06 80 203 769 (ingyenesen hívható)
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Gere Viktória


Gere ViktóriaSokan úgy gondolják, hogy a családi vállalkozásnál álmodni sem lehet nagyszerűbbet; nagyszülők, szülők, gyerekek együtt maradhatnak, a közös feladatok és célok örök kapocsként tartják össze a família minden tagját. Ezen morfondírozva autóztam Villány felé az egyik jónevű pincészetbe. A szikrázó napsütésben még szebbnek látszanak a lankás domboldalak szőlőültetvényei, Villány pedig lenyűgöz különleges hangulatával. A főutca kétoldalon sorakozó pincéiben az évszázados tapasztalatok a korszerű technológiával ötvöződnek. A Bormúzeumban a borászat hagyományos szerszámai, írásos és tárgyi emlékei, ötven és száz esztendős bormatuzsálemek idézik szőlő- és bortermelő elődeink bölcsességét. Ebben a csodás környezetben született meg az 1980-as években Gere Tamás és Zsolt pincészete, amely mára ismert családi pincészetté nőtte ki magát. Az apa, Gere Tamás mellett a következő nemzedék is belépett a sorba, hiszen Zsolt képzett borász, főleg a pincészetben tevékenykedik, Viktória pedig az idegenforgalmi szakmában szerzett diplomát, és a borozóban, a panzióban teljesít szolgálatot. Úton Székesfehérvárról Villányba az is eszembe jutott, hogy Gere Viktória jó messze választott magának iskolát, amikor 1999-ben beiratkozott a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola idegenforgalom és szálloda szakára. Annak igyekeztem utánajárni, hogyan telt a főiskolai tanulmányokat követő hat esztendő, de előbb arra kerestem választ, miért esett a választása a Kodolányira, és milyen út vezetett a 2003-ban szerzett diplomáig.

 

- Mindenképpen ezen a területen szerettem volna továbbtanulni, de akkor még nem sok helyen volt idegenforgalmi képzés. Budapest túl nagy város nekem, így két választási lehetőség volt, Veszprém és Székesfehérvár. Székesfehérvárt választottam, és nem is bántam meg. Jó kis társaság jött össze az évfolyamunkon, rengeteg barátot szereztem, másrészt sokat is tanultam a Kodolányi főiskolán.

Olyan szakmát szerettem volna választani, ami jól kamatoztatható a családi vállalkozásban. Először a könyvelésre gondoltam, de mivel az ülőmunkát annyira nem kedvelem - és sokkal jobban szeretek emberekkel foglalkozni -, így jött az idegenforgalom.

A család egyik kedves ismerősétől - Takács Laci bácsitól, az egykori Alba Regia Szálló éttermi igazgatójától - hallottam, hogy kiváló az oktatás a főiskolán, és így kerültem oda.

- Sokáig elidőztünk, hogy hogyan is kerültél a siklósi gimnáziumból és a könyvelési tanulmányaidat követően a Kodolányi János Főiskolára, most viszont mondd el kérlek, hogy mi is a kapcsolat a borászatukról nevezetes két Gere család között.

- Sokan nem tudják, hogy két családról van szó, Gere Tamás az édesapám, és Gere Attila a nagybácsim. Így aztán két külön Gere pincészet van, mindenkinek megvan a saját pincészete, panziója, hotelje, illetve borai. A mi termékeink a Gere Tamás és Zsolt címkével ellátott borok, a nagybátyámé pedig a Gere felirattal ellátott palackok. Így lehet az üzletek polcán jobban megismerni. Gyakran összekevernek bennünket, előfordul, hogy még a címke sem segít. A lényeg, hogy Gere Attila és édesapám, Gere Tamás másodunokatestvérek, édesanyám és Attila felesége pedig testvérek. Mindkét család a környékről származik, és itt Villányban ismét összetalálkoztak. Az anyai nagypapám „örökítette" ránk a borkészítés tradícióját, aki egyébként arról volt híres, hogy kevés, de annál jobb bort készített. A legelején a két Gere család még közösen készítette a bort a nagypapa-féle pincében.

- A főiskolán annak idején egy borklubot hívtatok életre. Az időközben rokonoddá vált Pauli Zoltán alapította, majd amikor ő végzett, te átvetted az irányítást.  Hogyan emlékszel erre?

- Igen, a családban már egy újabb kodolányist is köszönthetünk, ugyanis Andrea unokatestvérem férje - Pauli Zoltán - főiskolai társam volt. Rajtam keresztül ismerkedtek meg. A borklubot ő alapította 1999-ben, majd később én átvettem tőle. A klubba nagyon sok borkedvelő főiskolás járt, és próbáltuk az ő körükben a borkultúrát népszerűsíteni. Szerintem fontos az idegenforgalmi szakmában tisztában lenni az alapvető borászati és gasztronómiai ismeretekkel. A főiskolai képzés alatt mi is tanultunk a borokról, megismerkedhettünk a borfogyasztás történetével, a borfogyasztási szokásokkal, a borkultúra hátterével. A főiskolai borklub programjai keretében pedig mi magunk is elsajátíthattuk a borkóstolás technikáját, a borbírálat szemléletét neves borászok és előadók segítségével. Jó volt látni, hogy a borestekre külső - és nem csak fiatal - érdeklődők is szívesen jöttek. Jó bor, jó egészség, tartja a mondás, ezt is érdemes szem előtt tartani, ugyanakkor a másik mondás is figyelemreméltó igazságokat hordoz: jó bornak nem kell cégér. Ez sajnos nem fedi az igazságot, mert Magyarország hiába tartozik a „boros nemzetek" közé, a borkultúránkon bőven van javítanivaló.

- Hogyan látod egyébként, mennyire volt sokrétű az oktatás az idegenforgalom és szálloda szakon? Hiszen említetted, hogy például borkultúrával is foglalkoztatok.

- Nagyon jónak tartom a Kodolányin folyó oktatást, széleskörű és hasznosítható ismereteket sajátíthattam el. Engem kiemelten érdekelt minden kurzus, program, ami a turizmushoz és a borhoz kapcsolódott, hiszen az első perctől kezdve arra készültem, hogy a diplomámat itthon, Villányban hasznosíthassam. Ezért tartottam jó kezdeményezésnek a borklubot is, hiszen a borok ismerete megalapozza a borral foglalkozó szakemberek színvonalas munkáját a borászatokban, a vendéglátásban, a turizmusban. Úgy gondolom, hogy a hallgatók és környezetünk körében hozzájárultunk a kulturált borfogyasztás kialakításához, igényt teremtettünk a minőségi borfogyasztás ösztönzésére.

- Kik voltak a csoporttársaid, évfolyamtársaid, és mit tudsz arról, hova kerültek a főiskolai tanulmányokat követően?

- Napi kapcsolatban vagyok Pauli Zolival, hiszen a szomszédban dolgozik a Gere Bor Hotel vezetőjeként. Jó pár évfolyamtársammal tartom a kapcsolatot, van, aki közülük külföldre ment. Az egyik például jelenleg Írországban dolgozik sommelier-ként, vele is a borszeretet hozott össze.

- Természetes, hogy egy híres családi pincészet gyermekeként érdekel a bor, a borászat, a borkultúra. De milyen feladataid vannak a családi vállalkozásban, mennyire kapcsolódnak ezek a borhoz?

- A diploma megszerzését követően először borkóstoltatással foglalkoztam részmunkaidőben, másrészt pedig a Villány-Siklósi Borút Egyesületnél dolgoztam. 2004-től vagyok főállásban a saját pincészetünknél, ekkora már teljes embert kívánt a vállalkozás. 2005-ben nyitottuk meg a panziónkat, azóta én irányítom a vendéglátást, továbbá a napi munkám része a pincészet, a borház és a panzió ügyeinek intézése.

- Mennyire élted meg kényszernek, vagy pedig nagyon is jól jött a családi vállalkozás kínálta álláslehetőség?

- Ebben nevelkedtünk a testvéremmel együtt, kisgyermekként már segítettünk, amiben tudtunk, tehát teljesen természetes volt, hogy egyszer majd mi is itt dolgozunk. Más lehetőség meg sem fordult a fejemben, és nagyon szívesen csinálom azt, amit csinálok. A szüleink nagyon örültek a döntésünknek, de soha nem fogalmaztak meg elvárásokat a továbbtanulásunk irányát illetően.  Zsolt, az öcsém mindig is borásznak készült, ma már ő vezeti a borászatot. Ki nem mondottan, de mégis megosztoztunk a feladatokon, ő a borászati résszel, én pedig inkább a vendéglátással foglalkozom és visszük tovább azt, amit a szüleink elkezdtek.

- A rendszerváltást követően az idegenforgalom, a vendéglátás egyik húzóágazattá vált hazánk gazdasági életében. Hogyan alakul a borászathoz kapcsolódó turizmus, idegenforgalom?

- Véleményem szerint óriási lehetőségek vannak még ezen a területen. Villány a borturizmus területén mindig élen járt, és igyekszünk ezt a vezető szerepet a jövőben is megőrizni. Egyébként itt, Villányban elég jó a kapcsolat a borászok között, mindig meg tudjuk beszélni az új ötleteket, a továbblépés lehetőségeit. Jó látni azt is, hogy a többi hazai borvidéken is töretlen a fejlődés. Magyarországon a borturizmus akkor lehet igazán sikeres, ha minden borvidék megtalálja a saját, egyedi arcát, és ehhez minőség párosul.

- Mutasd be egy kicsit a szűkebb pátriádat, annál is inkább, mert itt nőttél fel, nyilván nagyon szereted ezt a környéket. Milyen Villány, miért érdemes itt élni?

- Nagyon szeretem ezt a környéket, akárhova utazunk, mindig azt érzem, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Ha elutazom, és hazafelé jövök a hegy - Szársomlyó - látványa mindig felüdít. Egyrészt gyönyörű a környék, ha az ember pihenni akar, gyalog kisétál a szőlőhegyre, és máris jól érzi magát. Én ezt nagyon szeretem. Igaz, kicsit messze vagyunk Budapesttől, ahol sokak szerint az élet zajlik, viszont sokkal nyugodtabb életet élünk.

- Mekkora birtokon termesztitek a híres borok alapanyagát? Nézzük meg azt is, hogy milyen boraitok vannak.

- Harminc hektáron gazdálkodunk, Villánytól Siklósig több területen vannak a szőlők, különböző fajtákkal. A villányi borvidék legjobb területein találhatóak az ültetvényeink, a Kopár, Csillagvölgy és a Várerdő dűlőben, Siklóson pedig a Zuhánya dűlőben. S hogy milyen boraink vannak? Kisebb mennyiségben foglalkozunk fehér fajtákkal - olaszrizling, hárslevelű, illetve chardonnay -, kilencven százalékban  pedig vörösborok - kékoportó, kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, pinot noir, merlot - készülnek nálunk. Természetesen megjelennek ezek házasításai is a pincészet kínálatában, úgyhogy bővíthető még a sor.

- Eredendően a szüleidtől tanultad meg, hogy meg tudd különböztetni, egyrészt minőség, másrészt fajták szerint a borokat?

- Részben a szülőktől - ebben nőttünk föl -, részben pedig képzettség is kellett hozzá. A mai napig folyamatosan képzem magamat. Elvégeztem egy sommelier tanfolyamot, hogy szakszerűen tudjak a borokról beszélni, hiszen megfelelő tudás kell a borok értékesítéséhez. Sokszor kóstolunk a testvéremmel, akivel folyamatosan konzultálunk a borokról, borászatról és szőlészeti munkákról. Nem csak a saját borainkat, hanem más pincészet borait, neves külföldi borászok borait is kóstoljuk, mert ez nagyon jó tapasztalatszerzés. Úgy lehet jól pozícionálni a sajátunkat, ha ismerjük a konkurenciát.

- Maradt egy elvarratlan szál azzal kapcsolatban, amit a villányi borászokról említettél, hogy jó kapcsolatban vannak egymással, nem konkurenciát látnak egymásban. Villányban hány borász van, hány pincészet van?

- Pontosan számszerűsíteni nem tudom, de elég sok pincészet van. A kicsitől a nagy pincészetig minden megtalálható. Nem hiszem, hogy konkurenciának kéne egymást tekinteni. Ha valaki a villányi borvidékre látogat, akkor tud igazán jó képet alkotni, ha minél több helyen megfordul és minél több pozitív élményt él meg itt.

- Nézzük meg azt, hogy nálatok ki határozza meg a jövőbeni irányt.

- Nálunk a „családi tanács" a legfőbb döntéshozó. Néha nagyhangú véleménynyilvánítással próbáljuk megbeszélni, hogy milyen irányba is haladjon a vállalkozás. A cég fejlődése szempontjából próbáljuk együtt megbeszélni, hogy mi is az, ami nekünk jó lenne, illetve mi az, amit meg tudunk valósítani. Nem úgy működik, hogy valaki közülünk eldönti, mit is szeretne, és akkor az az irány, hanem ehhez mindenki jóváhagyása szükséges. Elsősorban a szüleinké, hiszen még ők vezetik a vállalkozást, az ő szavuk a döntő, mi a másodvonalból véleményezünk.

- Mutasd be egy kicsit a pincészetet. A borozóba léptünk be, amikor megérkeztem, téged az irodádban találtalak meg, majd lejöttünk az alagsori borospincébe. Miből áll a borház, a pincészet, és mi a munkaterületed?

- A pincészet és a panzió tulajdonképpen összetartozik. A pincészetnél hidegkonyhai termékeket szolgálunk fel, jó kis házi szalámi, sonka mellett az emberek szívesen boroznak. A panzió vendégei pedig itt reggelizhetnek. Az alagsori részben található a konferenciaterem, és itt van a látványpince. Ebben az épületben kapott helyet a palackozó üzem, illetve a palackos érlelő. A szőlő feldolgozása és a borok érlelése nem itt történik, hanem a nagyharsányi pincénkben. Oda érkezik be a szőlő, ott erjesztjük, ott érleljük a borokat, és amikor készen vannak, akkor kerülnek csak ide. Itt palackozunk, és félkész termékként itt egy picit pihennek, ezután kerülnek ki a piacra. Nekem egyébként itt zajlik az egész életem, hiszen nemcsak a panzió adminisztrációjával, pénzügyeivel foglalkozom, hanem az egész pincészetével, esténként borkóstolót tartok, és irányítom az alkalmazottakat. Egyébként a család bővülésével újabb szakember került a családi vállalkozásba, hiszen a testvérem párja a borok értékesítését koordinálja.

- Úgy látom, nagyon jól érzed magad ebben a feladatkörben, megtaláltad a számításaidat. De hogyan tervezed a jövőt, milyen álmaid, céljaid vannak az elkövetkező tíz évre?

- Rengeteg tervem van, meglátjuk, hogy mit tudunk belőle megvalósítani. Most elsősorban a feldolgozó pince bővítése a legfontosabb, de a folyamatos fejlődéshez szükségesek az új beruházások.  Nagyon sok visszajáró vendégünk van, és ha az ember öt éve ugyanazt nyújtja, szerintem egy idő után unalmas. Szeretnénk növelni a kisebb rendezvények, borkóstolók számát. Most vagyunk túl két Márton napi rendezvényen, sokat dolgoztunk, de megérte, mert sikeres volt mind a kettő. Fontos, hogy mindig valami új ötlettel tudjunk előállni - mind a borászat, mind a vendéglátás terén -, amivel ide tudjuk csábítani, illetve itt tudjuk tartani a vendégeket.

- Nyilván tervezel családot, gyerekeket is.

- A családalapítás természetesen megfordult már a fejemben, szeretnék gyereket is. Most azon igyekszem, hogy megtaláljam azt az embert, akinek nyugodtan át tudom adni majd a feladataimat. Gyerek mellett nem szeretnék nap mint nap itt állni. Az irányításban azért továbbra is részt vennék. Egy családi vállalkozás esetében nehéz megtalálni azokat a külső munkatársakat, akik minden szempontból megfelelnek az elvárásoknak, de az utóbbi évek példája azt mutatja, hogy jól egymásra találhatnak a munkaadói és a munkavállalói elképzelések.  Abban azonban biztos vagyok, olyan nem fordul elő, hogy én a gyerekkel a borház felé se nézek majd, hanem a kettő együtt, mert nekünk a családi életünk a pincészet körül forog, illetve itt zajlik. Itt reggelizünk, itt ebédelünk. A család nagy része együtt van reggeltől estig. Ez néha konfliktusokat is szül, de ez hozzátartozik. Nem is tudnám másképp elképzelni az életemet.

Virágh Ildikó


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár