2022. 09. 08.

A digitalizáció hatása az emberi erőforrásra

Az újonnan megjelent könyv fókuszában a digitalizáció, mint folyamat, társadalmi jelenség, mindennapjaink elidegeníthetetlen eleme szerepel. A kérdés melyet feszeget, hogy a XXI. századi ember életében ez áldásként vagy átokként van-e jelen. Dr. Malatyinszki Szilárd, egyetemi docens, a Kodolányi János Egyetem orosházi oktatási központjának igazgatója több, mint 15 éve aktív résztvevője a hazai oktatási rendszernek. Ez idő alatt nagyon sokféle diákkal találkozott. Legfrissebb interjúnkban, legutóbb megjelent kiadványával kapcsolatos perspektívájáról és a digitalizációra vonatkozó elképzelésiről kérdeztük.

Mik a tapasztalatai, a mai egyetemisták életében, valamint azokéban, akikkel pályája elején volt szerencséje együtt dolgozni, mekkora szerepet tölt be a digitális tér? Az észlelt tendencia milyen jövőképet irányoz előre? Mekkora a differencia?

Azt látom, hogy a digitalizáció egyre inkább jelen van a fiataljaink életében, akár úgy, mint tudás, akár mint a tudásfelvétel egy eszköze. Ők máshonnan gyűjtik az adatokat, kevesebbet járnak könyvtárba és elsősorban nem saját, személyes tapasztalatokból gyűjtenek információkat.
Ez lehet áldás, mivel nagyon sok dolgot el lehet érni az online térben, mind az egyetem adatbázisaiban, mind más forráshelyeken. Más szempontból viszont átok, mivel a gyakorlati-személyes tapasztalataik létjogosultsága az adott területeken csökken. Azt gondolom, az oktatók felelőssége, hogy rávilágítsanak, jelentős mennyiségű adat, tartalom érhető el elektronikusan, mivel a hiteles információgyűjtés a kutatásmódszertan alapköve.

Említi a generációs szakadékokat a könyv előszavában. A mindennapi életben is érezhető, tapasztalható, hogy ennek mekkora jelentősége van. Felsőoktatási körökben, kiváltképp a Kodolányi János Egyetem életében mennyire érzékeli ezt a problémát, és Ön szerint mik lehetnének azok a gyors, célravezető megoldások, amelyekkel csökkenteni lehetne a tudás ezen formában keletkező és sajnos egyelőre egyre szélesedő határát?

Azt látom, hogy a kollégáink a Kodolányi János Egyetemen a generációk együttműködését szorgalmazzák. Való igaz, hogy erőteljesen tapasztalható, milyen markáns különbség van abból a szempontból, hogy ki hogyan gyűjti az információt, ki milyen módon tudja az elektronikus eszközöket, digitális eszközöket használni, és hogyan tudja a munkahelyén az online platformokat kezelni, adaptálni.
A cégek is más módon használják a XXI. századi digitalizációs technikákat.
Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy a hallgatóink egyre rugalmasabbak annak kapcsán, hogy a különböző kommunikációs eszközöket ötvözzék. A Z és alfa  generáció képviselői nagy segítségére lehetnek az Y vagy X korosztály tagjainak abból a szempontból, hogy a diákok tudnak minket, idősebbeket is fejleszteni, tanítani, valamint megismertethetik velünk az ő online kultúrájukat.
Azt gondolom, a megoldás abban rejlik, hogy közeledjünk egymáshoz. Ismerjük meg a legkülönfélébb kommunikációs nyelveket, és utána tanuljuk meg a régebbi generációk élettapasztalatait kombinálni a legújabb technológiai innovációkkal.
Akkor fogunk tudni hatékonyan fejlődni, amennyiben nem gondoljuk eleve elrendeltnek a tudásunkat és senkit nem nézünk le azért, mert más módon közelít egy bizonyos területhez vagy eltérően gondolkodik. Jelen kell lennie mindenkiben az együttműködési kooperációra való hajlamnak.

A most 20-25 éves fiatalok – a késői Z és az alfa korcsoportra pedig ez hatványozottan igaz- gyakorlatilag már beleszülettek a digitalizált világba, számukra elsődlegesen ismert, komfortos, viszont ez a korábbi generációknál nem feltétlenül van így.
Hogy látja, valóban tekinthetjük az „ezredfordulósokat” az online tér mestereinek és reális tézis a kor és a technológiai jártasság közötti fordított arányosság, vagy ezek csak erős társadalmi sztereotípiák?

Mi a Kodolányi János Egyetemen több generációt tanítunk, a 18-tól 60-70 évig terjedő korosztályintervallumban. Azt vehető észre sokszor, hogy a 40-50-60 évesek sokkal jobban kezelik a digitális eszközöket. Az anomália feloldása nem más, minthogy ők tudatosan tanulják, tanulmányozzák a különböző felületeket, míg a fiatalok csak azt gondolják, hogy ismerik az internetet, holott nagyon felszínes a tudásuk.

Ők főként azokat a platformokat használják, amik nekik örömet adnak. Képzésre szorulnak abból a szempontból, hogy nem ismerik a vállalatirányítási rendszereket vagy azokat az információszerzési stratégiákat, amik a tanulmányaik szempontjából is jelentősök lehetnek.
Fejlődni tehát mindenkinek lehet és kell is. Nyilván, az ifjúság otthonosabban mozog a digitalizáció tereiben, ezért sokkal könnyebben megért dolgokat és tesz szert nagyobb rutinra rövidebb idő alatt, –miután valaki megmutatta az addig ismeretlen területeket –mint az idősebbek.

Mi motiválta a könyv megszületését, miért érezte úgy, hogy meg kell szólalnia nagyobb terjedelemben, szakmailag? Volt valami kulcsesemény, amely előhívta ezt a szándékot?

A Kodolányi János Egyetem egy gyakorlatorientált intézmény, ahol arra törekszünk, hogy hallgatóink számára piacképes, a diploma megszerzése után azonnal alkalmazható tudást adjunk át.
Mi nagyon szeretnénk azt, hogy magabiztosan, céltudatosan integrálódjanak be a munkaerőpiaci gépezetbe. Indítsanak saját vállalkozást vagy az egyetemen megszerzett naprakész elméleti tudás gyakorlatba való átültetésével erősítsék egy-egy cég tevékenységét.
Ennek akadályát képezheti, hogy sok esetben hiányoznak azok a tudáselemek, amelyek birtokában gördülékenyen, modern szemlélettel lehet boldogulni a KKV szektorban, holott sok olyan marketing és HR-eszköz van, amit ők nagyon könnyen be tudnának építeni a saját életükbe.
Azt szerettem volna ebben a könyvben összefoglalni, hogy mik azok a metodikák és erőforrások, amelyek a cégek vagy a mikrovállalkozások üzemeltetését megkönnyíthetik.
Az újonnan és a 30 évvel ezelőtt alapított cégek vezetőire egyaránt igaz, hogy nem használják azokat a XXI. századi innovációkat, amelyekkel optimalizálni tudnák működésüket.
A motivációm, hogy a pályakezdők és a már hosszú évek óta pályán lévők számára egyaránt irányt mutassak, az említett szisztematikákat illetően.
Fontosnak tartom, hogy a hallgatók, mintegy nulladik lépésként, minél előbb találkozzanak ezekkel a dolgokkal és tudásanyaguk bővüljön pragmatikus elemekkel is.

Gyakorlatilag tehát, ha meg szeretnénk határozni, hogy a könyvnek majd hol lesz a helye a világban, akkor egyrészt tekinthetjük egy gondolatébresztőnek, másrészt tankönyvnek a hallgatók számára. Ők effektíve tudatosan tanulhatnak belőle a digitalizációról.
Ahogyan ugye arról korábban szó volt, a mindennapjaik részét képezi az internet, viszont nem olyan igényesen állnak hozzá, hanem inkább csak öncélú felhasználásra alkalmazzák. Jól látom?

Így van, tehát maga a kötet azért jött létre, hogy a gazdálkodási és menedzsment, az emberi erőforrások, és a turizmus- vendéglátás szakos hallgatóknak egyfajta keretet adjon. Szem előtt tartottam, hogy ne szigorúan kőbe vésett dolgokkal zsúfoljam tele, hanem dinamikus legyen, amelyet utána az olvasó akár közvetlenül a munkahelyén tud hasznosítani. Hozzá kell tenni azért, hogy mint minden könyv, amikor már le van írva, tulajdonképpen részben aktualitását veszti.

Gyorsan pörög a világ, folyamatosan érkeznek új innovációk, születnek új perspektívák. Elképzelhetőnek tartja, hogy mondjuk akár 5-10-15 éven belül a könyvnek kijöjjön az aktualizált, finomított második vagy harmadik része?

A világ folyamatosan változik. Abban a 2-3 hónapban, amíg a kéziratból kötetté válik egy könyv és megjelenik akár digitális, akár nyomdai változatban, szoftverek frissülnek, cégek épülnek, elméletek dőlnek meg. A könyv kissé túlozva, de minden nap aktualizálható lehetne. Abban bízom, és azt szeretném elérni, hogy a gondolkodást magát indítsuk el egy adott irányba és fedjük fel, mik azok a pontok, ahol a mi tevékenységünk, a mi tudásunk digitalizálható.
Célom rávilágítani, hogy – amennyiben megvalósítható- nem szükséges rendszereket a mi saját drága időnkből működtetni. Ki lehet alakítani olyan automatizált metodikákat, amelyek segítik a tevékenységünket, akár a szűkebb privát környezetünkben, akár munkánk során.
A felszabadult időben inkább teret kell nyitnunk a kreatív gondolkodásnak, a művészeti tevékenységeknek, a személyes törődésnek, mivel ezeket nem tudjuk gépekkel pótolni.
Azt szeretném, hogy kötet által megtanulják az olvasók optimalizálni az időbeosztásukat.

Amennyiben most üzenhetne azoknak, akik akár már befejezték a kiadványt, akár most kezdik forgatni, mi lenne az a két-három vezérgondolat, amit mindenképpen fontosnak tart, hogy tovább vigyenek a mindennapi életükbe?

Kíméld az idődet, kíméld a gondolkodásodat és ezáltal fordítsd több időt a szeretteidre, munkatársaidra. Automatizálj olyan rendszereket, amelyeket eddig manuálisan működtettél. A cégvezetőknek is azt mondanám, hogy építsenek be, használjanak olyan technológiákat, amik motiválják a munkavállalóikat.

#Együttvalóraváltjuk

#Diplomakarnyújtásniyra 

https://www.facebook.com/kodolanyi/

https://www.instagram.com/kodolanyiegyetem/?hl=hu 

https://www.kodolanyi.hu/


SZ.L.


« vissza

KJE felvételi tájékoztató

Töltsd le a KJE aktuális felvételi kiadványát!

PDF-ben letöltöm

Helyszínek

Budapesti Nemzetközi Campus
1139 Budapest,
Frangepán utca 50-56.
Székesfehérvári Oktatási Központ
8000 Székesfehérvár,
Fürdő utca 1.
Orosházi Oktatási Központ
5900 Orosháza,
Gyopárosi út 3/f.
info@kodolanyi.hu
+36 20 521 5184
Frissítve: 2022. 09. 23. 14:53
EFOP-4.2.1-16-2017-00004
EFOP-3.4.4-16-2017-00001 Calendula Terv