06 80 203 769
   06 22 543 324
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Bácskay Gergely


Bácskay Gergely"Felnövőben egy olyan generáció, amely az információkat szinte kizárólag a világhálóról szerzi be, számukra természetes, hogy a hír ingyenes" - imígyen festett borúlátó képet a nyomtatott lapok szerkesztői számára Sreenath Sreenivasan, a Columbia Egyetem média tanszékének tanára néhány évvel ezelőtt. A professzor szerint az internet igencsak felrázta az újságírói szakmát. A New York-i Columbia Egyetem média tanszékét egyébként a magyar származású, rangos díjáról ismert Joseph Pulitzer alapította 1912-ben. Az intézményben 1994 óta oktatják az új médiáról szóló ismereteket, "A modern újságíró eszközei" című kurzus minden zsurnalisztajelöltnek kötelező. Az egyetem tanárai szerint, ha az új médiára nem képeznék ki a diákokat, akkor nem a jövő újságíróját képeznék.  Mivel egy sikeres fiatal kodolányisról van szó az interjúban, sietek mindehhez hozzátenni, hogy a Kodolányi János Főiskola kommunikáció és médiatudomány tanszékén hasonlóképpen „nevelődnek" a jövő újságírói.

Bácskai Gergely, a Fehérvár Médiacentrum online felületek főszerkesztője, a szekesfehervar.hu egyik szerkesztője 2001-ben szerzett diplomát a Kodolányi János Főiskola kommunikáció szakán.

 

- Hogyan emlékszel vissza a fehérvári diákévekre? Ez amiatt is érdekes, mert ebben a városban nőttél fel, s az érettségi után sem kívánkoztál el máshova, hanem itt folytattad a tanulmányaidat.

- Bennem fel se merült annak idején, 1996-97-ben a kérdés, hogy máshol folytassam a tanulmányaimat. A város főiskolája, a Kodolányi János Főiskola nagyon jó lehetőséget biztosított arra, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Hogy kommunikáció szakot végezzen az ember, arra tulajdonképpen az ország egyik legjobb felsőoktatási intézménye a fehérvári, és nem utolsó sorban fontos szempont volt az is, hogy három utcával az iskola mellett laktam. Kézenfekvő volt, hogy kodolányis leszek, és ezt mind a mai napig nem bántam meg.

- Ki vagy mi adta az ötletet, hogy kommunikáció szakra jelentkezz?

- Jól emlékszem, hogy még általános iskolás koromban megtetszett a szó, hogy kommunikáció. Igaz, akkor még nem tudtam, mit jelent, de nagyon tetszett. A gimnáziumban aztán körvonalazódott a kifejezés tartalma, s az elhatározás is megfogalmazódott bennem. A József Attila Gimnáziumban érettségiztem, majd a felvételim nem sikerült elsőre a Kodolányira, így az akkor még létező nulladik évfolyamot kezdtem el. Rendkívül hasznos volt, Schmidt Flóriántól tanultunk angol irodalmat, Vizi Lászlótól európai uniós ismereteket, illetve európai történelmet.

- Angol irodalmat említettél, merthogy angol-kommunikáció szakra jelentkeztél eredetileg?

- Igen, eredetileg angol-kommunikáció szakon kezdtem. Akkoriban szakpárokra - francia-kommunikációra, német-kommunikációra, angol-kommunikációra és gazdálkodás-kommunikációra - lehetett jelentkezni. Négyéves volt a képzés, és a második szemeszter végén egy alapvizsgát követően le lehetett adni a második szakot. Később nagyon megbántam, hogy leadtam az angol szakot, nem volt jó döntés. De akkor sokan - az évfolyam háromnegyede - így tettek, a könnyebb ellenállás irányába mentünk. Nyilván a mai eszünkkel másként döntenénk. Mindenesetre jól éreztük magunkat a főiskolán, s ha már akkor is végeztek volna olyan felmérést,  hogy hol érzik a legjobban magukat a hallgatók, szerintem a Kodó vitte volna el a pálmát.

- Kikkel jártál együtt, és mit tudsz a későbbi pályafutásukról?

- A Duna Televízióban sportszerkesztő, illetve délelőtti műsorban dolgozik Mayer Otília, évfolyamtársam volt Ferencz Balázs, aki a Fehérvár Televízió sportműsorait viszi, csoporttársam volt Vadócz Péter, a kiváló filmes is. Egyébként úgy alakult, hogy nem volt igazán összetartó a csoportunk, s ebben - utólag úgy látom - valamennyien hibásak voltunk. Ma már másként élném meg a főiskolai életet ilyen szempontból.

- Érdekes, amit mondtál, s ennek kapcsán felmerül, hogy a pályát végigkísérő verseny mennyire játszott közre mindebben. Hogyan láttátok diákként az egymás közötti versenyt a későbbi lehetőségekért?

- Nem igazán éreztük a versenyt, hiszen akkoriban indultak a kereskedelmi televíziók, bőven volt lehetőségünk. Inkább csak azon gondolkodott az ember, hogy hol dolgozzon, mit csináljon. Egyéni szerencsémnek köszönhetően gyakornokként a Fehérvár Televízióban akkor is tevékenykedhettem. Hála istennek - le is kopogom -, nem nagyon kellett küzdeni semmiért. Azonban amit elvállalt az ember, azt tisztességgel meg kellett csinálni, legyen az híranyag, újságcikk vagy az online-ra egy fotó. Ha azt megnézik, elolvassák, akkor arra szükség van, ha pedig nem, akkor előbb-utóbb nincs munkád.

- Így visszatekintve a főiskolai évekre, mennyire tartod fontosnak, hogy a tanulmányi évek alatt gyakorlatra is szert tegyetek, és mennyiben volt ez preferált terület a Kodolányi János Főiskolán?

- A legpreferáltabb terület volt. Az én esetem jól példázza, hogy a gyakorlat szerves része az oktatásnak, a diplomámban is megjelenik a választott terület, hiszen rádiós szakirányon végeztem. Úgy jutottam el idáig, hogy első évtő kezdve részt vettem az akkor Koktél című ifjúsági műsor szerkesztésében, amit vasárnap délutánonként sugárzott a Vörösmarty Rádió. A keddi rádiós szakkörön eldőlt a műsor tartalma, szerda környékén elkészítettük az anyagokat, csütörtökön pedig felvétel volt a tanstúdióban. Presztízsnek érezte az ember, ha a Koktél munkálataiban részt vehetett. Kirády Attila vezette akkoriban a szakkört, adás után visszahallgattuk a műsort, elemeztük az anyagokat. Megtanultuk, milyen az, amikor élő adásban kigyullad a piros lámpa és beszélni kell, vagy milyen az, amikor már a kamera veszi a beszélgetést. Ez mindenképpen jó alapozás volt. Ennek a mai napig hatása van a munkámra, és néha ma is szükségét érezném az akkor megtapasztalt műhelymunkának, de erre általában sajnos nincs idő.

- Most nézzük meg azt, hogy a diplomádat kézhez véve milyen munka adódott, és mennyire volt értékes a diplomád.

- A Fehérvár Televízióhoz kerültem. Így visszanézve, magam sem értem, hogy miért, de véletlenül odacseppenhettem. Ez is egyéni szerencse volt. Én oda nem engedtem volna egy húszéves gyereket. Abban az időszakban hihetetlen szerencsém volt, hiszen újabb feladat is adódott, mivel Gáspár Peti barátom a Metro újság fehérvári mellékletének szerkesztőjévé avanzsálva megkért, hogy dolgozzunk együtt. Utána jött egy másik felkérés - ugyanúgy Pétertől -, hogy a város megújult honlapjának „hírgyártását" csináljunk ketten. Jöttek sorban a feladatok, és fokozatosan beletanultam az online újságírásba.

- Mennyivel tartod másabbnak ezt az újságírást ahhoz képest, amit a főiskolán tanultál?

- Hadd mondjak egy főiskolás példát, amelyet az első szemeszterben egy Győrffy Miklós-előadáson hallottam. Arról vizionált Győrffy tanár úr, hogy néhány évtized múlva a televíziónéző majd otthon állítja össze és szerkeszti meg a saját híradóját. Most ez odáig jutott, hogy a Fehérvár Televízió weboldalát fejlesztve meg fogjuk próbálni, hogy a néző tényleg megszerkeszthesse a saját híradóját. A jobboldaliak a jobbos anyagokat nézhetik, a baloldaliak a balosakat, akit nem érdekel a politika, az kihagyhatja belőle a politikát, akit csak a sport érdekel, az csak sportot fog nézni. Mindezt a felhasználó fél perc alatt be tudja majd állítani. Ami annak idején, az első szemeszterben - talán az ötödik előadáson - elhangzott, ma valósággá válik.

- Ez fantasztikus, ugyanakkor nekem az jutott eszembe erről, ha magának szerkeszti a televíziónéző a hírműsort, vajon majd megtalálja-e azokat a fontos információkat, amelyek a mindennapi életben való eligazodást segítik. De beszélgessünk most a Fehérvár Médiacentrumról, annál is inkább, merthogy új képződmény a helyi média világában. Televíziót, rádiót működtet, kiad egy hetilapot, van online felülete. A munkatársak - így te is - többféle feladatkörben dolgoznak. Az újságíró hogyan alkalmazkodik a sokrétű feladatkörhöz?

- Ezt legjobban a napi munkám bemutatása kapcsán tudom érzékeltetni. Egy átlagos munkanapon fél hét környékén kelek, bekapcsolom a számítógépet, megnézem az e-mailjeimet és az aznapi eseményeket. Ezután friss híreket írok a város és a Fehérvár Televízió honlapjára. Utána bemegyek a tévéhez, ahol megkapom a napi feladataimat. A Híradónak rendszeresen készítek anyagokat, s hetente többször forgatunk olyan közérdekű témákról, ami éppen akkor foglalkoztatja a fehérváriakat. A honlapok esetében az is a feladataim közé tartozik, hogy naponta összegyűjtsem, hol és milyen kiállítások, sportesemények, egyéb rendezvények, programok vannak. Van egy internetes kapcsolatrendszer, ahova beérkeznek az információk, a megkeresések, a lakosságot érintő hírek. Egyik-másik csak egészen kis közösségeket érint, de mégis fontos, hiszen hol informálódhatnának máshol például a fehérvári tollaslabdázókról, ha nem a város honlapján. A tollaslabdás egyesület hírei százötven-kétszáz olvasónak szólnak, a szerkesztőség mégis hálás Bánhegyi Gábornak, aki átküldi, hogy milyen versenyen, milyen eredményeket értek el a fehérvári lányok.

- Voltaképpen jó dolgod van, mert a két honlap között van némi átfedés. A Fehérvár Médiacentrum online felületek és a székesfehérvári városi honlap főszerkesztőjeként hasonló információkkal dolgozol.

- Hasonló, de mégsem ugyanaz. Például a város honlapján nem látni politikát, pártnevet le nem írunk, míg a Fehérvár Tévé honlapján rendszeresen szerepelnek a pártok. A kiegyensúlyozottság is fontos a pártokról szóló tájékoztatásban, ha az egyikkel foglalkozol, akkor a másikkal is kell előbb-utóbb. Újságíróként nekem az a feladatom, hogy közvetítsem az olvasó és a néző felé, hogy mit gondol egy politikus; vagy gondolkozzam azon, hogy mit kérdezne tőle az olvasó, néző. Előfordul időnként, hogy kétségek között őrlődik az ember,

- Kihez fordulsz segítségért, ha kétségeid vannak, kitől kérsz tanácsot?

- Elsősorban megkérdezem a kedvesemet, hiszen kollégák is vagyunk egyben. Nagyon sokat segít, ő is újságíró, együtt dolgoztunk. Ô is kodolányis volt, egy évfolyamon jártunk, de akkor még nem ismertük egymást. Egy helyi rádiónál dolgoztunk együtt, ő hírszerkesztőként, én meg műsorvezetőként. Ott ismerkedtünk meg.

- Akkor ezen a csapásirányon maradva, mindenképpen szóba kell hoznom, hogy harmincegynéhány évesen fiatal apa vagy, tehát ennek kapcsán is vannak feladataid.

- Zsigmond fiam júniusban született. Nagyon jó baba, én pedig nagyon igyekszem jó apa lenni. Teljesen másként látom a világot a fiam születése óta, sok mindent alárendelek a szülői feladataimnak. Igaz, nekem sokkal könnyebb a helyzetem, mint a páromé, hiszen ugyanúgy dolgozom tovább, mint a fiam születése előtt. Ma már belátom, hogy a család vonatkozásában egyszerűbb helyzetben vagyunk mi, férfiak ezen a pályán. Az persze igaz, hogy alig várom minden nap, hogy mehessek haza.

- Otthon szeretsz dolgozni, vagy inkább inspiratívabb számodra a szerkesztőségi légkör?

- Iszkaszentgyörgyön építkeztünk, s úgy terveztük a házunkat, hogy legyen benne olyan nyugalmas hely, ahol dolgozhatunk. Kialakítottam egy télikert-dolgozószobát, ahol akár egész nap szívesen dolgoznék. Igaz, csak az internetes újságírás-szerkesztés megy szerkesztőség nélkül, a sajtótájékoztatókra, interjúkra el kell menni. A televíziózás pedig végképp nem otthon végezhető munka. Így aztán a nap nagy részét Székesfehérváron töltöm, ahol az események helyszíne és a munkahelyem valóban inspiratív a munka szempontjából.

- A helyi újságírás kapcsán lenne még kérdésem, merthogy a média szakos hallgatók legtöbbje nem arról álmodozik a főiskolai évek alatt, hogy helyi újságíró lesz majd. Úgy tűnik, mintha ez a terület egy kicsit kevesebbnek számítana. Te ezt hogyan látod?

- Nem hinném, hogy kevesebb lenne, szerintem egyre inkább eltűnik a különbség is. Lehet, hogy a kilencvenes években nem lehetett egy helyi rádiót vagy televíziót összehasonlítani egy országossal, hiszen nem volt pénz a modern technikára, képzett szakember is kevés volt. Ma pedig, ha körülnézek például a Vörösmarty Rádióban, azt látom, hogy bármelyik országos adó megirigyelhetné a jól felszerelt stúdiókat, műszaki berendezéseket. Ugyanaz a mikrofon, keverőpult van, mint akár az országos rádiók stúdiójában, a szakemberekről nem is beszélve. A helyi televíziók esetében ugyanez a helyzet.

- A fiatalok egy része mégis azt érzi, hogy a világ Budapest határánál kezdődik.

- Igen, de ez fokozatosan változni fog véleményem szerint. A közelmúltban nekem is adódott egy fővárosi lehetőségem, nagyon vonzó állásajánlatot kaptam egy volt évfolyamtársamtól. Itt jegyzem meg, hogy a volt kodolányisok ilyen szempontból nagyon összetartóak.  Fontolóra vettem a dolgot, sokat vívódtam, de végül úgy döntöttem, hogy maradok.

A családom Székesfehérvárhoz, illetve a város szomszédságában lévő Iszkaszentgyörgyhöz köt, az eddigi munkám során is ezt a környéket, várost „tanultam meg". Természetesen az anyagi és egyéb vonatkozásokat is számba vettem a döntést megelőzően. Az utazással elment volna az a plusz, amit Budapest jelentett volna, s a családomra is kevesebb idő marad. Az sem utolsó szempont, hogy Székesfehérvárt ismerem, szeretem, jó itt dolgozni. Ha mondasz egy fehérvári utcát, mondok róla legalább tíz mondatot. És ez azért fontos.

- Jó, hát akkor Berényi út.

- Aktuális történések a Berényi úton. Két hét múlva kezdődik a felújítás, kivájják az egész úttestet, új vízbekötéseket csinálnak minden házhoz, új csapadékcsatornát építenek, és a gázvezeték-bekötéseket is ki fogják cserélni. Először a Vértanú és a Kadocsa között megy majd a felújítás. A legnagyobb része a munkának, hogy a Vértanú utcából az A00 csapadékcsatornát - abban én is tudnék ugrándozni, hiszen két méter mély - továbbvezetik a Csutora utcába. Egyébként jövő júliusig tart majd az építkezés, ami nagyon kemény lesz, hiszen kettévágja a várost.

- Így a beszélgetés végén mindenképpen beszéljünk a terveidről, vegyük sorra, milyen álmokat dédelgetsz a jövőt illetően.

- Nagyon egyszerű álmaim vannak. Tisztességgel szeretnék megfelelni a jelenlegi munkámban, tisztességgel el akarom látni mindegyiket, és szeretnék tisztességes életet élni. Aztán szeretnék egy tisztességes panorámás telket nézni valahol egy csendes helyen.

- A munkával kapcsolatos célkitűzéseket értem, bár részleteket is szívesen hallanék ezekről.  Ugyanakkor a tervezett költözködés meglepő számomra, hiszen most építkeztetek.

- De egy jó kilométerrel odébb olyan panorámás telkek vannak Iszkán, amilyenre mindig vágytam. Emiatt szívesen építkeznék újra. A jelenlegi munkahelyemmel viszont teljesen elégedett vagyok, valóban vannak elképzeléseim, terveim, amelyeket meg szeretnék valósítani az elkövetkező időszakban. Például szeretném megújítani kicsit a város honlapját. Egy ráncfelvarrás már igazán illene a szekesfehervar.hu-ra, merthogy három éve történt utoljára dizájnváltás. Egy csomó funkciót jó lenne átalakítani rajta, hogy használhatóbb legyen, hogy azok az emberek, akik erre kattintanak, könnyen megtalálják azokat a dolgokat, amiket keresnek. Le kéne cserélni fotógalériákat is. A Fehérvár tévés honlapnál pedig elkészült egy egyedülálló archívum, amilyen nincs még az országban.  Digitális archívumot hoztunk létre, nem régóta üzemel. Körülbelül ezer videós anyag került fel. Itt is szeretnék még néhány aprócska funkciót beépíteni. A közeljövőben a Fehérvár ingyenes hetilapnak is lesz internetes divíziója, ezen az egérrel lehet lapozni az újságot, és egész képernyőn nézni. Ezek mind-mind rengeteg feladatot adnak, s naponta újabb ötletek születnek a fejlődés érdekében. Azt szeretném, ha mindig lennének hasznosítható ötleteim, és ha ezeket meg is tudnám valósítani.

Virágh Ildikó


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár


Copyright © Kodolányi János Egyetem
Főtámogatónk: