06 80 203 769 (ingyenesen hívható)
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Elekes Szentágotai Blanka


Olvastam valahol, hogy a sokoldalú nő olyan, mint a gyémánt, minden oldalról más-más fényét villantja fel. Ám ahogyan a drágakő is szabályos rendben kristályosodik, az emberi életnek is megvan maga szabályrendszere. Fiatal korban a tanulással teremtjük meg a szilárd alapokat, s ha ez sikerül, lehet építkezni. Ha rövid idő alatt megvagyunk vele, sok mindent elérhetünk. Él Székesfehérváron egy fiatal nő, aki nagyon sokféle területen tevékenykedik sikeresen, elsőként említeném, hogy ő az Alba Volán Sportklub jégkorong szakosztályának nemzetközi menedzsere, aztán ő az Európai Filmakadémia közép-kelet-európai sajtóattaséja, és végül, de nem utolsósorban a Kodolányi János Főiskola kulturális tanulmányok tanszékének oktatója. Elekes Szentágotai Blankáról van szó, aki 1998-ban szerzett diplomát angol-kommunikáció szakon abban a felsőoktatási intézményben, amelynek ma már az oktatója.

- Kezdjük a beszélgetést a Kodolányi János Főiskolával, annál is inkább, mert annak idején itt tanultál, most pedig visszajöttél tanítani. Hogy is van ez?

- Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy tíz évvel a diplomázás után lehetőséget kaptam, hogy visszajöhessek. Székesfehérvárt nagyon szeretem, a Kodolányi főiskolát pedig már diákként is nagyon szerettem. Mi az első kommunikációs évfolyamok közé tartoztunk, a főiskola egyike volt a legfiatalabb hazai felsőoktatási intézményeknek, és nagyon izgalmas időszak volt, amikor én diák voltam. Egy fiatal életében mindig nagyon izgalmasak ezek az évek, de különösen, hogyha egy olyan főiskolán tanul, ahol szintén minden alakulóban van, s ez még plusz izgalmakat hoz. Amikor tavaly kaptam egy felkérést a főiskola részéről, örömmel elfogadtam. Olyan oktatókat kerestek többek között, akik idegen nyelven is tudnak oktatni. Jelenleg elsősorban médiamenedzsmenttel kapcsolatos tárgyakat tanítok, de rektor úrral a közeljövőbeli terveink közé tartozik, hogy sportmenedzsment szakirányt hívunk életre, és ebben is szerepet szán nekem.

- Ez mennyire kapcsolódik ahhoz, hogy az Alba Volán Sportklub jégkorong szakosztályának nemzetközi menedzsere vagy?

- Úgy gondolom, hogy a kettő nyilván nem kezelhető külön. Ezt a munkát én már évek óta végeztem, ezzel mindenki - rektor úr is -nyilván tisztában van. A két dolog összekapcsolódik, és talán azért is esett rám a választás. Az Alba Volán jégkorong csapata az osztrák ligában is szerepel, nemzetközi mezőnyben, és a menedzseri munkám nemcsak Magyarországhoz köthető, hanem idegen környezetben idegen nyelven zajlik.

- Egyébként hogyan kerültél kapcsolatba a jégkoronggal?

- Én lánygyermek létemre szinte az anyatejjel szívtam magamba a sport elképesztő szeretetét. Édesapámmal, nagypapámmal, nagybátyámmal rengeteget jártunk különböző sportrendezvényekre. Bár ezek az én gyerekkoromban - Kolozsváron születtem és nőttem fel - elsősorban helyi csapatok futballmérkőzései voltak. Külön öröm számomra, hogy azóta a kolozsvári futballcsapat a Bajnokok Ligájába küzdötte fel magát. Tehát én abszolút magamba szívtam a sport szeretetét, s ez később csak tovább erősödött. Amikor pedig az Egyesült Államokban egy tanéven keresztül cserediákként jártam középiskolába, akkor egy baráti társasággal rendszeresen jártunk jégkorongmérkőzésekre. Én úgy gondolom, aki életében akár csak egyszer is kimegy egy színvonalas jégkorongmérkőzésre, hát fából kell lennie, hogy ne ragadja magával ennek a sportágnak a hangulata. Engem magával ragadott, és miután hazajöttem, Székesfehérváron is rendszeresen jártam az Alba Volán mérkőzéseire. Később kiderült, hogy szükségük van valakire, aki menedzserként segíteni tudja a munkájukat, illetve idegen nyelveken is tud kommunikálni más csapatokkal, játékosokkal, klubvezetőkkel, nemzetközi szervezetek vezetőivel, képviselőivel. Ocskay Gábor szakosztály igazgató megkérdezte, hogy érdekelne-e ez a munka, mivel számos korábbi rendezvénynél már segítettem a szakosztálynak ebben-abban, többek között, amikor fordítani kellett, de kisebb szervezési feladatokat is megoldottam. Az igazán szoros kapcsolatom a szakosztállyal azonban akkor kezdődött, amikor először felmerült, hogy egy nemzetközi ligában szeretnének elindulni. Ez az a bizonyos osztrák liga, amiben jelenleg is szerepelünk.

- Nagyon lelkesen beszélsz a sportról, mindennek ellenére angol-kommunikáció szakra jelentkeztél annak idején. Nem akarom megkerülni a kérdést, hogy ebben mennyi szerepe van édesapádnak, aki a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztője.

- Nyilván neki ebben hatalmas szerepe van. A kommunikáció választása egyértelmű volt, de ami a főiskolai évek során kicsit lassabban alakult ki, az az volt, hogy ezen belül melyik szakterület felé veszem az irányt. Akkor két nagy szerelem volt az életemben, az egyik a sport, a másik a filmek világa. Aztán egy szerencsés véletlen folytán a főiskolai tanulmányaim végeztével szinte azonnal kaptam egy munkaajánlatot egy Londonban szerkesztett filmszakmai laptól, akik olyan munkatársat kerestek, aki a közép- kelet-európai tudósítójuk munkáját segíti. Hihetetlen, de igaz, hogy véletlenül találkoztam ezzel a bizonyos tudósító hölggyel a Filmszemlén, ahol egyik filmet néztem a másik után. Szóba elegyedtünk, és rajta keresztül a Screen International című szakmai laphoz kerültem. Akkor elkezdtem filmfesztiválokra járni, és ebből a régióból tudósítani a filmes szakmát.

- Valljuk be, ez nagyon kellemes elfoglaltság, kellemes feladat. De konkrétan mit kell tenned az Európai Filmakadémia közép-és kelet-európai sajtóattaséjaként? Milyen feladataid vannak például most?

- Most ugye egy december végi napon beszélgetünk, ebben az időszakban már nem sok feladat van. Ennek a munkának az intenzív része az augusztus és december eleje közötti időszakban zajlik, amikor a régió tizenhét országának újságíróival tartom a kapcsolatot. Kiküldöm számukra az Európai Filmakadémia sajtóközleményeit, összegyűjtöm azokat a megjelenéseket, amiket ők publikálnak különböző országokban. Ezen kívül javaslatot teszek az Európai Filmakadémiának, hogy ezekből az országokból mely újságokat, rádiókat, televíziókat hívják meg az európai filmdíjak átadására. Ez minden évben egy rangos európai díjátadó ceremónia.

- Hol is rendezik meg ezt?

- Erre minden évben Európa más-más nagyvárosában kerül sor. 2008-ban Koppenhágában voltunk. Nagyon gyakran ad otthont egyébként a díjátadónak Berlin, ami az Európai Filmakadémiának a hivatalos székhelye. De az évek során volt már Barcelonában, Varsóban, 2009-ben Essenben leszünk, míg 2010-ben Tallinban. Ezen kívül az Európai Filmakadémia munkatársainak a munkáját segítem abban, hogyha bárkivel szeretnék fölvenni a kapcsolatot ebben a régióban, illetve ha bármilyen meghívással kapcsolatos segítségre van szükségük, akkor megpróbálok segíteni. Természetesen minden évben részt veszek a ceremónián, és ha ott fölmerülnek olyan helyzetek, amikor a régiómhoz tartozó újságíróknak, meghívott vendégeknek segítségre van szükségük, akkor igyekszem a segítségükre sietni.

- Az elmondottakból azért világosan látszik, hogy bőven van feladatod, nyilván sokat utazol is. Ennek ellenére rendszeresen publikálsz, és a Lektűr Kiadó gondozásában öt köteted is megjelent. A kötelező olvasmányok tartalma és elemzése című sorozat középiskolások és általános iskolások számára készült. Mi adta az ötletet ehhez?

- Régi kapcsolatom van a Lektűr Kiadóval, ami úgy kezdődött, hogy fordítóként dolgoztam nekik. A kiadó vezetőinek, illetve kiadó tulajdonosának a részéről merült föl ez az ötlet. 2002-2003 környékén jelentek meg ezek a könyvek először. Ők akkor úgy ítélték meg, hogy ezek hiánykiadványok. Izgalmas munka volt egyébként, főleg a könyvek újraolvasása, hiszen sok regényt, de akár egy-egy novellát vagy verset is az ember másképp olvas el tizenöt évesen, mint huszonöt évesen.

- Én is megvettem gimnazista lányomnak néhányat ebből a sorozatból. És tudod, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nem jelent meg - már megbocsáss -, amikor a fiaim voltak gimnazisták, mert ők rettenetesen nehezen álltak neki egy-egy regény elolvasásának. Mivel a lányom szeret olvasni, ő nem olvasás helyett használta az elemzéseket. Amikor elkezdted a munkát, hogyan láttad, nem teszel-e az ellen egy kicsit, hogy a gyerekek olvassanak?

- Megmondom őszintén, én egészen más oldalról közelítettem meg. Sajnos valóban elterjedt jelenség, hogy nagyon keveset olvasnak a fiatalok, főleg a középiskolás fiatalok. Ám abban reménykedem, hogy ezeknek a köteteknek a segítségével, ha csak három-négy kötelező olvasmányhoz sikerül kedvet csinálnom, és ennek hatására olvassák el, akkor talán valamennyi jót tettem.

- Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Jókai Mór és még sorolhatnám, hogy milyen szerzők és műveik szerepelnek a sorozatban. Neked kik a legkedvesebbek?

- Be kell vallanom, hogy az utóbbi időben sajnálatosan nagyon-nagyon kevés időm van olvasni, meg úgy általában kikapcsolódni. De hát pontosan itt, a rádióstúdióban, ahol ez a beszélgetés készül, próbáltam az időt egy Arany-balladának az elszavalásával elütni. Arany-balladák...Számomra ott kezdődik az irodalmi élmény, de imádom a novellákat és számtalan kedves regényem is van. De tulajdonképpen talán azt lehet mondani, hogy mindenevő vagyok irodalmi vonatkozásban.

- Három fő vonulata van az elfoglaltságaidnak: sportmenedzseri, sajtóattaséi és tanári tevékenység. Ezek egyrészt hogyan férnek meg egymással, másrészt melyik okozza számodra a legtöbb örömöt?

- Nagyon-nagyon nehéz kérdés... tényleg nagyon nehéz kérdés. Viszonylag ritkán adódik úgy, hogy valamire nem tudok azonnal egyértelmű választ rávágni, de most egy kicsit ilyen helyzetben vagyok. Minden munkának vannak elképesztően izgalmas és nagyon jó pillanatai, de ezeket nehéz összehasonlítani. Amikor a csapat vesztésre áll, majd megfordít egy esélytelennek látszó meccset, és végül mégis győztesen jön le a jégről, akkor azok tényleg eufórikus pillanatok. Nyilván rengeteget hozzátesz ehhez, hogy mondjuk háromezer másik ember ugyanezt érzi, és ettől a hangulattól lüktet egy hatalmas nagy csarnok. Ez tényleg egészen leírhatatlan érzés.

- Egyébként Te minden mérkőzésen ott vagy?

- Minden mérkőzésen, sőt igyekszem még az utánpótlás csapatának a mérkőzésein is ott lenni. Amikor ugyanezt az érzést tizenkét évesek csapatánál érzi az ember, abban plusz öröm van. Bizonyos szempontból azt mondhatom, hogy a sport színt visz az életembe, rengeteg felejthetetlen pillanattal gazdagít. Ugyanakkor, ha egy álmos reggelen sikerül felébreszteni a főiskolások érdeklődését, izgalmas vitába, beszélgetésbe belevonni őket, az is óriási érzés. A tanítást is nagyon szeretem.

- Milyen tantárgyakat tanítasz?

- Legutóbb a médiamenedzsment jogi és etikai alapjai címet viselő tantárgyat oktattam, és tényleg voltak olyan órák, amikor már-már hevesnek mondható viták alakultak ki, elsősorban a diákok között. Nyilván ez csak az én lelkemben okoz boldogságot, nincs háromezer ember, aki üvölt és tapsol. De ettől függetlenül ez ugyanolyan felemelő érzés. Végül a filmes munkámra akarok kitérni, mert az is sok örömet okoz. Amikor az ember figyelemmel kísérheti egy-egy filmesnek a kínlódását, azt, amikor gyermekeként dédelget egy filmtervet hat-nyolc éven keresztül, majd a bemutató után föláll a színpadra, és állva tapsol a közönség, az is fantasztikus élmény. Valószínűleg soha nem fogom elfelejteni annak a cseh dokumentumfilmes hölgynek az esetét, aki több mint húsz éven keresztül forgatott egy dokumentumfilmet, amiért most kapott Európai Filmdíjat.

- Így a beszélgetés végén még arra vagyok kíváncsi, hogy milyen terveid vannak a jövőre nézve. Azt gondolom, minden egyes siker újabb feladatokra sarkall.

- Ha itt a Kodolányi János Főiskolán sikerülne megvalósítani, és sikeressé tenni a sportmenedzseri szakirányt, és ha kiváló sportmenedzsereket tudnánk kinevelni, akkor az számomra hatalmas siker lenne. Nagyon sokszor szembesülünk a magyar sporttal kapcsolatban a sportdiplomáciánk hiányosságaival. Szerintem a megfelelő sportmenedzsment kialakításával sokat köszörülhetnénk a csorbán. Ha sikerülne megfelelő rangot szereznünk magunknak, akkor ritkábban fordulna elő, hogy a különböző nemzetközi mérkőzéseken a bírók nem úgy állnak mellettünk, ahogy szeretnénk, vagy megérdemelnénk. Jó lenne akár csak annyit elérnünk, hogy semlegesen tevékenykedjenek, hiszen most az olimpián is voltak nagyon sajnálatos példák.

- És ez ellen mit tehet egy képzett sportmenedzser vagy egy sportdiplomata?

- Minden egyes sportágnak, és most nem csak a jégkorongról beszélek, vannak nemzetközi szövetségei, amelyekben megfelelően kell a magyar sportot képviselni. Sokszor ennek az az akadálya, hogy nyelvtudás hiányában nem tudnak megfelelően kommunikálni a nemzetközi szervezetekkel. Úgy gondolom, ha ez megváltozna, sokkal erősebb lenne a magyar jelenlét. Ezzel kapcsolatban rengeteg hasznosítható tapasztalatot szerzünk az Osztrák Jégkorong Ligában. Nem lehet azt mondani, hogy egyenlő feltételekkel indulhattunk volna, s azt sem, hogy most már egyenlőek a feltételek, de úgy gondolom, hogy egy kicsit tisztábban látják a liga szervezői, illetve az osztrák csapatok, hogy nem feltétlenül homokzsáknak jelentkeztünk.

- Ha néhány év múlva Székesfehérváron elindul - pontosan mindannak érdekében, amiket itt elmondtál - a sportmenedzser képzés, annak Te leszel a gazdája?

- Rektor úrral beszéltünk erről, s tulajdonképpen közös célunk, hogy ez létrejöjjön. Természetesen még nagyon sok teendő van, hogy olyan magas színvonalon valósuljon meg, ahogyan szeretnénk. A jégkorongos munkám során sikerült sok olyan emberrel ismeretséget kötnöm, illetve kapcsolatba kerülnöm, akikről úgy gondolom, hogy akár állandó, akár meghívott oktatóként részt tudnának venni egy ilyen szakirány oktatásában. Úgy érzem, egy nagyon komoly alap már megvan ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Hát, hogy pontosan mikor? Dolgozunk az ügyön.

Virágh Ildikó


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár