06 80 203 769
   06 22 543 324
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Böszörményi Nagy Gergely


Böszörményi Nagy GergelyÚton a Nézőpont Intézet felé azon gondolkodtam, hogyan lesz valakiből vezető elemző egy ilyen cégnél. Aztán, amikor beléptem, és megismerkedtem Böszörményi Nagy Gergellyel, még inkább csodálkoztam, hiszen sokkal inkább egyetemistának nézném, mint vezető elemzőnek. Nagyon fiatal, 1984-ben született Budapesten. Első diplomáját 2007-ben szerezte a Kodolányi János Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán. Részt vett a krakkói Tischner European University Közép-Európa tanulmányi programjában, szakmai gyakorlatát nemzetközi civil szervezeteknél végezte. 2008-ban az Egyesült Államok elnökválasztási kampányának megfigyelője volt, 2009-ben a washingtoni Mercury Public Affairs munkatársaként szerzett tapasztalatokat politikai, vállalati és non-profit kampányok területén. Szakterülete a politikai marketing és kommunikáció, valamint a vállalatok társadalmi felelősségvállalása.

 

- Legyen az első kérdés az, hogyan lesz valakiből vezető elemző, ráadásul ennyire fiatalon.

- Szerintem két dolog kell hozzá. Először is szerencse, hiszen sohasem árt jókor lenni a jó helyen, másrészt érdemes kezdeményezőnek lenni. 2006 nyarán néhány barátommal határoztuk el, hogy politikai tanácsadó céget alapítunk. Akkorra már számos hasonló vállalkozás működött, de olyan még nem, amilyet mi elképzeltünk. A lehetőség mindig adott, és ha tárasakat is találunk, akkor nincs miért halogatni a dolgokat. A politikában még kevésbé, mint más területeken.

- Egyik fontos tényezőként azt említetted, hogy az elképzelésed megvalósításához voltak társaid. A Kodolányi János Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán indultak el ezek a kapcsolatok, vagy máshonnan jött össze az a csapat?

- Nem a Kodolányiról indult, ám mégiscsak van köze a főiskolához. Ott sajátítottam el a kezdeményezőkészségre épülő gondolkodásmódot, ott ismerkedtem meg a tanulmányi évek alatt végzett szakmai gyakorlat és kapcsolatépítés fontosságával. Tanáraink, professzoraink részéről igen erős ösztönzést kaptunk minderre. Magam itt, Budapesten kezdtem kialakítani a kapcsolataimat: szakmai közösségekbe jártam, egyesületi munkában vettem részt, s találkoztam néhány olyan emberrel, akivel fontos kérdésekben hasonlóan gondolkodtunk. Ebből az egyébként nagyon színes hátterű társaságból került ki a csapat, akikkel 2006 őszén együtt kezdtünk dolgozni a Nézőpont Intézet felépítésén a kezdeményezésben fantáziát látó támogatóink segítségével. A vállalkozás, melynek tevékenysége az alapításkor politikai elemzésre szorítkozott, 2007-től közvélemény- és piackutatást, 2009-től pedig politikai és vállalati kommunikációs tanácsadást is végez - s talán nem szerénytelenség megjegyeznem -, mindezt mértékadó ügyfelek számára.

- Érdekes, amiket mondasz olyan szempontból is, hogy milyen emberi kvalitásokra van szükség ahhoz, hogy valaki erre a pályára lépjen. Számomra úgy tűnik, hogy te rendkívül határozott és céltudatos vagy. Mennyire tudtad budapesti középiskolásként, hogy majd nemzetközi kapcsolatok szakot szeretnél választani? Vagy egyáltalán hogyan indultál el ezen a pályán?

- Napjaink legnépszerűbb szakmáinak többsége multidiszciplináris tudást igényel, a precíz és szűken értelmezett szaktudás presztízse csökkent az elmúlt évtizedekben. A társadalomtudományokra mindez fokozottan igaz: sokan értenek sok mindenhez egy kicsit, de kevesen egyetlen dologhoz nagyon. A főiskola szellemiségének - többek között Vizi László Tamás tanszékvezető úr, Gazdag Ferenc professzor úr, vagy éppen Wirthné Móricz Zsuzsanna tanárnő útmutatásainak - hatására úgy döntöttem, hogy minél korábban választok magamnak saját szakterületet. A Kodolányin töltött évek alatt a kül- és biztonságpolitika területére specializálódtam, részt vettem kutatómunkákban, szakmai gyakorlatokon és készítettem TDK dolgozatot, s az ezek során szerzett tapasztalatok annak ellenére is meghatározó fontosságúak számomra, hogy ma már más területen dolgozom. A legfontosabb tanulság ugyanis független a konkrét szakterülettől: ha valami igazán érdekel, azt érdemes mindig teljes erőbedobással űzni, s minél mélyebbre ásni benne.

- A nemzetközi tanulmányok szak esetében a gyakorlati ismeretek megszerzése legalább annyira fontos, mint az elméleti tudás elsajátítása. Milyen lehetőségeitek voltak a főiskolai évek alatt a gyakorlatra, s hogyan döntötted el, mi lesz az a szűkebb terület, ami nagyon érdekel, és amiben szeretnél elmélyülni?

- A kül- és biztonságpolitika, s ezen belül a transzatlanti kapcsolatok. A közös európai kül- és biztonságpolitika területén kiváló oktatóim voltak. A már említett Gazdag Ferenc, Nagyné Rózsa Erzsébet, Romsics Gergely, vagy éppen Shishelina Liubov szemináriumain rengeteget tanultam a szakmai precizitásról. Megbecsüléssel gondolok vissza Pozsgay Imre és Kiszelly Zoltán előadásaira, ahogyan különleges, pótolhatatlan tanulmányi élményt jelentett a krakkói Tischner European University közép-európai programján vendéghallgatóként eltöltött félévem is. Emellett rendezvényeket szerveztünk, online magazint szerkesztettünk, segítettük a társadalomtudományi tanszék munkáját. Végül úgy találtam, hogy a kül- és biztonságpolitika területe - bár továbbra is rendkívül izgalmas szellemi kihívásnak tartom - a gyakorlatban, hivatásszerűen űzve kevésbé illeszkedik az igényeimhez, s inkább a public relations, a stratégiai kommunikáció irányába orientálódtam, ahol a politikai és a kereskedelmi szféra egyaránt érdekelt. Mára két szakterületben mélyedtem el, ezek a már említett politikai kampánytanácsadás, valamint a vállalatok társadalmi felelősségvállalása.

- Hogyan történik egy megkeresés, hogyan történik az a folyamat, hogy egyáltalán tanácsokat adhass a választott területeiden?

- A tanácsadói munka akkor hatásos, és akkor okoz igazán örömet az embernek, ha olyan ügyfelekkel dolgozhat együtt, akiknek elsősorban nem a pénze vonzó, hanem személyiségükkel, céljaikkal, szellemiségükkel is egyetértünk. Akkor jön létre igazán jó és tartós együttműködés, ha tanácsadó és ügyfele között megfelelő a „kémia", ha félszavakból is megértik egymást, ha hasonló értékekben hisznek. Ez a politikában és a vállalati szférában is igaz - a kapcsolatfelvételhez tehát a közös szellemiségen felül csak annyi kell, hogy tudjunk egymásról.

- Izgalmas feladatok várnak a Nézőpont Intézet munkatársaira, mert ugyan az európai parlamenti választáson túl vagyunk, ám hamarosan következnek a parlamenti választások, majd a helyhatósági választások. Ezekre hogyan készül az intézet, hogyan készül a vezető elemző?

- A Nézőpont Intézetben mindannyian többféle feladatot látunk el. A vezető elemzői státusz azt jelenti, hogy a tanácsadói tevékenységek mellett a politikai tendenciák, közvélemény-kutatások elemzésében is szerepet vállalok. Ez utóbbi alapvetően a médiának szól, és az a célja, hogy a médiafogyasztó számára érthetőbbé tegyük, egyfajta értelmezési keretbe helyezzük a közéleti eseményeket. A Nézőpont Intézet elmondhatja magáról, hogy - bár a csapat kizárólag fiatalból, többnyire pályakezdőkből áll - mára intenzíven jelen van a média fősodrában, és napi szinten ott vagyunk azok között, akik ambíciójuk szerint egy kicsit közelebb hozzák a híreket az emberekhez. A tanácsadás egy ettől eltérő, a háttérben zajló, s a nyilvánosságban meg nem jelenő terület. Elemzőként az egész országra kell figyelnünk, tanácsadóként viszont fókuszálhatunk egy-egy szűkebb területre, választókerületre, városra, önkormányzatra, amivel együttműködést alakítunk ki. Minden lehetséges információt összegyűjtünk azokról a körzetekről, ahol dolgozni fogunk, megismerjük az ügyfelet, azután specifikus stratégiát dolgozunk ki számára, minden apró részlet figyelembevételével - úgy, hogy a versenyt mi is a magunkénak érezzük. Kezdetben ez jelentős részben szellemi munkát jelent, majd ahogy halad előre a kampány, annál operatívabb lesz. Az elején az ötletelés, később a végrehajtás áll a középpontban. A Nézőpont Intézet 2010-ben is az ország több pontján segíti a hozzánk hasonló szellemiséget képviselő jelöltek kampányait, de ez idő alatt sem feledkezünk meg vállalati ügyfeleinkről, ahol szintén számos nagyszerű kihívás vár ránk.

- Kérdezhetek-e konkrét ügyfelekről, vagy ez bármely elemző cég esetében az a kategória, amely titoktartást követel?

- A diszkréció valóban fontos. A Nézőpont Intézetről érdemes tudni: kifejezetten azért alapítottuk, mert Magyarországon mindeddig hiányzott egy mérsékelt jobboldali, konzervatív-szabadelvű tanácsadó vállalkozás. Politikai ügyfeleink tehát alapvetően ez utóbbi piacról kerülnek ki, ugyanakkor legszívesebben nem pártoknak, hanem nagybetűs egyéniségeknek dolgozunk, hiszen bennük találhatjuk meg az általunk is vallott gondolatiságot és ambíciókat. E helyütt klasszikus értékekre utalok, mint az euro-atlanti orientáció, az egyéni szabadság és a kisközösségek tisztelete, a versenyre és teljesítményre alapuló gazdaságba vetett hit, az önmagáért való reform és a társadalmi utópiák elutasítása. Csupán egyetlen, ám jelzés értékű példát említve, szívesen segítjük Navracsics Tibor munkáját.

- A kampányokkal kapcsolatban érdekes írásaid jelentek meg.  Foglalkoztál a 2009-es európai parlamenti választásokat megelőző kampánnyal is, amelyet sokan a közelmúlt legrosszabb kampányának könyveltek el. Egy rossz kampány egyformán rossz-e minden párt számára, és mi a helyzet a negatív kampánnyal?

- A 2009-es európai parlamenti választásokkal kapcsolatban a közírók, újságírók, sőt elemzők többsége úgy foglalt állást, hogy alapvetően gyenge, rossz választási kampány előzte meg. Magam nem értettem egyet ezzel. Amennyiben a politikai verseny nem kiegyenlített, tehát a pártok népszerűsége között akkora a különbség, hogy győztes és vesztes helye eleve elrendeltetett, az valóban nem hat jótékonyan a kreatív energiákra, és általában unalmasabb, érdektelenebb kampányokat szül. A 2009-es EP-választások esetén ez a nagy pártok versenyére volt igaz - a kis pártokra viszont nem, hiszen számukra a tét hatalmasnak számított. A legérdekesebb megoldásokat, kampányeszközöket ezért a kisebb pártoktól láthattuk. A negatív kampánnyal kapcsolatban szögezzük le: a fogalom félrevezető, s említésekor többnyire oktalanul gondolunk rosszra. A demokratikus versengés során egy párt vagy jelölt kötelességének csupán egyik felét adja, hogy bemutassa önmaga kedvező tulajdonságait - legalább ennyire fontos, hogy elárulja azt is, miért ne szavazzunk az ellenfelére. Ráadásul egy negatív, vagy éppen szembesítő kampány sokszor nagyobb valóságtartalommal bír, mint a politikusok önmagukról folytatott pozitív imázskampányai, vagy a végtelenségbe nyúló ígéretlicit.

- Te nem csak a hazai kampányokkal foglalkozol, foglalkoztál, jelzi ezt egy másik dolgozatod, amelyben az amerikai elnökválasztást elemzed. Ennek kapcsán Amerikában is jártál egy viszonylag hosszabb tanulmányúton.

- A kampánytanácsadás, mint menedzsmenttudomány az Egyesült Államokból származik, ahol a politikai és kereskedelmi marketing már az 1920-as évektől kezdve előszeretettel alkalmazza egymás bevált eszközeit. Ez azonban nem csupán történeti kérdés: a legtöbb új megoldást, ötletet ma is Amerikából exportáljuk Európába és Magyarországra. Nem véletlen, hogy a tengerentúli kampányokat rendszeresen szakértők légiója kíséri figyelemmel az öreg kontinensről. A 2008-as elnökválasztás hajrájában magam a valódi csatatérállamnak számító Észak-Karolinából figyelhettem az eseményeket, 2009 őszén pedig közel három hónapon át nyílt lehetőségem egy meghatározó washingtoni tanácsadócég, a Mercury Public Affairs munkatársaként tevékenykedni, olyan, a szakmában legendásnak számító személyiségek között, mint Steve Schmidt vagy Terry Nelson. Itt, a hasonló vállalkozások főutcájaként ismert K Streeten számos közvetlen tapasztalatot gyűjthettem arról, hogyan lehet rugalmasabbá tenni a munkát tanácsadó és ügyfele között, melyek a sikeres kampánymenedzsment legfontosabb szabályai és leggyakoribb hibái. Különösen érdekes volt, hogyan alkalmazza a cég a politikai marketingből ismert gyakorlati eszközöket a nagyvállalati vagy éppen non-profit ügyfelek esetében, az ő kommunikációjuk hatékonyabbá tételekor. Fontos a rendszeres tapasztalatszerzés, tudásunk frissítése nemzetközi példákból, még ha ez jelentős mennyiségű időt, pénzt és energiát is igényel. A Nézőpont Intézet egyébként olyan vállalkozás, amely kifejezetten támogatja munkatársainak ilyen típusú ambícióit.

- A jelenlegi munkádhoz milyen alapokat adott a Kodolányi János Főiskola?  Olyan volt-e a képzés, amilyenre számítottál?

- Annak idején azért választottam a székesfehérvári éveket, vele a mindennapi ingázást és a kétlaki életet, mert első benyomásaim szerint a Kodolányitól gyakorlati tudást és partneri viszonyt várhattam el. A várakozásaim pedig igazolódtak. Az azóta elhunyt Kazal János szemináriumainak alkalmával, már elsőévesen elsajátíthattam a public relations és a stratégiai kommunikáció alapjait, melyekről most, évekkel később derült ki, hogy döntő fontossággal bírnak számomra. Ez számos más kurzusról is elmondható, ám ezúttal nem egy-egy órát, vagy oktatót emelnék ki, hanem azt az ösztönző környezetet, amit a főiskola biztosított. A Kodolányi vállalta, hogy szállítja számunkra a legkiválóbb tanárokat, a legjobb szakembereket, a kiugrási lehetőségeket. Cserébe egyetlen dolgot várt csak el: hogy mi is tudjuk és képviseljük, amit akarunk. Ez utóbbi gondolkodásmód csupán elenyésző mértékben van jelen a magyar felsőoktatásban. Hangsúlyozandó, hogy e sokat emlegetett „szolgáltatói" felfogás a főiskola részéről sosem csapott át ridegségbe, s nem éreztük magunkat gyámoltalannak tanulmányaink során. A tanulmányi osztály munkatársaival - hazai viszonylatban - valószínűtlenül baráti viszonyt alakítottunk ki, a társadalomtudományi tanszék, különösen Lőrinczné Dr. Bence Edit adjunktus asszony pedig anyatigrisként védte érdekeinket, ha bármikor hozzá fordultunk. A Kodolányi tehát nem csupán egy képzési helyszín, valódi ALMA MATER volt számunkra, csupa nagybetűvel szedve.

- Mennyire tartasz kapcsolatot a volt évfolyamtársaiddal, csoporttársaiddal? Tudod-e, hogy hova vetette őket az élet, milyen pályán mozognak?

- Társaim többségéről tudom, hol és mivel foglalkozik, néhányukkal baráti kapcsolatot is ápolok. Számomra kezdettől szimpatikus volt a Kodolányi nemzetközi szakának letisztult célja és ambíciója, mely a túlmisztifikált „diplomataképzés" helyett a régió gazdasága, kis- és középvállalatai számára kívánt ütőképes szakembergárdát kitermelni. Ez Magyarország valódi érdeke, és a mi évfolyamunk is bizonyítja, hogy a stratégia helytálló. Egykori csoporttársaim közül talán csak én helyezkedtem el a politikai szférában, a többség meghatározó helyi vállalatoknál dolgozik - többnyire már középvezetőként -, és aktívan használja a főiskolán megszerzett tudását. Szeretnék megemlékezni egyik legjóravalóbb és legtöbbre hivatott társunkról is, Bidiga Attila barátomról, aki egy autóbaleset következtében ma már nem lehet velünk. Ha élne, bármely munkahelyen, pályán és beosztásban a főiskola egyik büszkesége lenne.

- Most mesterképzésre jársz, de mi következik utána, hogyan tervezed a jövődet? Nem kevés, amit huszonöt évesen elértél, ám a hosszú távú terveid között nyilván számtalan cél szerepel.

- A Nézőpont Intézet az elmúlt három évben számos célját elérte, de még bőséggel akadnak lehetőségek a bővülésre. Ameddig ehhez magam is hozzájárulhatok, s ennek a fiatal és színes közösségnek a hasznos tagja lehetek, addig nincs okom a váltásra. A politikai és a vállalati szféra egyaránt érdekel, személyes célom is, hogy mindkét világban kiterjedt, aktív ügyfélkapcsolatokat alakítsunk ki.

Virágh Ildikó


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár


Copyright © Kodolányi János Egyetem
Főtámogatónk: