06 80 203 769
   06 22 543 324
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Gáspár Péter


Az elmúlt évtizedekben gyökeresen megváltozott az újságírás technikája. Míg a kilencvenes évek elején még nyoma sem volt a szerkesztőségekben az internetnek, a mobiltelefonnak, napjainkban a hagyományos újságírás már a legkorszerűbb technikákkal ötvöződik. Az információk fénysebességgel terjednek, azonnal olvashatóak, meghallgathatóak és láthatóak a világhálón. A ma újságírójának az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy bírja a tempót, villámgyorsan tudjon reagálni, hiszen a klasszikus újságírói magatartás immár a múlté. Megjelentek a tájékoztatás palettáján a kor legmodernebb újságjai, az úgynevezett online újságok, amelyek már egyáltalán nem jelennek meg nyomtatott formában, a hozzáférés kizárólag az interneten szörfözők kiváltsága. Gáspár Péter két virtuális szerkesztőségnek is munkatársa: a Kodolányi főiskola Albamag elnevezésű portálján és Székesfehérvár városának honlapján is rendszeresen publikál. 1994-ben iratkozott be a fehérvári főiskola kommunikácó szakára, s a diplomája kézhezvételétől eltelt esztendőkben a királyi város egyik ismert újságírója lett.

- Eredendően humán érdeklődésű vagyok, és diákkoromtól nagy irodalmár. Középiskolában Román Károly tanár úr hatása alatt faltam a könyveket, és sokat írtam, voltak szépirodalmi kísérleteim is. Nyilván ennek semmi köze nincsen a kommunikációhoz, de akkoriban azt gondoltam, hogy talán mégis van valami. Ez egy új, izgalmas, érdekes dolognak tűnt, nem is csalódtam egyébként, mert a kommunikáció szakon szinte minden tantárgyunk a szakmára készített fel bennünket, és kiválóan felkészült tanároktól tanulhattunk. Az írástechnikát például Moldova Györgytől, ami óriási hatással volt rám, tekintettel az irodalomhoz való kötődésemre. A mai napig emlékszem az óráira, minden mondata hiteles volt számomra, hiszen zseniálisan tud írni, és szenzációsan adott elő. Emlékszem, elmondta azt is, hogy Füst Milántól tanult írni.

- Az ország minden részéből jöttek tanulni a kommunikáció szakra, ellenben te törzsgyökeres székesfehérváriként maradtál itthon. Ez mennyiben befolyásolta a diákéletedet?

- Igazából ez engem is aggasztott eleinte, de később nem volt probléma, mert ahogyan megismertük egymást, összebarátkoztunk, és én is éltem a főiskolások nagyszerű életét velük együtt. Általában a társaim albérletében tanyáztunk, mentünk bulizni, feledhetetlen évek voltak. Kirády Attilával, Prim Péterrel, Pető Gyurival jártam együtt annak idején, és persze még sok mással, akiktől elnézést kérek, hogy most nem sorolom fel őket.

Nem emlékszem az évfolyamon tanulók létszámára, de mivel az első évfolyam voltunk nappalin, ezért egy összetartó csapattá váltunk. Legutóbb két éve volt egy összejövetel itt Fehérváron, amire mindenki eljött, függetlenül attól, hogy hol dolgozik. Mindenki ragaszkodott hozzá, hogy Fehérváron legyen a találkozó, mert ez jelenti számunkra a diákéletet, idekötik valamennyiünket a legszebb emlékek.

- Milyen útravalót kaptál, és hogyan érzed, elég volt-e ahhoz, hogy megtaláljad a helyedet a média világában?

- Én azt gondolom igen, mert pontosan arra készített fel, amire a média világában szükség van; hogy igazából mindent magadnak kell megteremteni. Nagyon-nagyon nyitott szemléletű, liberális oktatás folyt mindig is a Kodolányin, és igazából senki nem volt arra kényszerítve, hogy olyan tudást szerezzen meg, ami használhatatlan, vagy amire nincsen szüksége. Viszont, ha valaki tényleg el akart mélyülni bármilyen szinten bármiben, akkor ezt megtehette, mert nagyon jó tanárok voltak, akik abszolút szabad utat biztosítottak mindenkinek. Hagyták, hogy mindenki a maga tempójában menjen az útján, és mindenki oda ért, ahova oda érnie kellett.

Azt gondolom, hogy ez tényleg egy úttörő dolog volt, főleg a kilencvenes évek elején-közepén. Rengeteg lehetőségünk nyílt a gyakorlatra, beszédtechnika gyakorlat, rádiós, televíziós, nyomtatott sajtós gyakorlat, s ezek zseniálisan kitalált dolgok voltak. Ez meg is látszik az évfolyamon, az évfolyamtársaim egytől-egyig a médiában dolgoznak, és sokkal nagyobb arányban képviseltetik magukat az országos rádiókban, tévékben, mint bármilyen más iskolának a tanítványai. Természetesen utána is tanultam még, megszereztem az ELTE-n az egyetemi diplomámat, de a Kodolányi számít alma maternak számomra.

- Kisebb-nagyobb megszakítással kilencvenhét óta dolgozol Székesfehérváron, és én ezt meglehetősen jó karriernek tartom. Miért jó a helyi médiában dolgozni?

- Amellett, hogy a hátrányaival mindketten tisztában vagyunk, én azt gondolom, hogy lehet és kell is színvonalas munkát végezni idézőjelben vidéken. Nagy szükség van rá akár rádióban, televízióban vagy online magazinokban gondolkodom, hogy egy megyei jogú városban legyenek olyan médiumok, amelyek színvonalasak, jók, élvezhetőek, nem utolsó sorban pedig eljuttatják a helyi információkat az ott élőkhöz. Dőlnek ránk mindenfelől a használhatatlan, felesleges hírek, amelyek zömmel nem segítik a mindennapokban való eligazodásunkat. Szerintem a helyi információk szerepe felértékelődött napjainkban, hiszen ezek pontosan ebben nyújtanak segítséget. A helyi újságírói munkát én a város online újságjánál végzem, bár ezt is lehet olvasni a világ minden részén.

- Olyan területen dolgozol, amiről azt mondhatom, hogy az új idők szele, hiszen az Albamag és a Székesfehérvár Hírportál is online médium. Beszéljünk most ezekről.

- Az Albamag jött létre korábban, már 2002-ben működött. Én azt gondolom, hogy akkor sikerült nagyon elébe szaladtunk ennek a történetnek, mert utána jó pár évre következtek a vidéki online hírportálok. Ez egy nagyon-nagyon innovatív dolog volt akkoriban. Emlékszem, óriási lendülettel vetettük bele magunkat a munkába. Az volt az egyik első sikerünk, hogy az országban elsőként számoltunk be arról, hogy az IBM tömegesen elbocsájtja a dolgozóit, és ennek következtében az összes országos médium a furcsa nevű Albamagot idézte forrásként.

- Hogyan találtátok ki az Albamag elnevezést? Aztán beszéljünk arról is, hogy a tájékoztatáson kívül oktatási jellegű feladataitok is vannak.

- Az elnevezésnek megvannak a logikai összefüggései, illetve a magyarázat majdhogynem kézenfekvő. Igazából ez egy szóvicc, az országalma és az almamag keveréke, és ehhez jön még az Alba Regia.

A munkánk pedig valóban nem csak az újságkészítés, hanem Radnai Zoltán főszerkesztőnk vezetésével részt veszünk a kommunikáció szakos főiskolások gyakorlati oktatásában. Mind a székesfehérvári, mind a budapesti szerkesztőségbe hetente érkeznek a hallgatók a gyakorlatra. Sokan vannak olyanok is, akik utána visszajárnak hozzánk, beülnek, dolgozgatnak, cikkeket küldenek e-mailen, tehát utána is részei lesznek ennek a szellemi közösségnek.

- A másik feladat akkor jelentkezett az életedben annak idején, amikor a város is létrehozta az internetes weblapját.

- Az országban elsőként nálunk indult el ez a kezdeményezés, vidéken először itt sikerült létrehozni egy olyan hírportált, amelyen keresztül a helyi információk interneten történő áramoltatása megkezdődött. Tudtuk azt is, hogy a fogadtatás nagyon kedvező, hiszen pontosan mérhető a látogatottság, sőt az is, hogy milyen cikket, hányan olvasnak. Nyomon követhetjük, hogy a látogatottságunk milyen ütemben növekszik. Egyébként évről-évre nagyságrendekkel nőtt, és mostanra értük el, hogy hét-nyolcezren nézik rendszeresen naponta. A székesfehérvári információk zömmel az itt élőknek fontosak, de mégis felkeresik az oldalt máshonnan is.

- Ez nagyon érdekes dolog, mert azt mondjuk, hogy helyi újságíró vagy, helyi médiában dolgozol. Az interneten pedig nem igazából van olyan, hogy helyi, mint ahogyan az általad elmondottak is jelzik.

- Pontosan így van. A honlapot látogatók között nagyon sok kattintás van Észak-Amerikából a magyarok lakta részekről. Gondolom, aki kiment ötvenhatban, és fehérvári, szereti megnézni, hogy mi van a szülővárosában. Kanadából vagy az Egyesült Államokból is nézik a webkamerás felvételeket, ahol látják a belvárost, az Országalmát. Sokan jelezték, hogy ez nagyon fontos élmény számukra.

- Egyfajta multifunkcionális feladatkör jelenik meg az online szerkesztőségben, ami nyilvánvalóan megköveteli a folyamatos munkát, de a folyamatos tanulást is. E nélkül nem megy?

- Nyilván vannak olyan helyek, ahol e nélkül is megy, de nem engedheti meg magának az ember, hogy ne képezze magát folyamatosan. Az a véleményem, ha a környezeted nem motivál a fejlődésre, akkor is kell, mert egy idő után azt veszed észre, hogy lemaradtál. Az újságírói munkában nem teheted meg, hogy kullogj az események után, hogy ne legyél tisztában a rohanó világ evidenciáival. Az online újságírásban pedig egyenesen végzetes hibát követhetsz el azzal, ha nem a megfelelő ütemben haladsz.

- Mennyiben más az elektronikus újságírás? Hogyan működik egy netes szerkesztőség, kizárólag virtuálisan?

- Az internetes újságírás a 21. század autentikus kommunikációs eszköze. A szerkesztés és a publikálás nem válik el egymástól: amit írunk, az azonnal megjelenik, nem másnapi megjelenésre fogalmazzuk a híreket. Az elektronikus újságírásnál a technika egyre kevésbé gond, egyetlen ember is képes akár a konyhaasztalán internetes lapot készíteni. Arról, hogy ez igazi újság-e lehet vitatkozni, mert az internet nem törődik a szabályokkal, a műfaji definíciókkal, virul és terebélyesedik. Ha valaki igazából jó újságíró, akkor nagyon könnyen jó internetes újságíró lehet. Egy internetes felületen jobban kell tagolni a szöveget, színesíteni kell videókkal, képekkel, tehát igazából ez már szinte multimédia. Egy internetes cikk iránt olyan követelmények vannak, hogy mindenféle információigényt kielégítsen, tehát az emberek lássák, sőt mozgóképet is láthassanak, szöveget is olvashassanak. Tehát igazából olyan, mintha a televíziót, a rádiót és a papíralapú újságot egybegyúrtuk volna.

- A szakmának pedig lassanként át kell alakulnia a megváltozott követelményeknek megfelelően. Rövidesen a múlté lesz az a mai alapvetőség, hogy az újságíró cikket ír, a fotóriporter fényképez. Mi a véleményed erről?

- Ennek megvan a sajátos technikai háttere, és sokféle ismeretet el kell sajátítani. Valóban nem elég a hagyományos értelemben vett újságírói tudás. A szerkesztőségi rendszer, amiben dolgozunk, vagy amin keresztül a cikkeket feltöltjük, az egy felhasználóbarát módszer, de a munka során folyamatosan rengeteg dolgot tanul meg az ember ebben a szakmában. Számomra természetes, hogy írok, szerkesztek, fotókat készítek. Ha kell, mozgóképekkel színesítem az oldalt. Egyébként, az is érdekes, hogy a napi munka során az ember mindig újat tanul. Igazából ez egy folyamatosan fejlődő dolog, és egy folyamatosan fejleszthető tudás.

- Dolgoztál egy ideig a Fejér Megyei Hírlapnál és a Metro újságnál. Milyen emlékeket őrzöl ezekről a médiumokról?

- Nagyon jó lecke volt a hírlapos időszak. Félszegen elvittem pár írásomat a főszerkesztőnek, aki azt mondta, hogy majd jelentkezzek, és elmondja a véleményét az írásaimról. De annyira féltem, hogy nem is mertem fölhívni. Emlékszem, jóval később véletlenül akadtunk össze, és akkor megkérdezte, hogy miért nem hívtam föl. Zavaromban valami kitérő választ adtam, s teljesen meglepett, hogy hívott dolgozni. A feladataim egyike volt, hogy a hétvégi ifjúsági mellékletbe írjak, keressek anyagokat, fotókat, majd szerkesszem meg az oldalt. Később nagy hasznát vettem mindennek a Metro újságnál. Velük úgy kerültem kapcsolatba, hogy az ELTE-n együtt végeztem egy sráccal, aki utána szerkesztője lett az induló Metronak kilencvennyolcban. Mindenki szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy egy ingyenes újságnak milyen létjogosultsága van Magyarországon. Aztán hazánk legnagyobb példányszámú napilapja lett mostanra. Akkoriban egy Fehérvár mellékletet csináltunk az újságnak, ami hetilap formájában jelent meg. Másfél-két év után ez a történet befejeződött anyagi okok miatt, amikor azonban a napilap internetes formában is szeretett volna megjelenni, megkerestek. Azóta részt veszek a Metro internetes portáljának a szerkesztésében is heti két-három alkalommal, de főleg hétvégén.

- Ezek milyen feladatok?

- Ügyeletesként hétvégén az egész portált vinnem kell az összes országos hírrel. Külpolitika, belföld, gazdaság, sport, gyakorlatilag minden. Ez egy érdekes dolog, a Távirati Irodától percenként jönnek a friss hírek, ennek megfelelően újabb és újabb frissítésekre van szükség, tehát ez egy klasszikus hírszerkesztő munka.

- Te honnan végzed a munkád?

- Az országos online újságoknál is kialakult az a gyakorlat, hogy a szerkesztők bárhol lehetnek, a Föld bármelyik pontján, csak internetközelben legyenek. Én zömmel Székesfehérváron vagyok, vagy pedig Győrben a barátnőmnél. Nincs szükség arra, hogy egy szerkesztőségben üljek, és ott írjak vagy szerkesszek. Az online újságírás otthonról is megy.

- Ez milyen hatással van az újságíró személyiségére? Annak idején a napilapnál, ahol én dolgoztam, rendkívül érdekes szerkesztőségi élet volt, naponta meghánytuk- vetettük a világ sorsát. Ti most milyen gyakorisággal találkoztok, hogyan beszélgettek?

- Természetesen azért hetente egyszer találkozunk, arra szükség van, meg nekem is hiányzik a jó szerkesztőségi légkör. Ezt nagyon szeretem itt a Kodolányin az Albamagnál, és szeretem Pesten is. Nagyon fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül egy újságírót, akik inspirálják, meg folyamatosan új gondolatokat adnak. Én azt gondolom, hogy az a jó szerkesztőség, ahol folyamatosan beszélgetnek egymással a munkatársak, akkor adja magát a munka, ez nagyon fontos.

- Milyen terveid, céljaid vannak, amit szeretnél megvalósítani a pályán? Mondjuk tíz év múlva, hogyan szeretnéd magad látni, milyen munkakörben, szerkesztőségben vagy a média melyik területén?

- Az online újságírás annyira megtetszett, hogy ezzel még hosszabb ideig szeretnék foglakozni. Valószínűleg nem életem végéig, de még egy jó darabig. Az a célom, hogy minél érdekesebb és jobb cikkeket írjak, s azokat minél többen olvassák. Vonzó számomra, hogy az interneten nem lehet akadály semmi, tehát jó tartalommal pillanatok alatt óriási olvasótábort lehet toborozni. Megtartani nehéz dolog, de ez más médiumnál is így van. Ami még fontos, hogy ez a munka lehetővé teszi számomra, hogy Székesfehérváron maradhassak.

Virágh Ildikó


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár


Copyright © Kodolányi János Egyetem
Főtámogatónk: