Lajkó Csaba ultrafutó, egyetemünk informatikusa 8. alkalommal vett részt az Ultrabalatonon. Az abszolút versenyben 26. helyezést ért el, 24 óra 20 perc alatt teljesítve a 211 km-es távot. Ez nem egy rossz eredmény a saját bevallása szerint, amikor elindult, 26-27 órán belüli célba érést tűzött ki maga elé.

­– Volt holtpont?

– Volt. Eleve úgy indultam el, hogy az a célom, hogy körbe érjek. Az éjszakai versenyek valamiért nekem nehezebbek, nem bírom az éjszakázást, most is majdnem bealudtam. Megpróbáltam megtenni mindent ellene, de még így is rendesen visszalassultam éjjel. Ettől függetlenül elégedett vagyok ezzel a 24 órás eredménnyel.

– Hogyan készültél fel ezúttal?

– Most kevesebb kilométert gyűjtöttem a felkészülés során. Kevesebbet futottam és a minőségre helyeztem a hangsúlyt. Heti 150 km helyett 100-130 km-eket futottam csak és jobban figyeltem a pulzusomra és a tempóra. 

– Mi az oka, hogy váltottál?

– Most már abban a korban vagyok, hogy nehezebben regenerálódom és ezt tudomásul kellett vennem. Így jobban tudtam pihenni, több időm maradt arra, hogy feltöltődjek a következő edzésre.

– Mi motivál arra, hogy felkelj, futócuccot húzz és elindulj?

– Az az igazság, hogy ebben az évben úgy voltam vele, ez lesz az utolsó Ultrabalaton, amin elindulok. Most elemzem még magamban, hogy hol rontottam el a felkészülés ezen részét, hogy így elvesztettem a motivációm. Azért már elkezdtek repedezni a falak és úgy érzem, hogy még megpróbálok párat a jövőben.

– Motiváció nélkül hogyan csináltad végig ezt a 211 km-t?

– Az Ultrabalatonnak sajátos hangulata van, rengeteg futótárssal találkozik az ember a verseny során és valahogy átlendültem a motiválatlanságon, az izmaim tudták, mi a teendő. A szokásos „flow” érzés ugyan nem kapott el a célba éréskor, de összességében jól éreztem magam.

– Mik a legközelebbi terveid?

– Októberben lesz a Vadlán Ultra Terep verseny, 108 km a táv, oda a tanítványaimmal megyünk, hogy teljesítsük és jól érezzük magunkat. Talán egy ultrát még bevállalok ebben az évben, de többet most nem akarok.

– Gyakran futsz egyedül?

– Nekem ez vált be, szeretek egyedül futni. Bár már fél éve lett egy társam, aki megérett arra, hogy elkezdjünk együtt futni. A Border collie-m most lett egyéves. Eddig fokozatosan futkároztunk. Vértesacsán lakom, és ott bőven van lehetőség arra, hogy a mezőn szaladgáljon. Most már megvan az állóképessége és elkezdtünk pórázzal közösen futni. Ősszel-tavasszal tervezem, hogy elindulunk egy Canicross (kutyás futás) versenyen.