„…már az egyetemen is alap volt a barátságos, egymást támogató hangulat, és már ott megfogalmazódott bennem az, hogy ilyen légkörben szeretnék dolgozni a későbbiekben.”

Mesélnél jelenlegi pozíciódról és a légkörről, ami körülvesz?

Jelenleg a Gerbeaud vezető baristája vagyok. Előtte 7 évig az Espresso Embassy-nak voltam az egyik baristája és vezetője. Az italok minőségéért és készítéséért vagyok felelős. A Gerbeaud a mai napig egy családi vállalkozás. Ugyan közel 200 alkalmazottja volt a cégnek, mégis olyan, mint egy nagy család. Van olyan kollégám például, aki már 3 évtizede alkalmazott itt. Ez fontos számomra, mert már az egyetemen is alap volt a barátságos, egymást támogató hangulat, és már ott megfogalmazódott bennem az, hogy ilyen légkörben szeretnék dolgozni a későbbiekben. A Gerbeaud-ban szerencsére megtaláltam a számításaimat, hosszú távra tervezek.

Mi az, amit a Kodolányin tanultál és sokszor előjön a munkád során?

Alapvetően a látásmód, a közgazdász látásmód az, amit az egyetemen sajátítottam el, és minden nap, minden egyes munkafolyamatban – egy új ital összeállításánál, vagy az árkalkulációnál… – jelen van. Ennek köszönhetően nem csak egyszerűen azt nézem, hogy jó legyen a termék. Ennél magasabb szinten van rálátásom, vezetői szemlélettel tudom végezni a feladatomat. Azt nézem, hogy a cégnek és a vendégnek is jó legyen, és gazdaságilag is működjön, tehát a ’win-win’ szituációt igyekszem megteremteni a munkám során. Ami szerintem nagyon fontos, az a hierarchikus kapcsolata ezeknek. Első a vendég, az ő élménye, amit kap, utána az, hogy ezt kiváló minőségben, a nívónknak megfelelően teljesítsük, és végül annak a kidolgozása, hogy mindez a cég számára gazdaságilag hasznos legyen.

Mi volt a legjobb, esetleg a legnehezebb egyetemi éveid alatt számodra?

Legnehezebb a gazdasági matematika és ennek összes velejárója volt, ami szervesen kapcsolódik a pénzügy és számvitelhez. Az idő azért igazolta ezeket a tárgyakat is, hiszen nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember sikeresen boldoguljon a vendéglátásban.

A leginkább inspirálóak pedig egyértelműen a tanáraim voltak: Dr. Rátz Tamara, Várvizi Péter, Vomberg Frigyes, Meszes István vagy Dr. Füreder Balázs... Mindegyikük segített abban, hogy kialakuljon az a látásmódom, amivel sikeressé tudtam válni a szakmámban. A minőséghez, a munkához való hozzáállásom alapjait tőlük kaptam. Mindemellett olyan gyakorlati tanácsokkal indítottak el a pályámon, amelyek azóta is visszaköszönnek a munkámban.

Leginkább a precizitást, és a minőségorientált munkavégzést sajátítottam el oktatóimtól. Dr. Rátz Tamara magas színvonalú prezentációi; felszolgálás mesterfokon – a több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező – Meszes Istvántól. Ugyanígy meg kell említenem Vomberg Frigyes és Várvizi Péter ételkészítés gyakorlati óráit... Itt tanultam meg azt is, hogy az alapanyagokat tisztelni kell, és azok minden részét hasznosítani. A kodolányis oktatók minden területen arra inspiráltak minket, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból.