06 80 203 769 (ingyenesen hívható)
    felveteli@kodolanyi.hu
      

  

Azurák Zsolt


Azurák ZsoltCsillogó üvegpaloták, az üvegpalotákban suhanó liftek, jól öltözött, sietős üzletemberek. Újbudán járok az impozáns Budapest Infoparkban, ami a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szomszédságában, a Lágymányosi híd tövében helyezkedik el. A parkban nagyjából nyolcvanezer négyzetméternyi irodaterületen mintegy hét és félezer ember dolgozik európai színvonalú munkakörülmények között. Ebben az elegáns környezetben találom meg a Magyar Telekom Nyitott Részvénytársaságot, ahol egy sikeres középvezetővel találkozom, aki nem mellesleg 1998-ban szerzett diplomát a Kodolányi János Főiskola angol nyelvtanár szakán.  Azurák Zsolt bölcsészként indult, aztán a versenyszférában kötött ki, tehát egyáltalán nem szokványos a pályaíve. Panorámás, tágas irodájában a kodolányis évekről és az azóta eltelt több mint egy évtizedről beszélgettünk.

 

- Eléggé kacifántos út vezetett az angol nyelvtanárságomtól a gazdasági szférába, illetve versenyszférába. Már végzősként egyre jobban érlelődött bennem a gondolat, hogy inkább a versenyszféra, és azon belül is a gazdasági szféra felé kellene fordulni. A Kodolányi János Főiskolán szerzett diplomámnak köszönhetően sikerült a Külkereskedelmi Főiskola gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szakára felvételt nyerni, ahol három évig levelező tagozaton tanultam, és mellette természetesen már dolgoztam is. Az első munkahelyem egy gyógyszeripari multinacionális cég volt, amely különféle gyógyszerkutatások területén tevékenykedett. Itt két évet töltöttem el, ami tudatos döntés volt az életemben. Mégpedig olyan szempontból, hogy az embernek tapasztalatot kell szereznie multinacionális környezetben, meg kell tanulnia, hogyan kell ebben a környezetben viselkedni, hogyan kell kommunikálni, hogyan kell prezentálni az elért eredményeket és a végrehajtott feladatokat. Ez a két év tökéletesen alkalmas volt arra, hogy megfelelő tapasztalatokat szerezzek. Természetesen tudtam akkor is, hogy nem a gyógyszeripar az a terület, ami igazából vonz. Amikor lehetőség nyílt arra, hogy visszakerülhessek Székesfehérvárra, megragadtam, és az Alcoa-Köfém Kft.-nél a beszerzésen belül sikerült elhelyezkednem. A mai napig is ezen a területen dolgozom, csak már más vállalatnál. Egyébként az Alcoán belül természetesen végig kellett járnom a szamárlétrát annak rendje-módja szerint.

- Fontosnak tartod a munkavégzés szempontjából, hogy a legalsó fokról kezdje valaki, és fokozatosan jusson el mondjuk középvezetői vagy vezetői szintig?

- Abszolút. Szerintem ez alapvető követelmény ahhoz, hogy valaki hiteles középvezető, vezető lehessen. Minél magasabb pozícióba kerül az ember, annál jobban háttérbe szorulnak a szakmai kérdések, és inkább a menedzsment képességek, az irányítási, illetve a döntéshozó képességek kerülnek előtérbe. Középvezetői szintig ez az arány talán ötven-ötven százalék, bár ha valaki bármiféle teameket irányít, akkor a szakmaiságnak van nagyobb szerepe. Nagyon fontos az alulról történő építkezés, hiszen végigjárva a különböző munkaterületeket, óriási tapasztalatra tesz szert az ember. De a hitelesség szempontjából is lényeges, hogy az ember alulról építkezzen. Hál' istennek, nekem türelmesen és hasznosíthatóan sikerült ezt a pályát végigjárni.

- Hogyan alakult a pályád az Alcoánál ebben a vonatkozásban?

- Az Alcoa-Köfémnél beszerzési szakreferens voltam, ami lényegében abból állt, hogy a kft. által végzett tevékenységhez szükséges anyagokat, szolgáltatásokat szereztem be. A nagyon jó angol nyelvtudásom sokat segített abban, hogy a lokális szintről európai, illetve globális szintre kerüljek. Ennek köszönhetően sikerült feljebb lépnem, ami azt jelentette, hogy egy idő után részt vehettem az Európában lévő összes Alcoa-vállalat beszerzési projektjeinek lebonyolításában.  Később már globális területen tevékenykedtünk a kollégáimmal, például Kína, India, Brazília vagy Mexikó üzleti lehetőségeit kutattuk, hogy miként lehet árukat, szolgáltatásokat beszerezni, és ezekkel az alacsony áron beszerzett szolgáltatásokkal kiváltani a nyugat-európai drága beszállítókat. Nagyon érdekes, izgalmas feladat volt, és természetesen rengeteg utazással járt Európában és Európán kívül is.

- Magadhoz mérten viszonylag hosszú időt töltöttél az Alcoa-Köfémnél.

- Több mint öt évet dolgoztam az Alcoánál, míg az ötödik év végére úgy éreztem, nem biztos, hogy tovább tudok ezen a területen fejlődni. Vagy megmaradok ezen a szinten, vagy elmegyek egy másik céghez, felhasználva azokat a tapasztalatokat, amiket az Alcoánál szereztem. Harmadik lehetőségként felmerült, hogy elindulok egy új irányba, egy másik fejlődési útvonalon. Ez egyértelműen azt jelentette, hogy a menedzsment vonal felé kellene lépni. A dilemmát az jelentette, hogy a biztos anyagi lehetőséget  kockáztatva elinduljak-e egy bizonytalan, másik irányba. Akkor jött a megkeresés egy ötszáz fős középvállalkozástól, ahol a beszerzés vezetését, illetve az újjászervezését kellett elvégezni. Mindez jól illeszkedett a terveim közé, és végül félelemmel, de elindultam ezen az úton. Így utólag természetesen nagyon jó döntésnek bizonyult, sokat léptem előre szakmai szempontból; az irányítás, a szervezés, a különféle projektek lebonyolítása, a prioritások meghatározása területén meglehetős tapasztalatra tettem szert. Nem beszélve arról, hogy a gyártástervezést és az ügyfélkapcsolatokat is megkaptam időközben, ami az eddigi tevékenységeimtől teljesen különálló, másfajta világot mutattak meg. Lehetőségem nyílt arra, hogy a bejövő árutól egészen a kiszállításig lévő folyamatot átlássam, és azt valamilyen szinten kontrolláljam. Ez olyan tapasztalat, amit már soha senki nem tud tőlem elvenni.

- Aztán újabb kihívások felé néztél, hiszen ezt a céget követte a Telekom. Számomra ez amiatt is érdekes, hogy míg régen úgy képzelték az emberek, hogy fiatalon belépnek egy munkahelyre, majd ott maradnak nyugdíjig, a mai fiatal generáció esetében ez messze nem így van. Miért vágytok folyamatosan újabb kihívásokra?

- Úgy gondolom, hogy ezt azért embere válogatja. Bennem is megvan a biztonságra törekvés, ami jelenthetné azt is, hogy akár tíz-tizenöt évet egy munkahelyen maradjak. Viszont a mai világ eléggé gyorsan változó. Változnak a körülmények, és ehhez az embernek folyamatosan alkalmazkodnia kell. Az embernek a gondolkodását, a terveit a megváltozott világ szerint kell átalakítani vagy megváltoztatni. Esetemben is így történtek a dolgok. A másik, amiért az ember változtat: úgy érzi, hogy megfeneklett szakmai szempontból. Akkor elkezdi keresni a kihívásokat, elkezd azon gondolkodni, hogy milyen más területen kamatoztathatja tudását, tapasztalatát. És ez általában - többségében - cégváltásokkal és pozícióváltásokkal jár együtt.

- Számodra is jött egy nagy váltás, hiszen a Magyar Telekomnál elhelyezkedvén cégváltás és pozícióváltás is történt jó egy évvel ezelőtt. Arról is érdemes lenne néhány szót váltani, hogyan lett a Magyar Postából Matáv, majd Telekom, hiszen ezen a néven 2006-ban jött létre a vállalat.

- Egészen 1989-től kellene végigkövetni a vállalat történetét a kérdés pontos megválaszolásához. Röviden az történt, hogy két részvénytársaság - a T-mobile Magyarország Rt. (korábban Westel) és a Magyar Telekom Távközlési Rt. (korábban Matáv) - jogutódjaként jött létre a Magyar Telekom.  Én magam jó egy évvel ezelőtt kaptam lehetőséget, hogy csatlakozzam a vállalathoz, és a beszerzési területre kerültem. Azután jöttem, miután lezajlott a cégnél egy menedzsmentváltás, voltaképpen ennek a menedzsmentváltásnak a szelével érkeztem én is. Jelen pillanatban azzal az igazgatóval dolgozom együtt, akivel annak idején az Alcoánál. Nagyon örültem ennek, hiszen a korábban jól működő munkakapcsolat most egy új környezetben folytatódhat. Nagyon fontos, hogy jó csapatban dolgozzon az ember, ez a jó teljesítmény egyik alapfeltétele. Az is lényeges kérdés, hogy milyen lehetőségek nyílnak az előrelépésre. Egyébként én rendkívül fontosnak tartom, hogy az ember jó légkörben, olyan munkát végezhessen, ami számára örömöt okoz. Kétségkívül igaz, hogy mindenhol tisztességgel, becsülettel el kell végezni a feladatokat, ugyanakkor egy jó adag szerencse is kell a jó munkahely megtalálásához. A szerencse pedig akkor jön, ha az ember megdolgozik érte. Ebben én abszolút hiszek. Van még egy nagyon fontos tényező szerintem: arra is szükség van, hogy legyen egy olyan mentora az embernek a szakmában, akivel meg tudja beszélni a problémáit, aki iránymutatást ad. Nekem a gazdasági szférában töltött időszak alatt ugyanaz a személy a mentorom. Egyaránt tisztelem az emberi tulajdonságai és a szakmai kvalitásai alapján. Általában az ő véleményének segítségével tudtam helyes döntéseket hozni az elmúlt években. Amikor egy-egy nagyobb döntés előtt álltam, mindig kikértem a véleményét.

- Szeretnéd megnevezni?

- Oláh Nóra, akivel jelen pillanatban is együtt dolgozom, és az Alcoában is együtt dolgoztam.  A Magyar Telekomnál a beszerzési szervezet igazgatója, én pedig ezen az igazgatóságon a Távközlési Osztályt vezetem. Nórát tekintem - szakmai szempontból - a mentoromnak a mai napig.  Kiváló munkakapcsolat alakult ki közöttünk, olyan főnök- beosztott viszony, ami minden szempontból hiteles. Nyilván vannak konfliktusok, elsősorban szakmai jellegűek, de azok inkább szakmai kihívást jelentenek mindkettőnk számára, s általuk az ember inspirálva érzi magát. Ha nem értek vele egyet, azt is megmondom, amit ő vagy tudomásul vesz, vagy nem, de ez fordítva is így történik.

- Mennyire voltál tudatos, amikor főiskolásként a jövődet tervezted? Egyáltalán milyen elképzeléseid voltak a jövődet illetően?

- Hogyha így visszagondolok, akkor biztos, hogy nem voltam ennyire tudatos. Nem is gondoltam arra, hogy négy-öt év múlva mi fog történni. Azt tudtam azonban, hogy az angol nyelvet mindenképpen szeretném magas színvonalon megtanulni. Egy év katonaság után kerültem a nulladik évfolyamra, ami nagyon hasznos volt, mert egy év kihagyás után visszazökkentett a tanulás folyamatába. Ha visszagondolok, akkor olvastam a legtöbbet életemben, az összes kötelező olvasmányt elolvastam angolul. Egyébként fantasztikusan jó alapozás volt, kihat az egész életemre. Most már inkább a szakirodalom köt le, egyre kevesebb időm van a szépirodalomra. Jobbára csak az utazások közben jut erre időm, mert a repülőtéren való várakozások, vagy éppen az utazás jó alkalom az olvasásra.

- Mennyit utazol a munkád miatt?

- Ma már sokkal kevesebbet, mint az alcoás időszakban. Akkor nem volt meglepő, hogy minden héten más országba kellett mennem. Azt lehet mondani, hogy egész Európát bejártam. Családalapítás előtt, függetlenként ez nagyon izgalmas életforma. Igazi európai polgárnak érzi magát az ember, ám egy idő után fárasztóvá és unalmassá is válik. Hihetetlen, de igaz, hogy nagyon keveset láttam azokból a városokból, ahol jártam. Ezek az utazások a munkáról, kemény üzleti tárgyalásokról szóltak. Ma már egyébként a család és a munka összhangjának a megteremtése az egyik legfontosabb kihívás az életemben.

- Itt dolgozol ebben a gyönyörű Infoparkban, azonban Agárdon élsz, és onnan ingázol naponta Budapestre. Fontos neked Fehérvár közelsége?

- Igen. A kedvesemmel együtt úgy döntöttünk, hogy a közös családi fészkünket Agárdon teremtjük meg. Csodálatos környéken, Fehérvárhoz közel, a Velencei-tó partján élünk, három éves kislányommal, Adéllal együtt. Úgy tűnik, hogy egyfajta áldozatot is követel, ha az ember egy nyugodtabb környezetet választ lakóhelyként, hiszen ezzel együtt jár az ingázás. Mivel azonban elég jó a közlekedés, ez nem okoz gondot. Napi negyven perces utazás még abban az esetben is benne van a pakliban, ha az ember a fővárosban él, és egy távolabbi kerületben dolgozik.

- Számomra az is érdekes - és most megint vissza kell nyúlnom az angol tanári szakig -, hogy annak idején otthon maradtál Székesfehérváron továbbtanulni. Pedig ez az az időszak, amikor a fiatalok már szeretnek elmenni, ez az első szárnypróbálgatások ideje. Mennyire játszott szerepet ebben, hogy vasváris gimnazistaként Fehérváron kosárlabdáztál, vagy egyáltalán mi az, ami akkor otthon tartott?

- Egyrészt valóban a sport. Annak idején testnevelés tagozatos lévén a mindennapok természetes része volt a sport. A helyi egyesület, a különféle sportesemények mindenképpen kötik az embert. Illetve kötik a családi gyökerek, meg egyáltalán az a miliő, amit egyébként én nagyon szerettem. Nekem abban az időszakban Budapest túl nyüzsgő volt, sokkal jobban szerettem Fehérvárt, ahol biztonságban éreztem magam. Főiskolásként otthon éreztem magam a Kodolányin is. Nem laktam messze a főiskolától, s ha az anyagi szempontokat is figyelembe veszem, akkor ez nagyon jó választásnak bizonyult. Automatikusan adta magát, ha itt helyben van lehetőségem, akkor miért ne használjam ki. Nagyon sok fehérvári diák így volt ezzel annak idején és most is.

- Milyen emlékeket őrzöl a főiskolai évekről?

- Minden tanárommal kapcsolatban nagyon jó emlékeim vannak. Az egyik nagy mentoromnak Hervainé Dr. Szabó Gyöngyvért tartom, akinél egyébként a szakdolgozatomat is írtam. Angol nyelvtanárként elég meglepő módon nem angol nyelvhez tartozó témát választottam, hanem egy európai uniós témát, és ő ehhez nagyon nagy segítséget nyújtott. Tanulmányi versenyeken is elindított, és az egyik regionális versenyen - utolsó évesként - dobogós helyezést értem el. Nagyon nagyra becsülöm a mai napig az angol tanszék teljes oktatói gárdáját, hiszen az ott tanultaknak köszönhetem azt a szilárd alapot, amire a későbbiekben építkezhettem. Az akkori tanszékvezető, Dr. Stephanides Éva és a jelenlegi oktatási rektorhelyettes, Dr. Sárdi Csilla is tanított minket, s bár tudom, hogy nem sorolhatok fel mindenkit, mégis szeretném megemlíteni még Dr. Kiszely Zoltán nevét. Sokat köszönhetek mindhármójuknak.

- Az angol tanári diplomát követően a Külkereskedelmi Főiskolát is elvégezted. Így a beszélgetés vége felé arra vagyok kíváncsi - tekintettel arra, hogy két diplomával, rendkívül jó nyelvtudással és jó állással rendelkezel -, milyen további terveket, célokat tűztél ki magad elé.

- A szakmai vonalon való továbbfejlődés a középtávú tervem. Egyetemi diplomát szeretnék szerezni, és egy másik idegen nyelv megtanulását tűztem ki még célul. A Magyar Telekomon belül adott lenne a német nyelv elsajátítása, de valójában bármi más idegen nyelv ismerete jól jönne az angol mellé. Vannak szép terveim a magánéletemet illetően is, amelyek természetesen a családomhoz kötődnek.

- Van itt még valami. Tudod, nagyon hasonlítotok egymásra a testvéreddel. Beszéljünk még egy keveset arról, milyen testvérek vagytok Azurák Csabával.

- A kérdés az, hogy ő hasonlít rám, vagy én rá?

- Én azt gondolom, hogy ő hasonlít rád, mivel te másfél évvel idősebb vagy.

- Igen. Ez nem titok, a nevünk kapcsán nagyon gyorsan össze lehet minket kötni. Gyakran mondják, hogy jé, úgy nézel ki, mint a Csaba. Ilyenkor azzal viccelek, hogy ő néz ki úgy, mint én, mert én vagyok az idősebb. Egyébként szerintem jó testvérek vagyunk, sőt a lehető legjobb testvérek. Én úgy gondolom, példaértékű a kapcsolatunk, és az is volt gyerekkorunktól kezdve. Mindig számíthattunk egymásra. Kicsi köztünk a korkülönbség, együtt nőttünk fel, együtt lettünk felnőttek, és soha nem volt közöttünk semmiféle rivalizálás, vagy féltékenység a másikra. Mindig egymást segítve, támogatva éltünk, és ez a mai napig is így van. Ma már Csabának is, nekem is van családom, de jellemző a testvéri kapcsolatunkra, hogy minden nap beszélünk telefonon. Amúgy meg nagyon büszke vagyok azokra az eredményeire, amiket eddig elért.

Virágh Ildikó


Kodolányi János Egyetem
Orosháza


Kodolányi János Egyetem
Budapesti Oktatási Központ


Kodolányi János Egyetem
Székesfehérvár