmodunk, illetve már el is kezdtük megvalósítani a főiskolán, az a videokonferencia-rendszer integrálása a jelenlegi rendszerünkbe. A főiskola egy professzionális rendszert vásárolt meg, jelenleg a rendszer funkcióit térképezzük fel, teszteljük a működését, és közben folyamatosan azon gondolkodunk, hogyan fogjuk ezt az oktatóinknak beadagolni. Félretéve a viccet, nem lesz az sem kis feladat, hogy egy hardverhez és egy szoftverhez a megfelelő módszertant kitaláljuk, hogy mindenki optimálisan arra használja a rendszert, amire az való. Például, hogy a különböző oktatási és tanulási helyszíneket valós időben kapcsoljunk össze egymással. Tehát a thaiföldi, az Angliában élő és a világ más egyéb tájain élő és dolgozó hallgatóink is részt tudnak venni a konzultációkon, de az országon belül például az orosházi hallgatóink is részt vehetnek a budapesti előadáson, anélkül, hogy oda kellene utazniuk. Látják az oktatók prezentációját, be tudnak kapcsolódni a vitába, hozzá tudnak szólni a beszélgetéshez. Mindez a mostani tanév második félévében még teszt üzemmódban, de 2009 szeptemberétől már élesben fog működni.

 

- Kicsit félelmetes számomra, hogy a hallgatók videokonferencia keretében ismerkedhetnek meg különböző témákkal, a tanárokkal, egymással. Elképzelhető, hogy tíz-tizenöt év múlva esetleg csak a diplomaosztón találkozik például az oktató a hallgatóval, vagy ez már egy elképzelhetetlen vízió.

- Természetesen teszünk erőfeszítéseket arra is, hogy találkozzunk fizikailag a hallgatókkal. Például minden félévben úgy tartjuk a regisztrációt, hogy pikniket szervezünk. Mindig hoznak süteményeket magukkal, sőt versengenek, hogy ki hoz jobb házi készítésűt, mert a gépi sütemények kizárultak ennek az igényes közönségnek a köreiből. Kifejezetten igénylik, hogy a hivatalos programon túl beszélgessünk is. Ilyenkor sokáig együtt vagyunk, beszélgetünk az életükről, kinek mikor születik a kisbabája, milyen iskolába jár a gyermeke, vagy arról, hogy mi tetszett, és mi nem az oktatási programban. Tehát vannak „személyes"emberi kapcsolatok, sőt én úgy tapasztalom, hogy életre szóló barátságok is kialakulnak ebben a tanulási formában is.

 

 

- Mondd meg őszintén, gondoltál arra a kilencvenes évek elején, amikor idejöttél az akkor száznegyvenhét hallgatóval induló főiskolára, hogy másfél évtized múlva tízezres főiskola lesz, és e-learningről, videokonferenciákról, meg mindenféle tudományos kutatásokról beszélgetünk majd?

- Természetesen nem, sőt, engem a mai napig csodálattal tölt el az is, hogy itt lehetek. Mostanában számoltam ki, hogy az életemnek már a hosszabbik felét éltem le Fehérváron, mint Komlón, és azt gondolom, hogy nekem nagyon-nagyon nagy szerencsém volt az életben. Ez egy véletlen lehetőség volt annak idején. Valójában én abban sem voltam biztos, hogy német szakos tanár akarok lenni, de amikor idejártam, megtetszett. Hogy utána úgy alakult az életem, ahogyan alakult, abban tényleg komoly szerepe van a főiskolának, hiszen mindig jól látszódott, hogy melyik irányba érdemes tartani, ráadásul a fejlődő intézmény esetében ezek az irányok általában innovatívak, progresszívek voltak.

 

 

- Nagyon sok minden megváltozott az utóbbi években a hazai felsőoktatásban. Hogyan látod, mennyire léteznek napjainkban a továbblépési lehetőségek, és most azt a faktort, hogy az ember jókor van jó helyen, figyelmen kívül hagynám. Az alapképzésre épülő mesterképzés például adott lesz-e minden hallgató számára?

- A jelenlegi Bolognai-típusú rendszer - szerintem - most forrja ki magát, és az elkövetkezendő öt évben dől el, hogy akik ebben végeznek, utána mit fognak tudni csinálni. Egyáltalán, hogy egyenes vonalban vezet-e tovább az út az alapszakról a mesterszakra. Jelenleg azt prognosztizálják, hogy csak a hallgatók töredéke akar bent maradni például a felsőoktatásban mester szakon. Ezt ma még senki sem tudja, csak folyik a találgatás.

 

Ha visszavonatkoztatok a saját személyemre, a mi időnkben ez egy kicsit egyszerűbb volt, lineárisabban lehetett haladni. Izgalmasak ezek a folyamatok. Engem két dolog érdekel egymással párhuzamosan. Az oktatásmenedzsment, hogy minél hatékonyabban, minél magasabb színvonalon tudjunk oktatni, mellette párhuzamosan azt is kutatom, hogy ez tényleg így történik-e, és igyekszem visszacsatolni a tapasztalatokat az oktatási folyamatba. Ami még hatalmas előny, hogy ma már nem csak Magyarországban gondolkodhatunk a tapasztalatok gyűjtése terén, hanem rengeteg a lehetőség a külföldi eredmények megismerésére is. A világ kitágult, a világ bármely országában szerzett kutatási eredmények pillanatok alatt beszerezhetőek, és a fejlesztéseket ezek az eredmények, tapasztalatok is meghatározzák. Gyakran vehetek részt különböző nemzetközi konferenciákon, nemzetközi tudományos társaságoknak lehetek tagja.

 

- Milyen tudományos szervezetek munkájában veszel részt, és milyen feladataid vannak?

- Évente öt-hat alkalommal veszek részt különböző külföldi konferencián akár előadóként is. Szakmailag a legnagyobb elismerés számomra, hogy tagja vagyok Magyar Akkreditációs Bizottság Távoktatási Szakbizottságának. A szakbizottságnak az a feladata, hogy elvégezze a minősítését azoknak a felsőoktatási intézményeknek, akik távoktatási formában kívánnak programot indítani.

 

- Nagyon fiatalon, nagyon sok mindent elértél, de így a beszélgetés végén mégiscsak meg kell kérdeznem, hogy milyen terveket dédelgetsz, hogyan szeretnél tovább építkezni?

- A rengeteg feladat miatt, kis túlzással csak rövidtávú dolgokban gondolkozom. Például hogy egy tanulmányt határidőre megírjak, hogy sikeresen bevezessük az új rendszert a főiskolán, hogy beindítsuk a következő félévet vagy, hogy a papíron szépen kidolgozott új felnőttképzési koncepció megvalósításának első lépéseit tényleg megtegyük. Másik nagy feladatom a nyelvtanulás. Német szakos tanár vagyok, nagyon sok időt töltöttem a német nyelv tanulásával és használatával, de az utóbbi években nagyon intenzíven tanulom az angolt, hiszen a nemzetközi konferenciák, a tanulmányok és az egyéb publikálási lehetőségek nyelve az angol. Ezt mindenképpen szeretném folyamatosan fejleszteni. Vannak külföldi terveim is, nagyon szeretek utazni, például 2009 első félévében egy gdanski és egy lisszaboni konferenciára szeretnék elmenni, és ezekre előadóként tisztességesen felkészülni.

Virágh Ildikó

 


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár